184963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1- vagy többrétegű öntapadó flexibilis szigetelőlemezek előállítására
3 184963 4 A találmány eljárás egy- vagy többrétegű öntapadó flexibilis szigetelőlemez előállítására. A polimert tartalmazó bitumen szigetelő lemezek gyakran olyan adalékanyagokat, ragasztóanyagot tartalmaznak, melyek a lemez felületét öntapadóvá teszik. A lemezek felragasztás után részleges térhálósodás vagy fizikai kötés révén tapadnak fém-, fa-, beton- vagy habarcsfelületen. A vinilpolimer műanyagok nagymérvű elterjedését követően, számos eljárás született poliolefinek (polietilén, polipropilén) és PVC hulladékainak, illetve melléktermékeinek (ataktikus polipropilén) felhasználására bitumen kompozíciókban flexibilis szigetelőfóliák vagy lemezek előállításának céljából. Az ilyen kombinációkban sikerült az olcsó bitumen közismert hátrányait, mint a ridegtörés, hidegfolyás, kagylótörés stb. kielégítően csökkenteni, sőt meg is szüntetni, egy sor kedvező tulajdonságot is létrehozva. Az ily módon modifikált bitumen kompozíciókból készített tömítőanyagok, önhordó vastagfóliák, szigetelőlemezek alaktartóbbak, hőállóbbak, jobb mechanikai szilárdsággal és kémiai ellenállóképességgel rendelkeztek, mint a hasonló célokra gyártott klasszikus bitumenkészítmények. Az eddig ismert öntapadó fóliákon a ragasztórétegek általában lágy, vagy lágyított tapadós polimerek, vagy ezek kombinációi. Ilyenek például a poliviniléterek, a poliizobutilének, vagy a neoprén, illetve kloroprén kaucsukok lágyítót tartalmazó kompozíciói. Ilyen célokra használták még a klórkaucsuk, klórozott vinilpolimerek nitrilkaucsukféleségek lágyítót tartalmazó kombinációit is. Ismeretesek továbbá lágy, részlegesen térhálósított poliuretán ragasztórétegek is, melyeket oldataikból, vagy olvadékaikból visznek fel az öntapadó szigetelőlemezek felületére. Ilyen és hasonló megoldást tárgyal a 158.550 számú, a 174.781 számú magyar, illetve az 1.422.123 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat, amelyeknél az alaplemezre utólag öntapadó ragasztóréteget visznek fel. Miután a polimerek és a bitumen között csak fizikai kötések alakulhattak ki, a fenti megoldások már nem nyújthattak lényeges továbbfejlődést. A felhasznált ragasztórétegek közös hiányossága, hogy ragasztóképességük korlátozott, hidegfolyásra hajlamosak, hőállóságuk csekély és a felülethez való tapadásuk csupán fizikai jellegű. Ismeretes olyan többrétegű építőipari szigetelőrendszer is, az NDK-beli 107.480 számú szabadalmi leírás szerint, ahol bitumen-papírt kombinálnak lágy PVC- fóliákkal, majd ezek egyik, vagy mindkét oldalát poliuretán ragasztóbevonattal látják el. Ismeretes továbbá a japán 13.634/67 számú szabadalmi leírás, mely szerint ragasztóanyagként poliuretánt alkalmaznak, amelyet oldószeres közegben visznek fel gél alakjában. Ez a gél azonban az oldószer eltávozása után térhálósodással irreverzíbilis módon átalakul és így nem biztosít kielégítő tapadást. Találmányunk célkitűzése egy olyan öntapadó műanyagmodifikált bitumentartalmú szigetelőlemez előállítása, melyben a komponenseket a fizikai kötéseken kívül kémiai kötések is rögzítik egymáshoz, valamint a felülethez. Az eljárásunk szerint előállított szigetelőlemez teljes felülete öntapadó, ezért feltekercseléskor szilikonos választó, illetve fedőpapír alkalmazása szükséges, mely megakadályozza a tekercs összeragadását és a ragadóképesség megszűnését. A fedőpapír eltávolítása után a felület öntapadó sajátságú, és igen jó ragasztóerővel rendelkezik fém-, fa-, beton-, műanyag- stb. felületekre. Ragasztás után a szigetelőlemez esetlegesen szabadon maradt tapadós felülete fokozatosan elveszti ragadósságát, mivel a levegő nedvességtartalmának hatására utótérhálósodás következik be. Ez az utótérhálósodás ugyanakkor megnöveli a szigetelőlemez mechanikai és kémiai szilárdságát, tapadását a szigetelendő felülethez. Találmányunk szerint a műanyag-bitumen szigetelőlemez összetételét és felépítési módját úgy választjuk meg, hogy abba di- és poliizocianátokat adagolva, azok részben kapcsolódhassanak kémiai kötésekkel is a bitumen modifikálásával kialakított funkciós csoportokhoz, a rendszerbe adagolt adalékanyagokhoz, és megfelelő mennyiségben aktív állapotban maradva, a ragasztáskor fejtsék ki térhálósító, ill. szilárdságnövelő képességeiket. A bitumen olvadékban a megfelelő hőmérsékleten eloszlatott poliolefinek, illetve vinilpolimerek a rendszer lehűtése után finom eloszlásban kiválnak és erősítik, mintegy belső vázat képezve a bitumen tartalmú kompozíciót. A bitumen fúvatásával olyan poláris csoportok alakíthatók ki a bitumen vázon, melyek izocianátokkal, vagy egyéb adalékokkal kémiai kapcsolódást tesznek lehetővé. A bitumenek aszfalténjei pedig maleinsavanhidriddel képeznek olyan adduktokat, melyek szintén eredményesen felhasználhatók az izocianát csoportokkal való kémiai kapcsolódásra. Funkciós csoportokat még úgy is létrehozhatunk a rendszerbe, hogy a bitumenben lévő aszfaltén-maleinsavanhidrid adduktot parciálisán észterezzük, majd funkciós csoportokat tartalmazó polimereket, így etilcellulózt, polivinilbutirált stb. adunk a kompozícióhoz. További lehetőség karboxil-, illetve hidroxilcsoportok bevitelére a bitumenbe sztirol-maleinsav kopolimerek adagolása, vagy a bitumen fúvatása, amikor is karboxil és hidroxilcsoportok alakulnak ki. Saját korábbi megoldásunk szerint az öntapadó lemezt úgy alakítottuk ki, hogy a polimer vázat és a karboxil-, illetve hidroxilfunkciós csoportokat tartalmazó bitumen lemez felületére szabad izocianát csoportokat tartalmazó ragasztó réteget vittünk fel olvadék vágj' oldószeres oldat alakjában. Meglepő módon azt találtuk, hogy ha a hidroxil-, vagy karboxilfunkciós csoportokat tartalmazó bitumen rétegbe közvetlenül létesítünk szabad izocianát csoportokat nagymértékben megnő a lemez tapadóképessége. A találmány szerint olyan szigetelőlemezt állítunk elő, amely külön ragasztó réteg felvitele nélkül öntapadó, s ez a lemez egyszerű hengerlés, illetve kalanderezés révén társítható további polimert tartalmazó bitumen lemezzel, fémlemezzel vagy bármely polimer lemezzel is. A találmány egy- vagy többrétegű olefin- vagy vinilpolimert tartalmazó öntapadó flexibilis szigetelőlemez előállítására vonatkozik. A találmányt az jellemzi, hogy bitumenhez vagy fúvatott bitumenhez 180—200 °C-on hozzákeverünk 2—8 tömeg% maleinsavanhidridet vagy ennek C4_g szénatomszámú alkohollal alkotott parciális észterét, az elegyet ezen a hőfokon tartjuk míg homogén olvadékot nyerünk, hozzáadunk ezután 5—25 tömeg% poliolefin- vagy vinilpolimer hulladékot és 2—30 tömeg% mennyiségű aktív funkciós csoportot tartalmazó alkidgyanta, triglicerid maleinsav-adduktjának C4_8 szénatomszámú alkohollal képzett parciális észtere, sztirol-maleinsav kopolimer parciális észtere, polikarbonsavak C4_ 12 szénatomszámú alkohollal képzett parciá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
