184963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1- vagy többrétegű öntapadó flexibilis szigetelőlemezek előállítására

3 184963 4 A találmány eljárás egy- vagy többrétegű öntapadó flexibilis szigetelőlemez előállítására. A polimert tartal­mazó bitumen szigetelő lemezek gyakran olyan adalék­anyagokat, ragasztóanyagot tartalmaznak, melyek a lemez felületét öntapadóvá teszik. A lemezek felragasz­tás után részleges térhálósodás vagy fizikai kötés révén tapadnak fém-, fa-, beton- vagy habarcsfelületen. A vi­­nilpolimer műanyagok nagymérvű elterjedését követően, számos eljárás született poliolefinek (polietilén, polipro­pilén) és PVC hulladékainak, illetve melléktermékeinek (ataktikus polipropilén) felhasználására bitumen kom­pozíciókban flexibilis szigetelőfóliák vagy lemezek elő­állításának céljából. Az ilyen kombinációkban sikerült az olcsó bitumen közismert hátrányait, mint a rideg­­törés, hidegfolyás, kagylótörés stb. kielégítően csökken­teni, sőt meg is szüntetni, egy sor kedvező tulajdonságot is létrehozva. Az ily módon modifikált bitumen kompo­zíciókból készített tömítőanyagok, önhordó vastagfó­liák, szigetelőlemezek alaktartóbbak, hőállóbbak, jobb mechanikai szilárdsággal és kémiai ellenállóképességgel rendelkeztek, mint a hasonló célokra gyártott klasszikus bitumenkészítmények. Az eddig ismert öntapadó fóliákon a ragasztórétegek általában lágy, vagy lágyított tapadós polimerek, vagy ezek kombinációi. Ilyenek például a poliviniléterek, a poliizobutilének, vagy a neoprén, illetve kloroprén kau­­csukok lágyítót tartalmazó kompozíciói. Ilyen célokra használták még a klórkaucsuk, klórozott vinilpolime­­rek nitrilkaucsukféleségek lágyítót tartalmazó kombiná­cióit is. Ismeretesek továbbá lágy, részlegesen térhálósított poliuretán ragasztórétegek is, melyeket oldataikból, vagy olvadékaikból visznek fel az öntapadó szigetelő­­lemezek felületére. Ilyen és hasonló megoldást tárgyal a 158.550 számú, a 174.781 számú magyar, illetve az 1.422.123 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat, amelyeknél az alaplemezre utólag öntapadó ragasztóréteget visznek fel. Miután a polimerek és a bitumen között csak fizikai kötések alakulhattak ki, a fenti megoldások már nem nyújthattak lényeges továbbfejlődést. A felhasznált ragasztórétegek közös hiányossága, hogy ragasztóké­pességük korlátozott, hidegfolyásra hajlamosak, hő­állóságuk csekély és a felülethez való tapadásuk csupán fizikai jellegű. Ismeretes olyan többrétegű építőipari szigetelőrend­szer is, az NDK-beli 107.480 számú szabadalmi leírás szerint, ahol bitumen-papírt kombinálnak lágy PVC- fóliákkal, majd ezek egyik, vagy mindkét oldalát poli­uretán ragasztóbevonattal látják el. Ismeretes továbbá a japán 13.634/67 számú szabadalmi leírás, mely szerint ragasztóanyagként poliuretánt alkalmaznak, amelyet oldószeres közegben visznek fel gél alakjában. Ez a gél azonban az oldószer eltávozása után térhálósodással irreverzíbilis módon átalakul és így nem biztosít kielé­gítő tapadást. Találmányunk célkitűzése egy olyan öntapadó mű­anyagmodifikált bitumentartalmú szigetelőlemez elő­állítása, melyben a komponenseket a fizikai kötéseken kívül kémiai kötések is rögzítik egymáshoz, valamint a felülethez. Az eljárásunk szerint előállított szigetelő­­lemez teljes felülete öntapadó, ezért feltekercseléskor szilikonos választó, illetve fedőpapír alkalmazása szük­séges, mely megakadályozza a tekercs összeragadását és a ragadóképesség megszűnését. A fedőpapír eltávolítása után a felület öntapadó sajátságú, és igen jó ragasztó­­erővel rendelkezik fém-, fa-, beton-, műanyag- stb. felü­letekre. Ragasztás után a szigetelőlemez esetlegesen sza­badon maradt tapadós felülete fokozatosan elveszti ragadósságát, mivel a levegő nedvességtartalmának ha­tására utótérhálósodás következik be. Ez az utótérháló­­sodás ugyanakkor megnöveli a szigetelőlemez mechani­kai és kémiai szilárdságát, tapadását a szigetelendő felü­lethez. Találmányunk szerint a műanyag-bitumen szi­getelőlemez összetételét és felépítési módját úgy választ­juk meg, hogy abba di- és poliizocianátokat adagolva, azok részben kapcsolódhassanak kémiai kötésekkel is a bitumen modifikálásával kialakított funkciós csopor­tokhoz, a rendszerbe adagolt adalékanyagokhoz, és megfelelő mennyiségben aktív állapotban maradva, a ra­gasztáskor fejtsék ki térhálósító, ill. szilárdságnövelő képességeiket. A bitumen olvadékban a megfelelő hőmérsékleten el­oszlatott poliolefinek, illetve vinilpolimerek a rendszer lehűtése után finom eloszlásban kiválnak és erősítik, mintegy belső vázat képezve a bitumen tartalmú kompo­zíciót. A bitumen fúvatásával olyan poláris csoportok alakíthatók ki a bitumen vázon, melyek izocianátokkal, vagy egyéb adalékokkal kémiai kapcsolódást tesznek lehetővé. A bitumenek aszfalténjei pedig maleinsavan­­hidriddel képeznek olyan adduktokat, melyek szintén eredményesen felhasználhatók az izocianát csoportok­kal való kémiai kapcsolódásra. Funkciós csoportokat még úgy is létrehozhatunk a rendszerbe, hogy a bitumenben lévő aszfaltén-malein­­savanhidrid adduktot parciálisán észterezzük, majd funkciós csoportokat tartalmazó polimereket, így etil­cellulózt, polivinilbutirált stb. adunk a kompozícióhoz. További lehetőség karboxil-, illetve hidroxilcsoportok bevitelére a bitumenbe sztirol-maleinsav kopolimerek adagolása, vagy a bitumen fúvatása, amikor is karboxil és hidroxilcsoportok alakulnak ki. Saját korábbi meg­oldásunk szerint az öntapadó lemezt úgy alakítottuk ki, hogy a polimer vázat és a karboxil-, illetve hidroxil­­funkciós csoportokat tartalmazó bitumen lemez felüle­tére szabad izocianát csoportokat tartalmazó ragasztó réteget vittünk fel olvadék vágj' oldószeres oldat alak­jában. Meglepő módon azt találtuk, hogy ha a hidroxil-, vagy karboxilfunkciós csoportokat tartalmazó bitumen rétegbe közvetlenül létesítünk szabad izocianát csopor­tokat nagymértékben megnő a lemez tapadóképessége. A találmány szerint olyan szigetelőlemezt állítunk elő, amely külön ragasztó réteg felvitele nélkül öntapadó, s ez a lemez egyszerű hengerlés, illetve kalanderezés révén társítható további polimert tartalmazó bitumen lemez­zel, fémlemezzel vagy bármely polimer lemezzel is. A találmány egy- vagy többrétegű olefin- vagy vinil­­polimert tartalmazó öntapadó flexibilis szigetelőlemez előállítására vonatkozik. A találmányt az jellemzi, hogy bitumenhez vagy fúvatott bitumenhez 180—200 °C-on hozzákeverünk 2—8 tömeg% maleinsavanhidridet vagy ennek C4_g szénatomszámú alkohollal alkotott parciá­lis észterét, az elegyet ezen a hőfokon tartjuk míg homo­gén olvadékot nyerünk, hozzáadunk ezután 5—25 tö­­meg% poliolefin- vagy vinilpolimer hulladékot és 2—30 tömeg% mennyiségű aktív funkciós csoportot tartalma­zó alkidgyanta, triglicerid maleinsav-adduktjának C4_8 szénatomszámú alkohollal képzett parciális észtere, szti­rol-maleinsav kopolimer parciális észtere, polikarbon­­savak C4_ 12 szénatomszámú alkohollal képzett parciá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents