184954. lajstromszámú szabadalom • Zsírzókészülék lánckeréken futó lánc lánccsapjának automatikus kenésére
5 184954 6 a láncot az érintkezési ponttal szemben meg kell támasztani, mert e megtámasztás hiányában a szerkezet működésképtelen ; d) bizonytalan a kenés azért is, mert a fogárok kikopása, vagy megnyúlt lánc esetén a lánckerékre íven történő ráfutáskor a görgő nem éri el a fogárok közepét, így nem képes a golyót elérni, vagy kellően megnyomni ; f) a kenőzsír beállítható adagolása nincs megoldva ; g) a kenőzsír bevezetése siklócsapágyazás zsírterén keresztül történik. A jelentős csapágyazási hézagok miatt a radiális furatok átmérője és a golyó nyitásakor fellépő rés mérete kényes méret azért, mert ha az ellenállás radiális irányban nagyobb, a kenőzsír inkább az axiális csapágyillesztéseken keresztül távozik. Ez a probléma a csapágyhézagok növekedésével egyre nagyobb lesz ; h) a nyomás alatti golyósszelepek tekintetében van olyan gyakorlati tapasztalat, hogy nem zárnak megbízhatóan a nyomás ellenében különösen akkor, ha a golyó elhelyezkedését többszöri vagy időszakonkénti benyomásokkal zavarjuk meg. Ebből kifolyólag teljesen bizonyos a zsírfolyás minden radiális furatból annak minden hátrányával együtt. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy ez utóbbi zsírzó berendezés a szigorúan vett lánczsírzásra nem is alkalmas. Ismert megoldás még a 468 536 számú német szabadalmi leírásban ismertetett zsírzókészülék, ahol a zsírzófejben lévő szelepet egy bütykös tárcsa nyomó hatása kinyitja és a központi tengelyen, valamint csővezetéken ide vezetett zsír a zsírzófejen keresztüláramolva a lánccsapban lévő golyósszelepet kinyitva a csuklópontba jut. Amint a bütykös tárcsa nyomó hatása megszűnik, a szelep egy rugó hatására bezár és a zsírzás is megszűnik. E megoldás hátránya, hogy: a) a kenőzsír bevezetése a központi tengelyen és csővezetéken át történik. Az iránytörések, fojtások és a zsír kényszerűen hosszú útja miatt nagy zsírnyomást kell alkalmazni, mely miatt a tömítések élettartama rövid, illetőleg a zsírzó tartós és megbízható működése kérdéses. b) A szerkezeti kialakításból adódóan a kenőzsír mindaddig folyik be a csuklópontba, amíg a bütyköstárcsa nyomó hatására a szelep nyitva van. E körülmény folytán — egy adott bütykös tárcsa esetén — a csuklópontba bejutó zsír mennyisége függ attól, hogy a szelep mennyi ideig nyitott, azaz milyen a lánc sebessége. Kis láncsebesség esetén több, nagyobb láncsebesség esetén kisebb a láncba jutó kenőzsír mennyisége, azaz : az első esetben túlzsírzás, a másodikban pedig elégtelen zsírzás következik be. A túlzsírzás — különösen drága szilikonzsírok esetében — jelentős többletköltséget okoz, míg az elégtelen zsírzás a kenendő lánc gyors tönkremenetelét eredményezi. c) A szükségképpen alkalmazandó nagy nyomás ellenére, az iránytörések, fojtások és a zsír hosszú útja miatt a zsírban jelentős nyomásesés lép fel, noha a zsírt a maradék nyomásnak kell a szűk hézagokkal rendelkező csuklópontba juttatnia a golyós szelep ellenében. Az elmondottak következtében nem zárható ki, hogy a csuklópont szennyezettsége, vagy az előző zsírzásnál használt zsír bedermedése esetén a zsír be sem tud jutni a csuklópontba, azaz a zsírzás minősége bizonytalan. d) Mivel a zsírzást végző elem hossza rövid, a lánccsap és a zsírzófej egytengelyűségi hibái miatt a zsírzó elem szögeltérése jelentős lehet, ezért a lánccsapba épített zsírzógombra való felfekvés bizonytalan lesz, ami zsírelfolyást eredményez. e) Az esetben, ha a kenendő lánc akkor áll meg valamilyen oknál fogva, amikor a zsírzószelep benyomott állapotban van, a kenőzsír a tápnyomás hatására mindaddig folyhat a csuklópontba, amíg a lánc áll. Ez felesleges zsírfogyasztást eredményez és szennyezi a környezetet. Jellegzetes megoldás még a 371 646 számú svájci szabadalmi leírásban ismertetett műszaki megoldás. Ennek lényege, hogy a zsírzófejbe beáramló zsír nyomása működteti a különböző zsírzó, vezérlő és adagoló dugattyúkat, ezáltal nyílnak ki a zsírzó-csatomák, hogy a zsírzás megtörténhessen. Az elmozdulások rugóerők ellenében történnek és a zsírzófej alkatrészei alaphelyzetbe a zsírnyomás megszüntetésekor térnek vissza, azaz: a zsírnyomást pulzáltatni kell a működéshez. E megoldás hátrányai a következők : 1. számú ábra szerinti megoldásnál : a) a zsírzófej működtetését a bevezetett zsír nyomása végzi úgy, hogy miután a nyomás a zsírzó dugattyút rugó ellenében a lánccsapra nyomja, az ugyancsak rugó ellenében elmozduló vezérlődugattyú átömlő csatornákat nyit meg, amiken a zsír a lánc csuklópontjába jut. Ezért a zsír mindaddig folyik a lánccsapba, amíg a zsírnyomás meg nem szűnik. A leírás — részletezés nélkül — egyszerűen feltételez egy nyomáspulzáló berendezést, ami feltehetően állandó nyomásritmust képes biztosítani. Ez esetben a zsíradagolás sebességfüggő lesz: kis láncsebességnél túladagolást, nagy láncsebességnél pedig zsírszegény zsírzást eredményez. b) mivel a zsírbevezetés a központi tengelyen keresztül történik, hosszú a zsír útja, többször van iránytörés és keresztmetszet-változás is. Az ezekből létrejövő nyomásesés és a rugók ellenében történő működés jelentős nyomásveszteséget eredményez. Ezért : — a kenőzsír bevezetési nyomásának nagynak kell lennie, ami tömítési problémákat vet fel; — nem várható ki az a lehetőség, hogy a maradék nyomás már nem elegendő arra, hogy a zsírt a szűk hézagokkal rendelkező csuklópontba juttassa, különösen a csuklópont szennyezettsége, vagy az előző kenésből visszamaradt zsír bedermedése esetén. c) a megoldás szerinti zsírzódugattyú nem rendelkezik beállási lehetőséggel, ezért a gyártási pontatlanságok, valamint a működésbeli kopások miatt a lánccsap és a zsírzódugattyú egymáshoz való kapcsolódása nem lesz megfelelő. A felfekvési hiba azt eredményezi, hogy a kenőzsír a keletkező résen át a szabadba távozik. Ez zsírpazarlást jelent, szennyezi a környezetet, de főleg elmarad az illető csuklópont zsírzása. d) a zsírnyomás pulzálására, a pulzálásnak a lánckerék mozgásával való szinkronizálására külön berendezés szükséges, ami egyrészt külön megoldandó műszaki probléma, másrészt többletköltséget, de hibaforrást is jelent. A 9. és 10. ábra szerinti megoldásnál : a) a zsírzófej működtetését ez esetben is a zsírzóközeg nyomása végzi, a zsírbevezetés ugyancsak a központi tengelyen keresztül történik. Bár e megoldás beállítható zsíradagokat állít elő, ezen zsíradagok csuklópontba történő jutását a zsírzóközeg nyomásesésekkel csökkentett, maradék nyomásának kell elvégeznie. A kellőképpen nagy végnyomás elérésére nagy kezdeti nyomás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
