185009. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trasz-2-szubsztituált 5-aril- 2,3,4,4a,5,9b-hexahiodro- 1H-pirido[4,3-b]indol-származékok előállítására

1 2 transz-5-fenH-2-/4-hidroxi4-fenil-butili-2,3,4,4a-5,9b­­-hexahldrolH-pirido(4,3-b)indol, transz-8-fluor-5-/p-fiuor-feniI/-2-/4-hidroxi4-fenil-bu­­tü/-2,3,4,4a,5,9b-hexahidro-lH-pirido(4,3-b)indol, transz-8-fluor-5-/p-fluor-fenil/-2-{4-/p-f!uor-fenií/-3-bu­­tenil)-2,3»4,4-a ,5,9b-hexahidro-lH-pirido(4,3-b)in­­dol, transz-8-fluor-S-/p-fluor-fenil/-2-(4-/p-metoxi-fenil/-3- -butenil)2,3,4,4a ,5,9b-hexahidro-l H-pirido(4,3- •b)indol, 1 transz-8-fluor-5-/o-fluor-fenil/-2-(4-hidroxi4-/p-fluor­­-fenil /-butil)-2,3,4,4a ,5,9b-hexahidro-l H-pirido(4 -3-b)indo|, transz-5-feni!-2-(4-hidroxi4-/p-fluor-fenil/-butil)-2 ,­­-3,4,4a,5,9b-hexahidro-lH-pirido(4,3-b)índol, transz-8-fluor-5-/o-fluor-fenil/- l -{4-/p-fluor-fenil/-3- -butenil)-2,3,4,4a,5,9b-hexahidro-lH-'pirido(4,3-b)­­•indol. A találmány szerint ügy járunk el, hogy'valamely V általános képletű tetrahidro-7-karbolínt — ahol X, Y és Z jelentése a fenti - a reakció szempontjá­ból közömbös oldószerben botánnal reagáltatunk, maid savval kezelünk, és a kapott elegyből a VI és VII általános képletű vegyületeket — előnyösen kro­matográfiás eljárással — szétválasztjuk, és kívánt eset­ben egy keletkezett szabad vegyületet savaddiciós sójává alakítunk, A VI általános képletű 4a,9b-transz-vegyü]etek és a megfelelő VII általános képletű dehidrált vegyüle­­'tek keverékét előnyösen a 3. reakcióvázlat szerint' állíthatjuk elő, ahol X, Y és Z jelentése a fenti. A VI és a VII általános képletű vegyületeket például szili­­kagél-oszlopkromatográfia segítségével választjuk szét. A Vl és a VII általános képletű termék relatív mennyisége függ a sav, például sósav mennyiségétől és a visszafolyatás közben való forralás, idejétől S/THF redukciót követően. Nagyobb mennyi­sav és hosszabb ideig tartó visszafolyatás' idő kedvez a VII általános képletű dehidrált termék képződésének, míg kevesebb sav és rövidebb vissza­folyatás! idő a VI termék képződését segíti elő. Az V általános képletű vegyület VI és VII általá­nos képletű 4a,9b-transz-hexahidro-vegyűletekké való redukcióját éterjeliegű oldószerben, általában tetra­­hidro-furánban hajtjuk végre. A teljes redukció biz-' tosítása céljából a borán/THF komplexet (BH3 . THF) általában mólfölöslegben alkalmazzuk, előny­ben részesítjük a 100-200%-os mólfölösleget. Bár a reakció — J0°C és 80°C között végrehajtható, előnyö­sen 0—65°C hőmérsékletet alkalmazunk. Általában az V általános képletű kiindulóanyag tetrahidro-fu­­rános oldatát jéghideg BH-, THF oldathoz adjuk, majd a reakciókeveréket visszafolyatásig melegítjük és 1-2 óráig, vagy még tovább ezen a hőmérsékle­ten tartjuk. A' reakciót szokásosan közömbös gáz, mint Nj jelenlétében hajtjuk végre. A reakció befe­jeződése után az oldószert lepároljuk és a maradékot fölöslegben alkalmazott savval, például 2-12 mól sósavval megsavanyítjuk, előnyösen ecetsav/5 mólos sósav 1 : keverékével. A megsavanyított keveréket általában visszafolyatás közben 1—2 óráig, vagy to­vább melegítjük. A kívánt terméket ezután izolál­juk, például a maradék éter-oldószer és a savas ke­verék egy részének lepárlása útján, majd a kivált ter­méket szűréssel összegyűjtjük és mossuk. A hexahidro-7-karból in-borán-komplex savval tör­ténő hasítása a szerves kémiában általánosan ismert, bármely más sav is alkalmazható e célra. Ilyen savakat Ismertet például a 4 127 454. számú USA-beli szaba­dalmi leírás. Gyógyszerészetileg elfogadható savaddiciós sót képező sav például a hidrogén-klorid, hidrogén­­-bromid, hi drogén-jo did, salétromsav, kénsav, kénes­sav, foszforsav, ecetsav, tejsav, citromsav, borkősav, borostyánkősav, maleinsav vagy glukonsav. Mint említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket hatóanyagként tartalmazó szerek emlősöknél nyugtatószerekként használhatók. A találmány szerinti eljárással előállítható ható­anyagot tartalmazó nyugtatószerek embernél skjzo­­fréníás kórtünetek, mint hallucinációk, ellenséges magatartás, gyanakvás, érzelmi vagy társasági vissza­húzódás, aggódás, nyugtalanság és feszültség enyhíté­sére alkalmasak. E vegyület,çsoport nyugtató hatásá­nak kimutatására és összehasonlítására szolgáló, az embernél való hatásossággal kiválóan párhuzamba hozható standard próba patkányon az amfetamin­­nal indukált tünetek gátlás! tesztje (A. Weissmann és munkatársai, J. Pharmacol, Exp. Ther., 151, 339 119661 és Ouinton és munkatársai, Nature, 200, 178 119631). A nyugtátokként használható gamma-karbolinok és gyógyszerészetileg elfogadható sóik, akár egyedül, akár más gyógyszerekkel kombinálva alkalmazhatók, önmagukban is használhatók, de általában gyógy­szerészeti hordozóval együtt adagoljuk okét, melye­ket az alkalmas rpódja és az általános gyógyszerészeti gyakorlat alapján választunk ki. Például orálisan vívŐ- anyagokat, mint keményítőt, tejcukrot, egyes anya­gokat és hasonlókat tartalmazó tabletták vagy kapszu­lák formájában adagolhatók, Elíxirek vagy orális szuszpenziök formájában is használhatók, ahol a hatóanyagokat emulzió és/vagy szuszpendálószerek­­kel kombináljuk. Parenterálisan Is injidáihatók, ilyenkor a hatóanyagokat vagy alkamas származékai­kat steril vizes oldatokká dolgozzuk fel. E vizes olda­tokat szükség esetén pufferoljuk és egyéb anyagok, mint só vagy glükóz segítségével izotóniássá tesszük őket. Bár a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek általában emlősök gyógyítására használ­hatók, mégis elsősorban emberi kezelés céljait szol­gálják. Az egyén részére legmegfelelőbb dózist végső soron a kezelőorvos határozza meg, tekintetbe véve a beteg korát, súlyát, egyéni reagálását, tüneteinek természetét, és súlyosságát és a használt vegyület farmakodinamikai jellemzőit. Általában kezdetben kis dózisokat adunk, melyeket fokozatosan növel­nünk a megállapított optimális szint eléréséig. Gyak­ran megfigyelhető, hogy a készítmény orális alkalma­zása esetén nagyobb hatóanyagmennyiségek szük­ségesek ugyanazon hatás eléréséhez, mint parenterá­­lis adagolás esetében. Figyelembe véve az említett tényezőket, úgy gon­doljuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállít­ható vegyületek embernél mintegy 0,5-100 mg, előnyösen 1-25 mg napi dózisban fejtenek ki meg­felelő nyugtató hatást. Olyan egyének esetében, akik­nél a szóbanforgó vegyületek hosszabb ideig tartó hatást gyakorolnak, heti 5-125 mg-ot alkalmaz­hatunk egy, vagy két osztott dózis formájában. ATM­fenti értékek tájékoztató jellegűek és természetesen 185 009 5 10 15 20 25 30 35 40 45 . 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents