185210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre keményedő vízmentes poliuretán alapú rétegképzőszer előállítására

185 210 2 butándiol-1,4-et és trimetiololpropánt alkalma­zunk. Az NCO-előpolimerizátumokat ismert módon lehet előállítani, amennyiben az említett poli­­hidroxil-vegyületekel felesleges mennyiségű diizo­­cianáttal, célszerűen mintegy 70-120 °C hőmérsék­leten reagáltatják. A reakciónál azNCO-OH arány általában 1,5 : 1-6,0 : 1, célszerűen 1,7 : 1-2,5 : 1 között van. Az NCO-előpoíimerizátumokhoz a védőcsoport kialakítására hidroxilaminból képzett ketoximok és ketonok, mint aceton, metil-etil-keton, dietil-keton, ciklohexanon, acetofenon és benzofenon jönnek figyelembe. A találmány szerinti megoldáshoz a védőcsoport kialakítására célszerűen metil-etil-ketoximot (butanon­­oxim) alkalmazunk. A védőcsoport felvitelét oly módon végezzük, hogy az NCO-elő-polimerizátumot stöchiometri­­kus mennyiségű ketoximma! magasabb hőmérsék­leten, például 70-100 °C-on mindaddig reagáltal­­juk, amíg az NCO-csoportok eltűnnek. A védőcsoporttal ellátott NCO előpolimerizátu­­mokat az optimális viszkozitás beállítására a védett NCO-elöpolimerizátumra számítva maximum 15 súly%, célszerűen 10 súly% szerves oldószerrel elegyítjük. Az optimális feldolgozási viszkozitás ér­téke 20-40000 mPas 20 °C-on. Minthogy az NCO- csoportok védőcsoportot tartalmaznak, nem ok­vetlenül szükséges az NCO-csoportokkal szemben közömbös oldószert alkalmazni. Oldószerként töb­bek között szóba jöhet izopropanoi, etilén-glikol­­monometil-, etilén-glikolmonoetil-éter, továbbá ezen vegyületek ecetsav-észterei, metil-etilketon, ciklohexanon, butil-acetát vagy dimetilformamid. A védőcsoporttal ellátott NCO-előpolimerizá­­tumhoz lérhálósító szerként a találmány szerinti megoldás alapján elsősorban 4,4'-diamino-3,3'­­dimetil-diciklohexil-metánt alkalmazunk, amely szobahőmérsékleten folyékony, alacsony gőznyo­mású alifás diamin. A védőcsoporltal ellátott NCO-elöpolimcrtzáíu­­mot a diamin térhálósító szerrel oly módon elegyít­jük, hogy a komponenseket ekvivalens súlyarány­ban vesszük, noha bizonyos felhasználási területek esetében célszerű a térhálósítást nem teljesen vég­hezvinni oly módon, hogy a védőcsoporttal ellátott NCO-nak az NH2-csoporthoz való aránya általá­ban 1,35 : 1 és 0,95 : 1, célszerűen 1,25 : 1 és 1 : 1 között legyen. A találmány szerint előállított reakcióképes ele­­gyekhez önmagában ismert adalékanyagokat, mint például pigmenteket, UV-stabilizátort, antioxi­­dánst, töltőanyagot, hajtóanyagot adhatunk. A hőre keményedő reakcióképes clegyeket a gya­korlatban közvetlenül, illetve fordított rétegfelviteli eljárással hordhatjuk fel. Függően az NCO-előpoli­­merizátum specifikus kémiai felépítésétől, különfé­le tulajdonságú rétegeket hordhatunk fel, például tapadó-, hab- vagy bevonóréteget. A fordított eljárás során a találmány szerinti megoldásnál először egy közbenső hordozórétegre, így például választópapírra visszük fel a reakcióké­pes elegyet, mintegy 30-100 g/mm2 mennyiségben; majd a réteget szárítóalagútban keményítjük; a szá­raz bevonórétegre ragasztó rétegként a reakcióké­pes elegybő! ismét mintegy 30-100 g/mm2 mennyi­séget viszünk fel, erre kasírozzuk a kívánt anyagot, ezt a réteget egy további szárítóalagútban végzett kezeléssel mintegy 120-190 °C-on, célszerűen 140-175 °C hőmérsékleten keményítjük, majd a bevont réteget a választópapirról lehúzzuk. Termé­szetesen a műveletet oly módon is elvégezhetjük, hogy a bevonó- és ragasztóréteget állítjuk elő egye­dül és a többi bevonatokhoz ismert bevonórendsze­reket alkalmazunk. A reakcióképes elegyeket mint említettük alkal­mazhatjuk textilrétegekhez, közvetlen bevonásra is. A találmány szerinti, oldószertől mentes, illetve oldószerben szegény bevonatképző szer előnyösebb ilyen esetben a vastag bevonatképző szerekkel szemben. A találmány szerinti szert 100-200 g/mm2 mennyiségben felvíve, 0,4 mm vastag technikai be­vonatokat készíthetünk, és ehhez kevés műveleti lépést kell alkalmazni. Ha a találmány szerint előállított bevonatképző szert habréteg előállításához akarjuk alkalmazni, akkor ezekhez hő hatására gázt leadó vegyületeket használunk hajtóanyagként; használhatunk ezen kívül célszerűen habstabilizátorokat is. A megfelelő adalékanyagokat az 1794006 számú NSZK-beli közzétételi irat (1 211 339 számú brit szabadalmi leírás), továbbá a 3 262 805 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A technika állása szerint ismert PÜR reakcióké­pes rendszereknél általában csak közbenső rétege­ket, így például tapadó- vagy habrétegeket lehetett előállítani. Bevonóréteg előállítása esetében vagy ne n kaptak kellően száraz felületet, vagy fizioló­giásán problematikus kiindulási anyagokat kellett alkalmazni. A technika állása alapján nem volt várható, hogy a találmány szerinti reakcióképes eleggyel textilanyagokat lehessen bevonni. Megle­pő módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti megoldás bevonórétegek kialakítására is alkalmas, és a kapott mechanikus tulajdonságok a PUR- oliiatok esetében kapott eredményekhez hasonlít­hatók. A találmány szerinti eljárás előnye a techni­ka állásához képest abban van, hogy a felhasznált kiindulási anyagok a tudomány mai állása szerint fiziológiásán megfelelőek. A találmány szerinti megoldást az alábbi példák illusztrálják. Védőcsoporltal ellátott NCO-elfípolimerizátum előállítása A ) elöpolimerizcüutn 4000 g 6000 molekulasúlyú propilénoxid és tri­­metilpropán alapú hidroxípoliétert, továbbá 275 g 550 molekulasúlyú biszfenol A és propilénoxid ala­pú hidroxípoliétert 375 g 4,4/-diizocianát-difenil­­metánnal és 261 g 2,4-diizocianát-toluollal 80-90 °C hőmérsékleten mindaddig reagáltatunk, amíg a számított NCO-tartalom éppen 2,56 súly% alá nem csökken. Ezt követően az elegyhez 60-70 °C hő­mérsékleten 261 butanonoximot elegyítünk. Mint­egy 20 perc eltelte után infravörös spektroszkópiai vizsgálattal NCO jelenléte már nem mutatható ki. A védőcsoportta! ellátott NCO-előpolimerizátum 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents