184908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gélek előállítására ipari melléktermékek, ill. hulladékok hasznosításával
5 184908 6 got és oldószert tartalmaz, tetemes eszköz- és energia-ráfordítással desztillálni kell, mert eredeti, nyers állapotában csak a legritkább esetben használható fel. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy az egyébként ismert összetételű gélképző rendszerekben gélszerkezetet és viszkozitást módosító adalékanyagként melaszt, szulfitszennylúgot és/ vagy nyers glicerint használva fel, az adalékanyagok mennyiségének, illetve egymáshoz viszonyított arányának, valamint a polimerizációs katalizátor mennyiségének célszerű. megválasztásával egyszerűen, pontosan és megbízhatóan szabályozhatjuk a rendszer gélesedési idejét anélkül, hogy a gélesedési idő szabályozásához bármiféle egyéb segédanyagra vagy kiegészítő intézkedésre lenne szükség. Az adalékanyagok és/vagy a polimerizációs katalizátor mennyiségének egyszerű változtatásával tehát egy adott komponensekből felépülő gélképző rendszer gélesedési idejét mindenkor a körülményeknek megfelelő, kívánt értékre állíthatjuk be. Tájékoztatásul közöljük, hogy szivárgó csővezetékek tömítéséhez például lehetőleg gyorsan kötő gélekre van szükség, míg talaj stabilizáláshoz általában hosszabb kötésidejű géleket célszerű felhasználni. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy ha az önmagukban ismert gélképző rendszerekben gélszerkezetet és viszkozitást módosító adalékanyagokként az eddig alkalmazott, kémiailag jól definiált vegyületeket (pl. alkilén-glikolokat) helyettesítjük melasszal, szulfitszennylúggal és/vagy nyers glicerinnel, akkor kedvezőbb szerkezetű és konzisztenciájú, pl. tömörebb gélekhez jutunk. Ez feltehetően annak tulajdonítható, hogy a melaszban, szulfitszennylúgban és/vagy nyers glicerinben levő szennyezőanyagok (amelyek túlnyomó többsége kémiailag pontosan nem definiálható makromolekula) beépülnek a gélszerkezetbe, és a gélszerkezetet a felhasználás szempontjából kedvezően módosítják. Ezek a tapasztalatok szakember számára rendkívül meglepőek. Semmiképpen sem volt ugyanis várható az, hogy ha tiszta vegyszerek helyett az összetétel szempontjából gyakorlatilag definiálatlan és erősen szennyezett melléktermékeket, illetve hulladékanyagokat használunk fel, a gélesedési idő szabályozása egyszerűvé válik, és ugyanakkor — penetrációs próbák eredménye szerint — tömörebb gélekhez jutunk. A találmány tárgya tehát eljárás gélek előállítására önmagukban ismert összetételű, akrilmonomert és 1 súlyrész akril-monomerre vonatkoztatva 0,03—0,1 súlyrész ismert térhálósítószert tartalmazó, vizes gélképző rendszerekből, 1 súlyrész akril-monomerre vonatkoztatva 0,01— 0,05 súlyrész ismert redox katalizátor felhasználásával. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a vizes gélképző rendszerhez 1 súlyrész akril-monomerre vonatkoztatva 0,1—2 súlyrész melaszt, 1 súlyrész akril-monomerre, vonatkoztatva 0,1—3 súlyrész szulfitszennylúgot és/vagy 1 súlyrész akril-monomerre vonatkoztatva 0,1— 0,5 súlyrész nyers glicerint adunk, adott esetben 1 súlyrész akril-monomerre vonatkoztatva 0,01—1 súlyrész ammónia-oldattal és/vagy C ,_4 alkil vagy helyettesített alkil gyököt tartalmazó aminvegyülettel együtt. 5 Egy előnyös élj árásváltozat szerint a géleket úgy képezzük, hogy az akril-monomert és a térhálósítószert tartalmazó vizes oldathoz („A” oldat, amely adott esetben ismert segédoldószert, például etanolt is tartalmazhat) hozzáadjuk a 10 melaszt, szulfitszennylúgot és/vagy nyers glicerint, továbbá adott esetben ammóniát és/vagy aminvegyületet tartalmazó vizes oldatot („B” oldat), és a redox katalizátor(ok) vizes oldatát („C” oldat) az így kapott vizes elegybe keverjük 15 be a felhasználás helyén és idején. Az „A” oldat, a „B” oldat és a ,,C” oldat koncentrációját (szárazanyag-tartalmát) célszerűen úgy választjuk meg, hogy 1 súlyrész „A” oldathoz 1 súlyrész „B” oldatra és 1 súlyrész „C” ol- 20 datra legyen szükség; az ilyen koncentrációjú oldatok ugyanis tapasztalataink szerint igen könnyen kezelhetők, és ilyen előkészítés mellett a helyes keverési arányok is igen könnyen betarthatók. 25 A találmány szerinti eljárásban akril-monomerként a korábban idézett közleményekből ismert akril-monomerek, térhálósítószerként a korábban idézett közleményekből ismert térhálósítószerek, redox katalizátorként pedig a koráb- 30 ban idézett közleményekből ismert katalizátorok bármelyikét felhasználhatjuk akár önmagában, akár elegyek formájában. Akril-monomerként előnyösen akrilamidot és/vagy N-hidroximetil-akrilamidot, térhálósítószerként előnyösen 35 N,N-metilén-bisz-akrilamidot, redox katalizátorként pedig előnyösen alkálifém- vagy ammónium-perszulfátot és/vagy biszulfit-vegyületeket, célszerűen alkálifém-metabiszulfitot használunk fel. 40 A leírásban és az igénypontsorozatban a „melasz” és „szulfitszennylúg” megjelölésen a korábban közölt víztartalmú anyagokat értjük; a mennyiségi arányok megadásánál ezeket az anyagokat víztartalmukkal együtt vettük figye- 45 lembe. Különösen előnyös szerkezetű és tulajdonságokkal rendelkező gélekhez jutunk akkor, ha 100 súlyrész „A” oldatot — amely 3—7 súlyrész etanolt, 18—22 súlyrész akrilamidot, 22—26 50 súlyrész N-hidroximetil-akrilamidot, 1—3 súlyrész N,N’-metilén-bisz-akrilamidot és fennmaradó részében vizet tartalmaz — a) 5—65 súlyrész melasz, 1—33 súlyrész 25%os vizes ammónia-oldat és 47—86 súlyrész víz 55 elegyével, vagy b) 55—65 súlyrész melasz, 5—3 súlyrész trietanol-amin, 3—7 súlyrész 25%-os vizes ammónia-oldat, 10—15 súlyrész nyers glicerin és 10— 15 súlyrész víz elegyével, vagy 60 c) 95—99 súlyrész szulfitszennylúg és 5—1 súlyrész 25%-os vizes ammónia-oldat elegyével, vagy d) 100 súlyrész szulfitszennylúggal, vagy e) 60—64 súlyrész melasz, 8—11 súlyrész nyers 65 glicerin, 8—11 súlyrész szulfitszennylúg, 1—3 4
