184871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás taurinszáramzékok előállítására

7 184871 8 vábbi 2,1 ml pirrolidint adunk, ekkor a hőmérséklet 48 °C-ra emelkedik. Az így kapott reakcióelegyhez hoz­záadjuk a 2-ftáIimido-etánszulfonil-klorid fennmaradó mennyiségét. Amikor a reakció enyhébb, a reakcióele­­gyet 2,5 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. Ezt követően a reakcióelegyet lehűtjük és szűrjük. Etil­­-acetátból való átkristályosítás után 2,97 g amidot ka­punk. Op. : 176—178 °C. Kitermelés : 39%. Elemanalízis a Cl4H16N204S összegképlet alapján: számított: C=54,5%; H=5,2%; N=9,l%; S = 10,4%; talált : C=54,4% ; H=5,2% ; N=9,1 % ; S = 10,4%. 10. példa 2-Ftálimido-etánszulfon-pirrolidin előállítása A 2-ftálimido-etánszulfon-pirrolidint a következő­képpen is előállítjuk : 1,27 g 2-ftálimido-etánszulfonamid, 0,6 ml 1,4-di­­bróm-bután, 1,38 g kálium-karbonát, 10 ml acetonitril és mintegy 0,05 g kálium-jodid elegyét 37 órán keresztül keverés és visszafolyatás közben forraljuk, majd a reak­cióelegyhez hozzáadjuk 25 ml víz, 5 ml 3 n sósav-oldat és 15 ml metílén-klorid elegyét. A szerves fázist elvá­lasztjuk és 15 ml 3 n nátrium-karbonát-oldattal, majd vízzel kezeljük, szárítjuk és bepároljuk. Etanollal való mosás és átkristályosítás után 0,74 g pirrolidin szárma­zékot kapunk. Op. : 177—179 °C. Kitermelés: 51%. 11. példa 2-Ftálimido-etánszulfon-metilamid előállítása 1,27 g 2-ftálimido-etánszuÍfonamid, 0,30 ml dimetil­­-szulfát, 0,35 g kálium-karbonát és 10 ml acetonitril ele­gyét keverés és visszafolyatás közben forraljuk. Fél óra elteltével hozzáadunk a reakcióelegyhez 0,18 ml di­­metil-szulfátot. A reakcióelegyet 1 órán keresztül hagy­juk reagálni, majd hozzáadunk 20 ml vizet, 5 ml 3 n sósav-oldatot és 15 ml metilén-kloridot. A szerves fázist nátrium-karbonát-oldattal és vízzel kezeljük, szárítjuk, majd bepároljuk. Etanolból való átkristályosítás után 0,39 g szulfonamidot kapunk. Op. : 139—141 °C. Kitermelés: 31%. A találmány szerinti vegyületek görcsoldó hatását há­rom típusú kísérleti célból előidézett epilepszia esetén vizsgáltuk. A görcsöt egerekben pentilén-tetrazol vagy sztrichnin szubkután adagolásával vagy 50 mA erősségű árammal végzett elektromos stimulációval váltottuk ki [E. A. Swinyard, Assay of antiepileptic drug activity in experimental animals : Standard tests in International Encyclopedica of Pharmacology and Therapeutics, Section 19, Vol 1 : Anticonvulsant Drugs, (1972)]. A há­rom vizsgálatban orális és intraperitoneális adagolás után több vegyület volt hatásos görcsoldó. Az ED50- értékek (a kezelt állatok 50%-ánál hatásos adag) , 130 mg/kg értéktől 300 mg/kg feletti értékekig terjedtek (I. táblázat). Nyugtató hatás nem volt megfigyelhető. I. táblázat Antiepilepsziás vizsgálat Görcsoldó hatás Vegyület EDso MES mg/kg MET i. p. STR 2-f tál imido-etánszulfonamid 122 >300 93 2-ftálimido-etánszulfon-terc.­•butilamid 8 (TI A >300 2-ftálimido-etánszulfon­•pirrolidid V 8 >300 _ 2-f tál imido-etánszul főni 1- -acetamid V Ui 8 >300 2-ftálimido-etánszulfon­•metilamid 112 170 189 2-ftálimido-etánszuIfon­-dimetilamid 113 231 234 2-ftálimido-etánszulfon-n­■butilamid 219 >300 2-f tálimido-etánszul fon­­■etilamid 103 138 126 2-ftálimido-etánszul fon­­■izopropilamid 130 >300 227 2-f tálimido-etánszulfon-n­­•propilamid 252 >300 >300 MES maximális elektrosokk vizsgálat MET metrazol (pentilén-tetrazol) görcsoldó küszöb vizsgálat STR sztrichnin görcsoldó küszöb vizsgálat Izolált perfúziós patkányszíveket (Langendorff szerint készítjük) és izolált spontán-verő patkány pitvarokat [W. C. Holland és J. H. Burn, J. Brit. Med., vol 1, 1031 (1958)] használunk a vegyületek antiaritmiás hatásának meghatározásához. Az aritmiát K+-hiánnyal és akoni­­tinnel váltottuk ki. Nyilvánvaló antiaritmiás hatást ész­leltünk (II. és III. táblázat). Néhány vegyület jobb hatá­sú volt, mint az összehasonlításként alkalmazott lido­­kain, kinidin és propranolol. A fentiekben leírt in vitro vizsgálat mellett in vivo módszert is alkalmaztunk. A ve­gyületek antiaritmiás hatását ouabain által indukált arámiénál vizsgáltuk tengeri malacokon. Az új vegyü­­letekkel kezelt tengeri malacoknál nagyobb mennyiségű ouabain adag volt szükséges az aritmia kiváltásához (IV. táblázat). Az összehasonlítóként alkalmazott pro­pranolol bradikardiát okozott, a többi vizsgált vegyület­­nél ezt a hatást nem észleltük. II. táblázat A vizsgált vegyületek hatása perfúziós Langendorff patkányszíveken K+-hiánnyal indukált aritmia esetén Vegyület N Töménység (m) Az aritmia kifejlődése, %-os változása lidokain 5 io-4 + 30,9 2-ftálimido-etánszulfonamid 2- ftálimido-etánszulfon- tere.-3 lO“4 +23,6-butilamid 3 10“4 +8,5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents