184963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1- vagy többrétegű öntapadó flexibilis szigetelőlemezek előállítására
5 184963 6 lis észtere, kaucsuk elasztomer, vinil- vagy cellulózéter polimer, telítetlen kötést tartalmazó növényi olaj vagy zsírsav komponensekből legalább egy komponenst, célszerűen 2 vagy több komponens keverékét, majd az elegyet 160—180 °C-on tartjuk, míg homogén keveréket nem kapunk, ekkor az így nyert masszához 100—160 °C-on olyan mennyiségű diizocianátot adagolunk, hogy a termék szabad izocianát tartalma 1—5% legyen, a masszából ezután 0,6—2 mm-es lemezt kalanderezünk, amelyet egyik vagy mindkét oldalán védőfóliával borítunk és az így nyert lemezt adott esetben polimert tartalmazó bitumen-, fém- vagy elasztikus polimerlemezzel társítjuk. Találmányunk szerinti eljárással a bitumen modifikálásának módját és fokát ízocianátokkal képzett „prepolimer”-ek térhálósodási fokát, és a szabad izocianátcsoportok mennyiségét ùgÿ választjuk meg, hogy a szigetelőfólia nagyfokú rugalmassága a ragasztást követő utótérhálósodáskor ne változzék meg lényegesen. Az ily módon készített szigetelőlemezben lévő izocianátcsoportok csak részben használódnak el a bitumen és a beadagolt adalékanyagok funkciós csoportjainak lekötésére, vagyis a kohézió növelésére, s így a visszamaradó szabad izocianátcsoportok aktív állapotban maradnak a párazáró szilikonozott védőfólia alatt. Találmányunk szerint előállított öntapadó szigetelőlemezek tapadása a felületen ezért kettős mechanizmusú. A primer ragasztóerőt a felületen a fizikai adszorpció biztosítja, de már a lemez felrakásának első pillanataiban megindul az aktív izocianátcsoportok és a felület funkciós csoportjai, illetve a felületen adszorbeálódott monomolekuláris vízréteg közötti addíciós reakció, mely igen erős kemiszorpciós kötéseket eredményez a szigetelőlemez és a bevont felület között. A szigetelőlemezben lévő aktív szabad izocianátcsoportok egy része elhasználódik a ragasztásra, miután a ragasztandó felülettel lép reakcióba. A megmaradt izocianátcsoport pedig a rétegbe diffúndáló levegő nedvességtartalmával polikarbamid típusú kötéseket képez, s így a szigetelőlemez szilárdságát növelő utótérhálósodási folyamatban használódik el. A szigetelőlemez szabadonmaradt felületének tapadóssága pedig megszűnik. A találmányunk szerint előállított öntapadó szigetelőlemez nemcsak egyszeres lemezként, hanem többrétegű, társított lemezként is alkalmazható. Ilyen esetekben csak 0,6—1 mm vastag lemezt kell készítenünk a találmány szerinti szigetelőlemezből, s ezt azután mint ragasztóréteget fel lehet hengerelni vagy kalanderezni más, nem öntapadó polimert tartalmazó fém- vagy egyéb polimerszigetelőlemezre. Általánosságban elmondható, hogy ha 3 mm-nél vastagabb szigetelőlemezt kell alkalmazni, akkor már a többréteges megoldás az előnyösebb. A találmányt a következő kiviteli példák kapcsán mutatjuk be. 1. példa 1000 súlyrész 12—15% polietilénhulladékkal modifikált bitumenhez hozzáadunk 30 súlyrész maleinsavanhidridet, majd az elegyet megolvasztva 180 °C-on tartjuk 30 percig. Ezután hozzáadunk 170 súlyrész ricinusolajat és a hőmérsékletet ismét 180 °C-ra emeljük. Még 40 percig ezen a hőfokon tartjuk a keveréket, ezután 110 °C-ra hagyjuk hűlni, s végül állandó keverés közben beadagolunk 100 súlyrész clifenilmetán-diizocianátot. Teljes beadagolás és keverés után az anyagot levegőtől elzárva 24 órát pihenni hagyjuk. Ezután az anyagot kalanderezzük a kívánt vastagságú lemezzé, végül párazáró szilikonozott fóliával lezárva feltekercseljük. 2. példa 1200 súlyrész fúvatott bitumenhez 250 súlyrész ataktikus polipropilént adunk és megolvasztjuk az elegyet, majd ennek hőfokát 180 °C-ra emeljük. Ekkor hozzáadunk óvatosan kis részletekben 120 súlyrész természetes gumilatexet, 120 súly rész tallzsírsavat és 36 súlyrész maleinsavanhidridet, a keveréket 180 °C-on tartjuk, míg a habzás megszűnik. Az elegyet ezután 100 °C-ra hagyjuk hűlni, majd hozzáadunk 45 súlyrész toluiléndiizocianát és 50 súlyrész gázolaj elegyét, a masszát teljes elegyedésig keverjük. Lehűlés után a masszát 1 mm vastagságú lemezzé kalanderezzük, egyik oldalát szilikonos fóliával borítjuk, míg másik oldalát polietilént tartalmazód mm vastag bitumen lemezhez hengereljük. 3. példa 1000 súlyrész 60% szójaolajtartalmú pentaeritritből ftálsavval előállított alkidgyantát, 4500 súlyrész bitument és 800 súlyrész kis sűrűségű polietilént és 135 súlyrész maleinsav parciális oktilészterét megolvasztjuk és 170—180 °C-on tartjuk, míg az olvadék homogén nem lesz. Ezután 110 °C-ra hűtjük az elegyet és hozzáadunk 130 súlyrész difenilmetán-diizocianátot állandó keverés közben. A habzás megszűnte után az elegyet lehűtjük, 1,5 mm vastag lemezt kalanderezünk belőle. A lemez egyik oldalát szilikonos védőfóliával borítjuk be, míg másik oldalát 3 mm vastag poli(butadiénsztirol) alapú lemezhez kalanderezzük. 4. példa 1000 súlyrész fúvatott bitument megolvasztunk, hozzáadunk 100 súlyrész nagysűrűségű polietilént, és 200 súlyrész ataktikus polipropilént és 150 súlyrész sztirol-maleinsav kopolimer (Wagner—Jauregg-kopolimer) parciális dodecilészterét, majd a keveréket 160 °C-on tartjuk 30 percig. Ezután a homogén elegyet 100 °C-ra hűtjük és hozzáadunk 45 súlyrész toluiléndiizocianátot, 50 súlyrész gázolajban oldva, állandó keverés közben. A továbbiakban a masszát lehűtjük 1,5 mm vastagságú lemezzé kalanderezzük. Egyik oldalát szilikonos védőfóliával látjuk el, míg másik oldalát 2 mm vastag alumínium lemezre hengereljük. 5. példa 1000 súlyrész fúvatott bitument megolvasztunk, hozzáadunk 60 súlyrész polibutadién oligomert (mólsúlya 3000) és 100 súlyrész sűrűségű polietilént, valamint 50 súlyrész BUNA CB 11 (cisz-polibutadién) műkaucsukot, majd az egészet 180 °C-on tartjuk, míg az olvadék homogén nem lesz. Ekkor hozzáadunk 80 súlyrész maleinsavanhidridet és 100 súlyrész lenolajat és 170 °C-on 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
