185124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felsőruházati ruhadarabok anyagának erősítésére
1 185124 2 A találmány tárgya eljárás felsőruházati ruhadarabok bélés nélküli erősítésére, amely során textíliára raszter-alakban vizes, térhálósítható diszperziós pasztát nyomunk mélynyomó eljárással, ezután a pasztát laza szálhalmazzal látjuk el és hő hatására kikeményítjük. Tárgya még a találmánynak az ugyanilyen célt szolgáló berendezés is, amellyel különösen célszerűen lehet az eljárást foganatosítani. Ruhadarabok alatt itt elsősorban elsőrészeket, ujjakat, gallérokat és mandzsettákat értünk, különböző szabászdarabokat tehát. Az 1 201 941 sz. angol szabadalmi leírásból már megismerhetővé vált műgyanta alapú pasztáknak szabászdarabok visszájára raszter-formában történő felnyomása, amellyel a bélésanyagokat lehet helyettesíteni. A nyomás szitasablonnal történik. Minden különböző alakú szabászdarabhoz tehát külön-külön nyomóberendezés szükséges. A rányomott minta irányfüggősége viszonylag kicsiny, rendszerint kisebb, mint a bélésszövetek lánc- és vetülékfonala miatt fellépő irányfüggőség. Emiatt a hátrány miatt ez a találmány a gyakorlatban nem terjedhetett el. Ezeket a nehézségeket igyekszik kiküszöbölni a 2 552 878 sz. német szabadalmi leírásban ismertetett megoldás, ahol erős irányfüggőségű mintákat nyomnak föl például szaggatott vagy folyamatos vonalak formájában. A fenti német szabadalmi leírásban javasolják a mélynyomó eljárás alkalmazását annak érdekében, hogy a sok nyomóberendezés ne legyen szükséges. Javasolják továbbá, hogy az áthaladó ruhadarab ne folyamatosan érintkezzen a nyomóhengerrel, és ezzel váltakozva nyomott és nyomás nélküli felület jöjjön létre. Különböző nyomómaszkokat is leírnak. Az erős irányfüggőség létrehozására alkalmas pálcika vagy vonal alakú nyomatok azonban már régóta a technika állásához tartoznak. Ebből a célból példának okáért már régóta nyomnak a kevéssé irányfüggő bundákra hőre lágyuló ragasztómasszákat pálcika alakban. A 341 466 sz. osztrák szabadalmi leírás pedig például térhálósodó diszperziós pasztákat ismertet vonal alakú nyomatban abból a célból, hogy a béléseknek és más ruhadaraboknak irányfüggőséget kölcsönözhessenek. A felsőruházati cikkek fonákoídali műanyagerősítésének leglényegesebb hátrányát, bármilyen mértékű is legyen a felnyomott erősítés irányfüggése, ezek a találmányok nem tudják kiküszöbölni. Lényeges hiányosság, hogy a kizárólag csak felnyomott műanyagmasszával erősített felsőruházati szabászdarab messze nem rendelkezik azzal a terjedelmes, textiljellegű fogással, ami a közbélésanyaggal ellátott felsőruházati termék sajátja. Csak műanyaggal erősített felsőruházati anyag deszkaszerűen és laposan hat, különösen akkor, ha már maga az erősítés nélküli felsőruházati anyag is kevéssé terjedelmes hatású vagy a felnyomott műanyag massza az anyagba behatol. Az eddig ismertté vált, fonákoldalán műanyag réteggel erősített felsőruházati anyagok további hátránya, hogy nehezebben vasalhatok és formázhatok. Az ekkor fellépő viszonylag magas, í50—160 °C-os hőmérséklet viszonylag hosszú idő, mintegy 5 perc alatt a műanyagréteget olyan állapotba juttatja, ahol a hőrugalmassága aránylag kicsi, ráadásul az anyag teljesen kiszárad, aminek következtében az ezután következő vasalás és alakítás csak nehezen végezhető el. Még színárnyalati változások is felléphetnek. De hátrányos még a nyomás kis termelékenysége, a nagy energiaszükséglet, valamint az a szükségesség, hogy a szárító- és kondenzálórészeket a nyomóberendezésben igen nagyra keil méretezni. Ha a szárító 5 rn hosszú, akkor is a szárítási sebesség legfeljebb csak 1 m percenként. A felsőruházati anyagoknak kizárólag csak nyomással történő kezelése azonban nagy megtakarítással kecsegtet, amihez olyan minőségi előnyök is járulnak, mint a zsugorodásbeli különbségek kizárása. Ezért folyamatosan keresik a megfelelő módszert alkalmas erősítőanyagnak a ruházati darabokra történő közvetlen rányomásához, különösen a mélynyomóeljárás felhasználásával, mert ez utóbbi nagyobb változatosságot enged meg, mint a szitanyomásos eljárás. A 2 552 878 sz. német szabadalmi leírásban már futólag megemlítették azt a lehetőséget, hogy rövid elemi szálakat tartalmazó szálhalmazt hordjanak föl olyan nyomott rétegre, amely a nyomást javító töltőanyagként viszonylag durvaszemcsés talkumport tartalmaz. A kísérletek megmutatták azonban, hogy a rászór ássál még megközelítőleg sem lehet elérni azt, hogy az elemi szálak kellőképpen megtapadjanak. Dörzsöléssel, nedvesség hatására és kémiai tisztítás során a szálak leesnek. Az elemi szálaknak mechanikus úton történő felhordásával ráadásul a ruházati anyag lényegesen megvastagodik és a leirt erősítőréteg ezen túlmenően erősen hajlik a ledörzsölődcsre, a magas talkumtartalom miatt pedig nyomot is hagy. Az elemi szálaknak elektrosztatikus úton való felhordása, amihez térhálósítható vizes diszperziós pasztákat alkalmaznak kötőanyagként, önmagában már ismert. Az elemi szálak elektrosztatikus felhordása mint olyan azonban rendszerint szükségessé teszi a vivőanyag pontos megválasztását és gondos előkezelését. A térhálósítható vizes diszperziós paszták helyett ráadásul manapság minőségi okok miatt többnyire olyan kötőanyagot használnak az elemi szálak számára, amelyekből a száradás vagy kondenzálás során az oldóanyagot vagy más kemikáliákat távolítanak el. Az ilyen kötőanyagok a szándékolt alkalmazási terület számára a konfekcióiparban csak kevésbé - ha egyáltalán — alkalmasak. Elvégzett kísérleteink egyébként azt is megmutatták, hogy az elemi szálak elektrosztatikus úton történő felhordása önmagában, még a nyomást elősegítő talkummal való kombinációban is, nem biztosít kielégítő tulajdonságokat a fogás, a szálak rögzítése, a nyomás soráni viselkedés stb. tekintetében. Jelentkezik tehát az igény oiyan eljárás, valamint alkalmas berendezés létrehozására, amely a konfekcióiparban alkalmazott felsőruházati anyagok nagy része számára tiszta, éles körvonalakkal rendelkező nyomásképet, de a ledörzsöléssel, mosással és kémiai tisztítással szemben ellenálló elemi szál megkötést tesz lehetővé a felsőruházati anyagok visszáján, aminek következtében a létrehozott anyag jobban hasonlít a hagyományos közbéíéssel erősített felsőruházati termékekre. A találmánnyal megondandó feladat tehát olyan eljárás és berendezés létrehozása, amellyel meg lehet őrizni a mélynyomásos technika előnyeit és el lehet kerülni a textília deszkaszerű fogását. Az új eljárásnak különösképpen alkalmasnak kell lennie a felsőruházati anyagok széles választéka számára anélkül, hogy a nyomóberendezésen és az alkalmazott erősítő anyagon változtatni kellene. Az eljárásnak ráadásul lehetővé kell tennie azt is, hogy az anyagnak a magas hőmérsékleten eltöltött idejét csökkenteni lehessen, az energiafelhasználás kisebb legyen, a rétegfelhordás termelékenysége megnövekedjék 5 1C 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
