184992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6'-(2,2-dimetil-4-fenil-5-imidazolidinon-1-il)-penicillanoil-oxi-metil-penicillanát-1,1-dioxid előállítására
nos képletű vegyületet — ahol M jelentése a fenti — valamely X—CH2—X' általános képletű vegyülettel reagáltatunk — ahol az X és az X' egyaránt könnyen lehasítható csoportot jelent, így klór-, bróm-, jódatom, alkil-szulfonil-oxi, benzol-szulfonil-oxi, toluol-szulfonil-oxi vagy klór-szulfonil-oxi-csoport. A reakciót a fentiekben a (III) általános képletű vegyület és az (V) általános képletű vegyület reakciója során leírtakkal azonos körülmények között végezzük, azzal a megkötéssel, hogy előnyös az X—CH2—X' általános képletű vegyület feleslegét alkalmazni (például négyszeres felesleget). Egy (VI) általános képletű vegyületet — ahol X jelentése a fenti — hasonlóképpen egy (III) általános képletű vegyület — ahol M jelentése a fenti — és egy X—CH2—X' általános képletű vegyület — ahol X és X' jelentése a fenti — reagáltatásával állíthatunk elő. A reakciókörülmények azonosak a fentiekben az (V) általános képletű vegyület és az X—CH2—X' általános képletű vegyület reakciójára vonatkozóan leírtakkal. Az (I) képletű vegyület vizes közegben a (II) képletű vegyületté hidrolizál. így a fentiekben az (I) képletű vegyület előállítási eljárásai egyúttal a (II) képletű vegyület alternatív szintézisét is jelentik. A találmány tárgyát képezi a vegyületek gyógyászatban alkalmazható savaddíciós sóinak előállítása is, amelyeket a szabad bázis és a savmolekula egyenértéksúlynyi mennyiségének reagáltatásával kapunk, úgy amint ezt a fentiekben már ismertettük, inert oldószerben (azaz olyan oldószerben, amely sem az acetonid, sem a metándiol-bisz-észter hidrolízisét vagy szolvolízisét nem idézi elő). Az aceton különösen előnyös oldószer. Ha a só nem csapódik ki közvetlenül, akkor bptöményítéssel és/vagy olyan oldószer — így hexán vagy éter — hozzáadásával különítjük el, amelyekben nem oldódik. Az (I) képletű vegyület emlősökben antibakteriális hatású in vivo, s ez a hatás a penicillinek esetében használatos szabvány eljárással kimutatható. Például az (I) képletű vegyületet olyan egereknek adagoltuk, amelyekben patogén baktérium standardizált tenyészete intraperitoneális beoltásával akut fertőzést hoztunk létre. A fertőzés mértékét úgy határoztuk meg, hogy az egereknek 1—10-szeres LD100 adagot adtunk (LD100=az az adag, ami a kontroll egerek 100%-át elpusztítja). A vizsgálat végén a vegyület hatását a baktériummal fertőzött és túlélő egerek — tehát az (I) általános képletű vegyülettel kezeltek — számából állapítottuk meg. Az (I) általános képletű vegyületek egyaránt adagolhatok orálisan és szubkután. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hatékonysága következtében in vivo emlősök, beleértve az embert is, baktériumok okozta fertőzés elleni kezelésre, illetve leküzdésére alkalmasak, akár orálisan, akár parenterálisan adagolva. Ezek a vegyületek emberekben baktériumok okozta fertőzések kezelésére alkalmasak. Az (I) képletű vegyületek emlősöknek orális vagy parenterális adagolása után ampicillinre és penicillánsav-l,l-dioxidra bomlanak. A penicillánsav-l,l-dioxid azután úgy hat, mint egy béta-laktamáz gátló és növeli az ampicillin antibakterálís hatását, például a Staphylococcus aureus vagy Escherichia coli penicillinázt termelő törzsei ellen. Annak megállapítására, hogy vajon a Staphylococcus aureus vagy az Escherichia coli egy meghatározott törzse érzékeny-e az (I) képletű vegyülettel szemben, a már korábban leírt in vivo vizsgálatot lehet alkalmazni. Változatként egy 1 : 1 arányú ampicillin és penicillánsav-1,1-dioxid keverék minimális gátló koncentrációját (MIC) is lehet mérni. A MIC az „Antibiotikum érzékenység vizsgálat nemzetközi együttműködés keretében végzett tanulmányozása” [Ericcson és Sherris, Acta Pathalogica et Mícrobiologia Scandinav, Suppl. 217. Section B: 64—68 (1971)] című munkában ajánlott módon mérhető, ami „brain heart infusion (BHI)” agart és az oltást ismétlő szerkezetet alkalmaz. Éjszakán át állni hagyott csészéket 100-szorosára hígítjuk, ha standard oltóanyagként kívánjuk használni. (20 000—10 000 sejt körülbelül 0,002 ml-ben, ezt helyezzük az agar felületére; 20 ml BHI agar/csésze.) A vizsgált vegyület 12 kétszeres hígítását használtuk, melyekben a vizsgált gyógyszer kiindulási koncentrációja 200 pg/ml. Az önálló telepeket nem vettük figyelembe, amikor a lemezeket 18 órás 37 °C-on való tartás után leolvastuk. A vizsgált szervezet érzékenységéül (MIC) azt a legalacsonyabb koncentrációt fogadtuk el, ami még képes a növekedés teljes megakadályozására, szabad szemmel megítélve. Mivel a találmány tárgya, hogy az ampicillinnek és penicillánsav-l,l-dioxidnak egyetlen jól felszívódó forrását állítsuk elő, az (I) képletű vegyületeket kísérleti állatokban, például laboratóriumi patkányokban kialakult szérumszinttel is jellemeztük. A 20 mg/kg-os adagban kiéheztetett patkányoknak orálisan beadott 6'-(2,2- -dimetil-4-fenil-5-imidazolidmon-l-il)-penicíIIanoil-oxi-metil-penicillanát-l.l-dioxiddal [(I) képletű vegyület], elért szérumszintet az I. táblázat mutatja. Ebben a vizsgálatban 6'-(2-amino-2-fenil-acetamido)penicil!anoil-oxi-metil-penicillanát-l.l-dioxidot [(II) képletű vegyület] használtunk kontrollként, azonos orális dózisokban. Az ampicillin vérszérum szintjét a szabvány biológiai lemezes vizsgálati módszerrel határoztuk meg, Sarcina lutea 07A001-et használva agaron. A penicillánsav-l,ldioxid meghatározásához Pasteurella 59B010-et használtunk MH agaron. Megfigyelhető, hogy az (I) képletű vegyület felezési ideje kb. 50%-kal nagyobb mint a (II) képletű vegyületé. I. táblázat A 20 mg/'kg orális dózis beadása utáni szérum-szint (mcg/ml) kiéheztetett patkányokban I képletű vegyület II képletű vegyület ida (percben) Ampicillin Penicillánsav-1,1--dioxid Ampicillin Penicillánsav-!,l-dioxid 15 1,46 1,04 3,01 1,80 30 1,42 1,27 2,60 2,07 60 0,88 0,75 1,09 0,62 90 0,57 0,40 0,50 0,16 120 0,45 0,24 0,35 0,09 180 0,26 0,14 0,14 0,04 240 0,11 0,06 0,06 0,03 Felezési idő (percben) 60,70 49,10 39,26 35,60 Amikor a találmány szerinti eljárással előállított antibakteriális vegyületet emlősöknek, különösen embernek adagoljuk, akkor a vegyület beadható önmagában, vagy más antibiotikummal és/vagy gyógyszertechnológiában szokásosan alkalmazott segédanyagokkal összekeverve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
