184868. lajstromszámú szabadalom • Kőolaj vagy földgáz vagy zagy vagy egyéb korrózív közegek nagy nyomáson való szállítására alkalmas csővezeték előállítására
3 184868 4 A találmány kőolaj, földgáz, zagy vagy egyéb korrozív közegek nagy nyomáson való szállítására szolgáló csővezeték előállítására vonatkozik. Az agresszív közegek szállítása sok problémával terhes, mert a szállított közeg hatására keletkező korrózió rendkívül nagy károkat okoz a szállítóvezetékben, annak meghibásodása esetén pedig a környezetben. A korrózióállóság növelése céljából értékes és nehezen beszerezhető fémekkel, pl. Ti, Ni, Mo, Cr stb. ötvözik a csövek vasanyagát. Az így nyert rozsdamentes acélok az ötvözőanyagok magas ára miatt rendkívül drágák. Az elmúlt időszakban korrózióvédelmi technikában általában elterjedt a műanyag és sor került a műanyagcsövek alkalmazására is. A műanyagoknak rendkívül nagy a korrózióval szemben való ellenállása, nem támadják a savak, lúgok, sóoldatok stb. Azonban a műanyagcsövek szilárdsági értéke nem nagy, ezért felhasználásuk korlátozott. Ugyancsak a korlátozás irányába hat a műanyagnak a hőmérsékleti ingadozásokkal szemben való tulajdonsága is. A felsorolt okok miatt a műanyagcsövek nagy nyomású, önálló rendszerekként nem alkalmazhatók. Ismeretes, hogy a műanyagcsöveket 10 bar feletti nyomások esetén üvegszálakkal lehet erősíteni. Az üvegszálas poliészter csövek ára az azonos átmérőjű normál csövek áránál lényegesen nagyobb, ugyanekkor a több kilométernyi vezetékek építéséhez, ahol pl. 100—150 bar nyomás is előfordul, nincs kialakult gyártási technológia az üvegszálvázas poliészter csövek gyártására. Megoldást jelent a fémcsövek belső felületének korrózióálló műanyaggal való bevonása. A bevonásnak több módja ismeretes : például a bevonatot a cső forgatása közben, annak melegítésével alakítják ki a műanyag olvadási pontján, vágy a bevonati anyag porát ráégetik a cső belső felületére. Más megoldás szerint a fémcső belső műanyag borítását úgy oldják meg, hogy a műanyagcsövet a kész cső kerületénél néhány %-kal szélesebb csíkokból állítják elő hegesztéssel, majd a fémcsőbe húzzák és olvadási hőfokán a műanyagot a fémfelülethez kötik. A szabadalmi irodalomból jelentősebb megoldások az alábbiak: az 1,542.333 ljsz. angol szabadalmi leírás szerint a fémcsövet epoxigyantával hőre lágyuló ragasztóanyaggal és poliolefinnel vonják be, majd ráolvasszák a fémcső falára. A 2,808.903 ljsz. NSZK szabadalmi leírás eljárást és berendezést ismertet csövek belső felületének bevonatolására. A megoldás lényege, hogy a fémcsőben egy szórófej forog, amely a folyékony, vagy poralakú műanyagot a belső csőfalra szórja és itt képeznek a csőfalon hártyaszerű réteget, amelyet ismert módon, például olvasztással, hőközlés útján kötnek a cső falához. A 79 74 835 sz. japán szabadalmi irodalom hő- és erózióálló belső bevonat készítéséről ad kitanítást csöveknél. A védendő csodarabot először hőálló szintetikus gumival vagy latex-szel vonják be, kikondenzálják, majd erózióálló önthető műanyagréteggel fedik. A 79 120 681 sz. japán szabadalmi leírás acélcső belső falának bevonását ismerteti, melynek során az acélcsövet kénsavval pácolják, ezt követően 5%-os CrOs oldattal kezelik és kb. 1000 °C-ra felhevítik, hogy a kromát elbomoljék. Lehűlés után a felületet polietilénnel vonják be. Ugyancsak japán szabadalmi leírásokból megismerhető a vékonyfalú műanyagcső és fémcső összeragasztása. Ilyet ismertet pl. a 79 129 066 sz. japán szabadalmi leírás, mely szerint 65,9 mm külső átmérőjű PVC csöveket habosodó műanyaggal és ragasztóanyaggal vonnak be 0,5 mm vastagságban, majd 67,9 mm átmérőjű fémcsőbe tolják és a fémcsövet kívülről hevítik. A hőközlés hatására a műanyagcső és a fémcső egymáshoz tapad. A szabadalmi leírás szerint a habosodó bevonat és ragasztóanyag összetétele triói, tetraol, dibutándiamin, d iaurát, szilikonolaj, víz, difenilmetán, diizocianát volt, míg a közel hasonló megoldású 79 130 679, a 79 133 575 és 79 1052 078 sz. japán szabadalmi leírások az előbbitől a bevonat ragasztóanyag-összetételében tartalmaznak változást, pl. ciklohexamont, vagy a ragasztóanyagba egyéb töltőanyagot is tesznek stb. A fenti megoldások szerint a műanyagbevonatot az egyes csodarabok gyártása során, a csőgyártási művelet további lépéseként alkalmazzák. Az így gyártott csöveket a vezetéképítés helyszínén különleges technikával kell összekötni. A felsorolt megoldások egyike sem alkalmas a már használatban lévő, beépített vezetékek belső falának műanyaggal való bevonására. Csővezetékek belső felületének védőbevonattal való helyszíni bevonására több módszert dolgoztak ki. Ezeknek lényege, hogy vékony, 100—500 mikron vastagságú festékréteget juttatnak a cső falára és ott hagyják megkötni. A festékréteget szórással, vagy két dugó közötti áramoltatással, levegőnyomással viszik fel a felületre. A felsorolt megoldásoknál minden esetben alapfeltétel a védendő fémfelület gondos előkészítése. Ez a művelet általában az alábbiakból áll : ha olyan szennyeződés van jelen, mint pl. zsiradék vagy kátrány, akkor először mechanikus csőkaparókat bocsátanak át a vezetéken vízárammal együtt, mely műveletet gumidugók közötti oldószeres emulzióáram követ. Ezután ismét különféle csőkaparókat és drótkeféket bocsátanak keresztül a vezetéken vízáramban detergenssel együtt, majd savat adagolnak be és csőkaparókkal, drótkefékkel dolgoznak mindaddig, amíg a felület fémtiszta nem lesz. Ezután lúgos öblítés és foszforsavas kezelés következik, majd végül szárítás alacsony harmatpontú levegővel, illetve alkohollal, vagy metil-etil-ketonnal. Nagyon lényeges a festék tixotrópiájának, viszkozitásának, áramlási sebességének beállítása. E paraméterek helytelen megválasztása oldószeres kimosást, megereszkedést, lyukképződést, festékleválást okozhat. Tehát a technológia alkalmazása rendkívüli nagy gondosságot és körültekintést igényel, ennek ellenére a bevonat tartóssága gyakran nem megbízható, minősége nem ellenőrizhető, és a hibák csak utólag jelentkeznek. A találmány fenti hiányokon kíván javítást eszközölni és célul tűzte ki megépített csővezetékek helyszíni korrózióvédelmét a cső belső falán. A találmány csőszerkezet nagynyomású korrozív közegek, mint pl. kőolaj, földgáz, zagy stb. szállítására, amely lényegében kettősfalú csőből áll, ahol a külső cső fémből van, a belső cső műanyag és a két cső között gyűrűs tér van, mely korrózióra érzéketlen, nyomásátadó közeggel van kitöltve. A találmány eljárás, melynek lényege, hogy a megépíted, vagy újonnan létesített fémcső vezetékben nagy szakaszokban műanyagcsövet húzunk be. A fémcső vezetékbe, annak belső átmérőjénél kisebb külső átmérőjű, szilárd falú műanyagcsövet pl. kemény polietiléncsövet húzunk be és a kettő között gyűrűs teret hagyunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
