184893. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként 2-amino-6-trifluormetoxi-benzotiazolt tartalmazó új gyógyszerkészítmények előállítására
3 184893 4 A találmány tárgya eljárás hatóanyagként 2-amino-6- -trifluormetoxi-benzotiazolt vagy annak gyógyászatilag elfogadható savaddlciós sóját tartalmazó új gyógyszerkészítmények előállítására. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények különösen görcsoldóként, anxiolitikumként és altatószerként alkalmazhatók. A 2-amino-6-trifluormetoxi-benzotiazol az (I) képlettel jellemezhető, ismert vegyület, amelyet 4-trifluormetoxi-anilin, kálium-tiocíanát és bróm savas közegben végzett reagáltatásával állítanak elő [Chem. Abstr. 60, 692 (1964) és L. M. Yagupolskii, L. Z. Gandelsman, Zh. Obshch. Khim. 33, 2301 (1963)]. Az eljárás a következő: 84 g 4-trifluormetoxi-anilin és 187 g kálium-tiocianát 500 ml ecetsavval készült oldatához egy óra alatt cseppenként hozzáadjuk 77 g bróm 220 ml ecetsavval készült oldatát. Az elegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. A reakcióelegyet ezután 21 vízbe öntjük. A keletkezett elegyet jég között lehűtjük és ammónia adagolásával közömbösítjük. A keletkezett oldhatatlan anyagot szűréssel elválasztjuk, vízzel mossuk, majd etanol és víz 1: 1 térfogatarányú eíegyéből átkristályosítjuk. így 77 g 2-amino-6-trifluormetoxi-benzotiazolt állítunk elő, amely 119 °C-on olvad. Annak ellenére, hogy a 2-amino-6-trifluormetoxi-benzotiazol ismert vegyület, farmakológiai hatásait és alkalmazását eddig még nem írták le. Úgy találtuk, hogy a vegyület jelentős farmakológiai tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy gyógyszerek hatóanyagaiként használjuk. Farmakológiai tulajdonságok 1. Görcsoldó hatás Annak ellenére, hogy a 2-amino-6-trifluormetoxi-benzotiazol kémiai szerkezete nagyon eltér a benzodiazepinétől, hasonlóan hat a gabaergikus mechanizmusra, amely a központi idegrendszernek egy sor pszichomotorikus reakcióját szabályozza. Ezt mutatja az a tény, hogy a vegyület meggátolja azokat a görcsöket, amelyeket állatokon a GABA-szintézis gátlásával hoztunk létre (GABA=y-amino-vajsav). A GABA-szintézis gátlását például izoniaziddal (INH) hozhatjuk létre. A hatás négyszer kisebb dózisnál jelentkezik, mint amennyi ahhoz kell, hogy a glicin központi receptor-helyeinek sztrichninnel létrehozott blokkolása által okozott görcsöket meggátoljuk. Más, nem bcnzodiazepin-szerkezetű görcsoldóknál nem ez a hatás, azok esetén az INH-val vagy sztrichninnel létrehozott görcsökre gyakorolt hatás gyakorlatilag egyforma. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények hatását egereken és patkányokon tanulmányoztuk. Egereknek a készítményt orálisan adagoltuk, emelkedő adagokban. 10 egyedből álló, 20—27 g testsúlyú CDI (Charles River) jelű hím egereket vizsgáltunk. A szert 90 perccel a szupramaximális elektromos sokk (ESM) előtt adagoltuk, a G. M. Everett és R. K. Richards szerint leírt módszer alapján [J. Pharmacol. Exptl. Therap. 81, 402 (1944)]. Az eredményeket EDJ0 értékben fejeztük ki, amely azt a dózist jelenti, amely az állatok 50/o-át védi meg az ESM által okozott görcsök kialakulásától. 20C —230 g testsúlyú CD (Charles River) jelű hím patkányok esetén a görcsöket szubkután úton beadott 500 ng/kg izoniaziddal (INH), illetve 1,5 mg/kg sztrichnin-szulfáttal okoztuk. J. L. Costa és munkatársai által leírt módszer szerint [Adv. Biochem. Pharmacol., 14, 113 (1975)] a vizsgálandó terméket intraperitoneális úton kell beadni 25 perccel az izoniazid adagolása után, illetve 5 perccel a sztrichnin adagolása előtt. Az izoniazid beadása után 60 percig, illetve a sztrichnin beadása után 25 percig figyeltük meg az állatokat és a görcsöket mutató állatok számát feljegyeztük. Minden esetben meghatároztuk az EDí0-értékeket (EDjC azt az adagot jelenti, amely az állatok 50%-ánál megakadályozza a görcsök kialakulását). Az eredményeket a következő táblázatban foglaltuk össze, ahol összehasonlításként két másik ismert görcsoldószer adatait is megadtuk (valproiksav és fenobarbital). EDjo (mg/kg) Vizsgált anyag E. S. M. (egér orálisan) I. N. H. (patkány i. p.) Sztrichnin (patkány i. p.) 2-Amino-6-trifluormetoxi-berzotiazol 10 2,2 8,4 Valproiksav 450 180 600-nál Fenobarbital 26 16 inaktív 33 2. Anxiolitikus hatás A termék anxiolitikus hatását egereken J. R. Boissier és munkatársai által leírt [Europ. J. Pharmacol., 4,145, (1968)] 4 lemezes módszerrel vizsgáltuk. 90 perccel a termék orális adagolása után az állatokat (CDI Charles River, 20—27 g testsúlyú hím egerek) egy olyan dobozba helyeztük, amelynek az alapja négy elkülönítet i fémlemezből készült. Valahányszor az állat az egyik lemezről átmegy egy másikra, a lemezekbe áram vezetődik. Az állatok gyorsan megtanulják a helyváltoztatás és az elektromos sokk közötti összefüggést, és mozdulatlanul maradnak egy lemezen. Az állatok által egy perc alatt megtett helyváltoztatások számát mérjük a teszttel. Az állatokat 20 egyedes csoportokba osztottuk. A kontroll csoport csak töltőanyagból készült készítményt kapott. A kezelt csoportokkal kapott eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze a kontroll csoport eredményeinek százalékában kifejezve. 2-Amino-6-trifluormetoxi-benzotiazol mg/kg orálisan A helyváltoztatások számának %-os emelkedése 5 +50 10 +61 20 + 100 25 + 162 30 + 215 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
