184968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin-származékok előállítására
9 184968 10 mentes nem lesz. Ezután a szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött megszárítjuk és bepároljuk, így szilárd terméket kapunk. Ezt metilacetát és diklór-metán elegyéből kristályosítjuk. így az új l-metil-3-metil-szulfinil-metil-7-trifluor-metil-4-kinolont kapjuk, amelynek az olvadáspontja 208—210 "C. Kitermelés 2,2 g. 5. példa 7,8 g l-metil-3-metil-tio-metil-7-trifluor-metil-4-kinolon 150 ml diklór-metánnal készített oldatához keverés közben, szobahőmérsékleten, 3 perc alatt hozzáadjuk 11,3 g 3-klór-perbenzoesav (85%) 100 ml diklór-metánnal készített oldatát. A reakcióelegyet további egy órán át ezen a hőmérsékleten keverjük, majd az oldatot telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal addig extraháljuk, amíg persavmentes nem lesz. Ezután a szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát fölött megszárítjuk és bepároljuk, szilárd terméket kapunk. Ezt denaturált szesz és diklór-metán elegyéből kristályosítjuk, így az új l-metil-3-metiI-szulfonil-metil-7-trifiuor-metil-4-kinolont kapjuk, amelynek olvadáspontja 240—242 °C. Kitermelés 1,7 g. 6. példa 7-Klór-4-hidroxi-3-hidroxi-metil-kinolint (4,9 g) a 3. példában leírt módon dimetil-szulfáttal kezelünk, így az új 7-klór-l-metil-3-hidroxi-metil-4-kinolont kapjuk, amelynek az olvadáspontja 204—206 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kitermelés 2,5 g. Ezt a terméket (2,0 g) tionil-kloriddal reagáltatva kapjuk a 7-klór-3-klór-metil-l-metil-4-kinolon-hidrokloridot, olvadáspontja 205—207 °C (kitermelés 1,9 g) és ezt (1,5 g) nátrium-metán-tioláttal reagáltatjuk. így az új 7-klór-l-metil-3-metil-tio-metil-4-kinolont kapjuk, amelynek az olvadáspontja 163—164 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kitermelés 1,2 g. 7. példa 7-Klór-l-metil-3-metil-tio-metiI-4-kinolont (1,0 g) a 4. példában leírt módon 3-klór-perbenzoesavval oxidálunk, így az új 7-klór-l-metiI-3-metil-szulfinil-metil-4- -kinolont kapjuk, amelynek olvadáspontja 180—181 °C [diklór-metán és petroléter (forráspont : 60—80 °C) elegyéből kristályosítva]. Kitermelés 0,6 g. 8. példa 7-Klór-l-metil-3-rnetiI-tio-metil-4-kinolont (1,0 g) az 5. példában leírt módon 3-klór-perbenzoesawal oxidálva állítjuk elő az új 7-klór-l-metil-3-metil-szulfonil-metil-4-kinolont, amelynek olvadáspontja 215—216 °C (etanolból kristályosítva). Kitermelés 0,8 g. 9. példa a) 6-Fluor-l-metil-3-metil-tio-metil-4-kinolont az 5. példában leírt módon 3-klór-perbenzoesavval oxidálva állítjuk elő az új 6-fluor-l-metil-3-metiI-szulfonil-metil-4-kinolont, amelynek az olvadáspontja 200—205 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kitermelés 1,5 g. b) A fenti eljárásban alkalmazott kiindulási anyagot a 3. példában leírt módon állítjuk elő. 6-Fluor-4-hidroxi-kinolint (92,4 g) vizes nátrium-hidroxid-oldatban 40%-os vizes formaldehid-oldattal reagáltatunk, így az új 6-fluor-4-hidroxi-3-hidroxi-metil-kinolint kapjuk, amelynek olvadáspontja 310—315 °C; kitermelés 72,5 g. Ezt a terméket (13,7 g) dimetil-szulfáttal metilezzük, így az új 6-fluor-l-metiI-3-hidroxi-meúl-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 209—212 °C; kitermelés 12,5 g. Ezt a terméket (39,5 g) tionil-kloriddal, majd nátrium-metán-tioláttal hozzuk reakcióba, így az új 6-fluor-l-metil-3-metil-tio-metil-4-kinolon keletkezik, olvadáspontja 114—116 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kitermelés 4,0 g. c) Ezt a szulfidot a 4. példában leírt módon, moláris mennyiségű 3-klór-perbenzoesavval oxidáljuk diklór-metánban, —20 °C és —30 °C közötti hőmérsékleten, így az új szulfoxidot, a 6-fluor-l-metil-3-metil-szulfinil-metil-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 154—156 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kitermelés 0,7 g. 10. példa a) 91,5 g, kis mennyiségű 5-fluor-izomert tartalmazó 7-fluor-4-hidroxi-kinolin, 666 ml n vizes nátrium-hidroxid-oldat és 91,5 ml 37%-os vizes formaldehid-oldat elegyét 5,5 órán át keverjük 35—37 °C hőmérsékleten. Ezután további 91,5 ml 37%-os vizes formaldehid-oldatot adunk hozzá és a keverést 64 órán át folytatjuk. A szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, 600 ml vízhez adjuk és az elegyet tömény sósav-oldattal 4-es pH-értékre savanyítjuk. A szilárd maradékot összegyűjtjük, vízzel mossuk és megszárítjuk, így az új 7-fluor-4-hidroxi-3- -hidroxi-metil-kinolint kapjuk, amelynek olvadáspontja 295—300 °C (kis mennyiségű 5-fluor-izomert is tartalmaz). Kitermelés 27,4 g. További 295—300 °C olvadáspontú terméket kapunk a reakcióelegy lúgos szűrletéből, ha azt tömény sósav-oldattal 4-es pH-értékre savanyítjuk. Ezt a további mennyiséget egyesítjük az első termékkel. b) Az egyesített 59,0 g terméket 1300 ml vízzel, 17,3 g kálium-hidroxiddal és 35 ml dimetil-szulfáttal keverjük össze, 17 órán át 25 °C hőmérsékleten keverjük, majd 5 n vizes kálium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk. A maradékot összegyűjtjük, vízzel mossuk, megszárítjuk és denaturált szeszből kristályosítjuk. így az új 7-fluor-3-hidroxí-metil-l-metil-4-kinolont kapjuk, amelynek olvadáspontja 219—222 °C. Kitermelés 40,8 g. c) Ezt a vegyületet (20,0 g) a 3. példában leírt módon tionil-kloriddal reagáltatjuk, így 3-klór-metil-7-fluor-l-metil-4-kinolont kapunk, amelynek olvadáspontja 169—171 °C. Kitermelés 20,8 g. d) Ezt a vegyületet (20,7 g) 10 °C hőmérsékleten 10 perc alatt keverés közben hozzáadjuk 10 ml metán-tiolból és 280 ml 0,64 mólos, metanolos nátrium-metilátból előállított, metanolos nátrium-metán-tiolát-oldathoz. Az elegyet egy órán át 20 °C hőmérsékleten keverjük, majd 700 ml vízbe öntjük. A csapadékot összegyűjtjük és denaturált szeszből kristályosítjuk. így az új 7-fluor-l-metil-3-metil-tio-metil-4-kinolont kapjuk, amelynek olvadáspontja 167—169 °C. Kitermelés 9,4 g. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
