185136. lajstromszámú szabadalom • Gázsugárégő

1 1 f 5 136 2 A találmány tárgya gázok égetésére szolgáló készülék, különösen a sugárzó típusú gázégő, amely alkalmazható technológiai kemencékben, valamint a vegyi, kőolajfeI- doigozó, kőolaj vegyészeti, fémkohászati és egyéb terme­lési ágak fűtőberendezéseiben, álról berendezések műkö­déséhez a technológiai eljárás szerint közvetett sugárzási kőcserére van szükség. A találmány leghatékonyabban ott alkalmazható, ahol a termékeknek és anyagoknak magas hőfokra (1000—1200 °C közötti hőmérsékletre) történő hevítése, valamint intenzív sugárzásnak a fűtőfelületre történő szabályozható átvezetése szükséges, például szénhidrogé­nek pirolízisénél, etilén, divinil, acetilén és egyéb vegyit letek előállításakor, amelyek műanyagok, műgyanták és műszálak alapanyagai. Ezen túlmenően a találmány sze­rinti gázsugárégők alkalmazása olyan esetekben hatásos, amikor gázok képezik a tüzelőanyagot és ezek a gázok az ipari folyamatok melléktermékei, összetételük és fűtő­értékük eltérő. A gázégők fejlesztésével foglalkozó szakemberek szá­mára lényeges feladat az égők hőteljesítményének a növelése, ami a technológiai folyamat intenzívebbé téte­lét célozza az égők méreteinek és tömegének növelése nélkül, a legkisebb anyagfelhasználással és a nagyfokú megbízhatóság, valamint üzembiztonság mellett. Nem kevésbé akut a földgáznak - ennek a fontos szénhidro­gén tüzelőanyagnak - megtakarításával kapcsolatos probléma és az elégetéskor keletkező káros fűtőgázoktó! a környezet megvédése sem. Az említett problémák meg­oldására legésszerűbb megoldásnak látszik olyan gáz­­sugárégő kifejlesztése, amely alkalmas olcsó tüzelőanya­gok, különösen füstgázok elégetésére és gyakorlatilag biztosítja az utóbbiak tökéletes elégését, valamint megle­hetősen nagy kisurgázási képességgel rendelkzik. Ezidcig azonban — figyelmen kívül hagyva számtalan kísérletet - nem fejlesztettek még ki olyan, nagyteljesítmény-tarto­mányban használható gázsugárcgőt, amely lehetővé teszi a füstgázok tökéletesebbet megközelítő elégését. Néhány országban korábban a pirolíziskemencékben olyan gázsugárégőket alkalmaztak, amelyeket előzetesen elkészített, olyan gáz-levegő keverék elégetésére szán­tak, amelyet külön keverővei földgázból és levegőből állí­tottak elő, mint az a 290 108 számú amerikai szabadal­mi leírásban olvashatjuk. Az ilyen égőnek csőcsonkkai kialakított gáz-levegő keveréknek a keverőbői történő bevezetésére szolgáló háza, valamint kerámiából készült sugárzó csészéje (égőköve) van. Az égőkövet házban helyzeték el. Az égőkövön nyílás van, amelyben henge­res, a csőcsonkkal koaxiálisán elhelyezett hüvely van gáz-levegő keverék elosztóval. Az említett elosztónak van egy tűzálló anyagból készült része, amelynek külső köpenyén több hossz, horony van kialakítva. A gáz-levegő keveréknek az égőbe történő bevezetése­kor a keverék az elosztó hornyain át az égőkő munka felületére kerül és meggyújtáskor több tűzcsóvában ég cl. Eközben az égőkő felbevül és a hőt kisugározza a ke­mence munkaterébe. Az, hogy az üzemeléshez keverőgépre is szükség van, továbbá, hogy az előbb leírt égők elosztóinak előállítása nagyon munkaigényes, magyarázza meg azt, hogy ezek az égők nem találtak széleskörű alkalmazásra. Az üzemeléskor inkább megfelelnek a keverőkamrás gázsugárégők, különösen a blokktípusú (lemezes típusú) égők, amelyek a szakirodalomból ismeretesek. Az ilyen égőben bizonyos számú égőcső, amelyek egy közös égő­lapra vannak felszerelve, keverőkantra gázbevezető cső­csonkkal, csatorna a levegőnek a gázáramba történő be­­szívásához, elosztókamra, ami az égőlapra és a keverő­kamrára fekszik fel, valamint beállító tárcsa van a beszí­­vandó levegőmennyiség szabályozásához. A tárcsa a cső­csonkon van elhelyezve. A gáz bevezetésekor kívülről beszívja a levegőt. Az így kapott gáz levegő keverék az égőcsöveken át az égőiap munka felületé re kerül, ahol az utóbbi felhevíti égése közben. Ennek az égőnek ás az egyéb ismert keverőkamrás típusú égők jelentős részének az a lényeges hátránya, hogy a meghatározott méretű égő csakis pontosan meg­határozott, illetve majdnem állandó tulajdonságokkal rendelkező gázok (fűtőérték, sűrűség, viszkozitás stb.), vagyis állandó összetételű gázok elégetésére alkalmas. Ezért az égő csakis valamely meghatározott összetételű földgázzal üzemeltethető. Más összetételű, alapvetően eltérő tulajdonságú gázra történő átállításkor meg kell változtatni az égő méreteit, különösen a gázbevezető cső átmérőjét és az uralkodó gáznyomást, miáltal bizonyos nehézségek állnak elő az eljárás-technikai folyamatban. Ugyanezen okból az égők nem alkalmasak alapvetően eltérő összetételű füstgázok elégetésére sem. Az említett nehézségek azzal kapcsolatosak, hogy az ismert égők többségénél nem lehetséges a gáz levegő keverék kiáramlási sebességének szabályozása. Miként az ismeretes, ennek a sebességnek nem szabad túllépnie a lángsebességet (optimális esetben egyenlőnek kell azzal lennie), mert ez biztosítja a keverék stabil égését. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor az égőn belül a láng vissza­csap, amit jellegzetes durranás kísér. Egyidejűleg a láng leszakad az égőkő munkafelületéről, és megnövekszik ki­alvásának valószínűsége, hiszen a keverék kiáramlási sebessége jóval túllépi a lángsebességet. Ez kiváltja az égőkő sugárzásának gyors csökkenését és a kemence tűz­­terében megzavarja a hőcserét. Közben megnövekszik a gázfogyasztás és üzemzavar áll elő, mivel az el nem égett gáz a kemencecsatornákba, egyéb kemenceelemekbe kerül és robbanás veszélyét idézi elő. Éppen ezért alkalmas lemezes égő, amelyet fűtőgáz fajtájától függően, a gáz levegő keverék, valamely meg­határozott kiáranilási sebességéhez méreteznek. Az ilyen égő alkalmas gyakorlatilag konstans összetételű földgáz elégetésére. Ha megkíséreljük az ilyen égőben más tulajdonságok­kal rendelkező gáznak, például magasabb lángsebességgel az elégetését, akkor az égőn belül a láng visszacsap. A lángvisszacsapást egyes esetekben beállító tárcsával el lehet kerülni ügy, hogy a beszívandó levegőmennyisé­get és ezzel a láng sebességét is lecsökkenthctjük. Azon­ban el nem égett gáz keletkezik, ezáltal növekszik a gáz­­fogyasztás és a légkörbe irányuló káros füstgázok meny­­nyiségc. lia a lemezes égővel a kiszámított értékekhez képest nagyobb sűrűségű és magasabb fűtőértékű gázt éget­nek el, akkor a gáz teljes elégetéséhez nem elegendő mennyiségben beszívott levegő miatt e! nem égett gáz marad vissza. Még meg kell említeni, hogy a levegőmennyiségnek a gázmennyiséghez képest pontos arányban történő meg­változtatása a keverőkamrás égőkben csakis akkor lehet­séges, ha a tűztérben atmoszférikus nyomás van. Ha tűz­­térben túlnyomás vagy vákuum uralkodik, akkor a leve­gőbevezetés során az önszabályozás zavart szenved és ez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents