185124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felsőruházati ruhadarabok anyagának erősítésére
185124 és a szükséges berendezéseket is kisebbre lehessen készíteni. A továbbfejlesztés, azaz a találmány maga az eljárás esetében most már abban van, hogy az elemi szálhalmazt megkötő térhálósítható diszperziós pasztát a felsőruházati ruhadarab fonák oldalára nyomjuk, a pasztára elektrosztatikusán hordjuk fel az elemi szálhalmazt és a pasztát hőkoagulálással és/vagy eloszárítássai előstabilizáljuk, ezután a térhálósítást 90 és 140 °C közötti hőmérsékleten halomba rakott ruhadarabokon hajtjuk végre. Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége abban van, hogy a felsőruházati ruhadarab bélés nélkül is terjedelmes és textiljellegű hatású lesz, jobban megközelíti a közbetéttel erősített terméket, mint az olyan ruhadarab, amelyik csak raszter-alakban műanyag masszával van erősítve. Az éles kontúrú nyomás és a pasztának az anyaghoz való megfelelő tapadása szempontjából célszerű, ha az elemi szálhalmazt megkötő diszperz paszta száraz súlyára vonatkoztatva 25 és 60 m2/g átlagos felületű, nagyon diszperz töltőanyagot alkalmazunk. Azt tapasztaltuk, hogy ezek és a továbbiakban ismertetendő töltőanyagok a mélynyomásos technikával kombináva az anyagok rendkívül széles körében teszik lehetővé a megfelelő minőségű pasztanyomást és a szálhalmáz kielégítő rögzítését. Alkalmazható 50 és 400 m2/g átlagos felületű anyag is. A töltőanyag mennyiségét célszerűen 0,5 és 5 súly% között választhatjuk az elend szálhalmazt megkötő diszperziós paszta száraz súlyára vonatkoztatva. A megfelelő tisztításálló, ledörzsöléssel szemben ellenálló töltőanyagok megfelelő halogenideknek a gázfázisban történő előállításával nyerhetők. Nagymértékben díszpergált kovasavat, alumíniumoxidot vagy titándioxidot alkalmazhatunk. De ugyanilyen jók a térhálósítható kopolimerizátumokis,amelyekbe a szárazsúlyokra vonatkoztatva legfeljebb 3 %-nyi divinil-kötések vannak bepolimerizálva. De a kopolímerizátumok lehetnek olyanok is, amelyek a szárazsúlyokra vonatkoztatva 4 %-nyi bifunkcionális keményítőágensekkel vannak előkondenzálva, illetve amelyek dimetílol-etilénkarbamiddal és/vagy dimetilol-propilénkarbamiddal legfeljebb a szárazsúlyra vonatkoztatott 4 %-ig előkondenzálva vannak. A kopolimerizátumok lehetnek olyanok is, amelyek vízben oldódó polimergyantákkal, polimolekuláris, legfeljebb 4 %-nyi gyantát tartalmazó szénsavamid-csoportokkal és a szárazsúlyra vonatkoztatott legfeljebb 3 %-nyi bifunkcionális keményítőágenssel előkondenzálva vannak. A találmány szerinti eljárás további célszerű foganatosítási módja, amelyben a raszter-alakban felnyomott diszperziós gyantákra 20 és 100 kW közötti feszültségű egyenáramú elektrosztatikus erőtérben hordjuk fel a laza szálhalmazt. Alkalmazhatunk továbbá hőre érzékeny diszperziós pasztákat is, amelyek 100 °C alatt, célszerűen 45 és 80 °C között koagulálnak. Célszerű, ha a paszta szárazsúlyára vonatkoztatva 5 és 20 súly%, célszerűen 7 és 15 súly% közötti laza szálhalmaz mennyiséget hordunk föl. Az elemi szálak hossza célszerűen a 0,5 és 2,0 mm közötti tartományban, vastagsága pedig 0,9 és legfeljebb 10 dTex, célszerűen 3 és 8 dTex között van. Az elemi szálak célszerűen poliamid-bázisú szintetikus fonalak lehetnek. A találmány szerinti eljárás értelmében célszerű továbbá, ha diszperzióként saját térhálósodású vagy küldő hatásra térhálósodó műanyagot, például poliakrilátot, 1 különösen akrii és/vagy metakrilsav észter bázisú poiimer zátumot alkalmazunk. De eljárhatunk úgy is, hogy habosítható diszperziót használunk fel. Az eljárás egyik célszerű foganatosít.ási módja, ha a diszperziós pasztát először alacsonyabb hőmérsékletre hevítjük a koagulálás és/vagy 'előszárítás érdekében, ezután pedig magasabb hőmérsékletre a paszta kikeményecése céljából. Ekkor eljárhatunk úgy is, hogy a hevítést előbb 80 °C alatt, ezután 90 és 140 °C, célszerűen 100 és 130 °C között végezzük. Ehhez forró levegőt, m‘favörös sugárzást, mikrohullámú sugárzást vagy ezek valamilyen kombinációját használhatjuk fel. Végezhetjük a mikrohullámú besugárzást a már halomba rakott szabászdarabokon is. A halomban a szabászdarabokat simán is kiteríthetjük. De végezhetjük a kikondenzálást alakzatok között felhalmozott szabászdarabokon is. Az eljárás célszerű foganatosítási módja, amelyben a paszta felnyomása, a laza szálhalmaz felhordása és az előstabilizálás után, de a teljes kikondenzálás előtt varrást és vasalási munkálatokat végzünk. A fentiekből nyilvánvalóan adódik, hogy a térhálósítható diszperziós paszta tartalmazhat akrii- és metakrilsavészter bázisként és vizet diszpergálószerként. Alkalmasak a térhálósítható akrilnitril-butadién-kopolimerizátumok adott esetben sztirol-résszel, diszperziós formában. Kondenzálóképességgel rendelkező térhálósító komponensek is lehetnek bepolimerizálva. Szóbajönnek az akrii- és metakrilsav polimerizálódó képességű metil-, etil-, butil-, izopropií- és más észterei magasabbrendű alkoholok esetében. A térhálósítható polimerizátumok tartalmazhatnak monomer kötéseket is, mint akriinitrilt, szabad akrii- és metakrilsavaí, maleinsavat, fumársavat, vinilacetátot, vinilkloridot, vinilidénkloridot, etilént. A bepolimerizált térhálósító komponenseket úgy is ki lehet választani, hogy a polimer molekulák egymás között saját térhálósodással kapcsolódjanak, de - mint említettük — a keményítőágensekkel is térhálósodást képezhetnek. Saját térhálósodást okoznak például a monometi* lol-akrí!savamid és a monómetilol-metakrilsavamid, mindkettő polimer molekulába építve. Kiegészítő keményítőágens szükséges például bepolimerizált akrilsav-és metakrilsavamid esetén. A saját térhálósodású polimerizátumokhoz kapcsolható keményítőszerek lehetnek például kondenzálódó képességű vízben oldékony gyanták szabad vagy éterezett metilol-csoportokkal. Ide számítanak a karbamidgyanták, a (karbamid-formaldehid-gyanták), éterezett karbamid-formaldehid-gyanták, melamin- és melamin-karbamid-gyanták, szemireaktáns gyanták, például urongyanta, triazongyanta, tetrametilol-acetiléndikarbamid, valamint a reaktáns gyanták, mint a dimetilol-etilénkarbamid, dimetilol-dihidroxietilén-karbamid, dimetilol-propilénkarbamid, dimetiloI-5-oxípropilénkarbamid, 4-metoxi-5-dimetil-N,N-dimetilolpropilén-karbamid és végül a karbamát gyanta. Az említett kondenzálóképességű vízoldékony gyanták a keményedési folyamat során hidakat képeznek a fent említett kopolimerizátumok között. Az említett kopolimerizátumpkat a polimerizáció alatt is kis mértékben térhálósítani lehet, például divinil-kötések bevitelével, mint amilyen a butándiol-di(met)-akriIát, diallilftalát, metilénbiszakrilamid vagy a divinilbenzol. A divinil-kötések részarányának általában a 3 %-ot a teljes polimerizátumban nem szabad túllépnie. Akis mértékben előtérliálósított kopolimerizátumok alkalmazásával a mosással és a tisztítással szembeni eilenállóképessé-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
