184842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új -(1,3-dioxolán-2-il-metil)-1H-1,2,4-triazol származékok előállítására
1 184 842 2 A találmány új l-(l,3~dioxolán-2-il-metil)-lH-l ,2,4- -triazol-származékok előállítására vonatkozik. A 3 575 999 és 3 936 470 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokból, valamint a 835 579 számú belga szabadalmi leírásból ismertté váltak már fungicid és baktericid hatású 1 -(1,3-dioxolán-2-il-metil)-lH-l,2,4-triazol-származékok, e vegyületek hatása azonban számos esetben nem kielégítő. Azt találtuk, hogy az előzőekben ismertetett vegyületektől a dioxolánrész 4-helyzetében kapcsolódó szubsztituens milyenségében eltérő új ( általános képletű vegyületek — a képletben Ar jelentése 1 —2 halogénatommal helyettesített fenilcsoport, A jelentése izotiocianátcsoport (—N=C=S) vagy XI általános képletű csoport (ebben Rj és R2 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcso portot jelentenek), az alkilrészben 1—4 szénatomot tartalmazó alkanoil-amino-,tiokarbamoil-amino, fenoxi-karbonilamino- vagy a 4-es helyzetben adott esetben R4 csoporttal helyettesített piperazinocsoport, és az utóbbiban R4 jelentése pedig 1—6 szénatomot tartalmazó alkil-, hidroxi-(l—4 szénatomot tártul - mazó)-alkil-, (1—5 szénatomot tartalmazó)alkoxi-(1—4 szénatomot tartalmazó)alkil-, 1—6 szénatomot tartalmazó alkanoil-, (1—4 szénatomot tartartalmazó)alkil-szulfonil-, fenilmetil-szulfonil-, (1—4 szénatomot tartalmazó)-alkoxi-karbonil-, fenoxi-karbonil-, amino-karbonil-, mono- vagy di-(1—5 szénatomot tartalmazó)-alkil-amino-karbonil-, (1—4 szénatomot tartalmazó)alkil-amino-tiokarbonil-, (1—4 szénatomot tartalmazó)-alkiltio-tio karbonil-, fenil-, fenil-metil- vagy benzoilcsoport, és R jelentése hidrogénatom — , valamint gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóik és sztereokémiái izomerjeik kiváló fungicidl és baktericid hatásúak, és így különböző káros gombák és baktériumok irtására hasznosíthatók. A leírásban és az igénypontsorozatban az „1—6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport” kifejezés alatt egyenes vagy elágazó szénlácú csoportokat, például a metil-,etil-, 1-metil-etil-, 1,1 ’-dimetil-etil-, propil-, butil-, pentil- vagy a hexilcsoportot, az „1—4 szénatomot tartalmazó alkanoilcsoport” kifejezés alatt egyenes vagy elágazó szénláncú csoportokát, például a formil-, acetil-, propionil- vagy butanoil-, csoportot, míg a „halogcnatom” kifejezés alatt 127-nél kisebb atomsúlyú halogénatomokat, azaz a fluor-, klór-, bróm- és a jódatomot értjük. Az I általános képletű vegyületek közül kiemelkedő hatásukra tekintettel különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyekben Ar 2,4-diklór-fenilcsoportot hordoz. Az I általános képletű vegyületek, illetve bizonyos kiindulási vegyületek és köztitermékek szerkezetbeli ábrázolásának egyszerűsítése céljából a 2-Ar-(lH-l,2,4- -triazol-l-il-metil)-l,3-dioxolán-4-ilcsoportot — ahol Ar jelentése a fenti — a továbbiakban a D általános képlettel fogjuk jelölni. Az A helyén A! csoportot - Aj jelentése azonos A jelentésével, de hidroxi-alkilcsoporttól eltérő R4 helyettesítőt hordozó piperazino-csoportot jelent, s izotiociaíiátó- és tiokarbamalamino-csoportot sem képviselhet, — hordozó, az I általános képletű vegyületek szűkebb csoportját alkotó (A-a) általános képletű vegyületek a találmány értelmében az A reakcióvázlatban látható módon, vagyis valamely II általános képletű reakcióképes észter és valamely III általános képletű fenolszármazék reagáltatása útján állíthatók elő. A II általános képletben W jelentése egy reakcióképes észtermaradék, például halogénatom vagy metil-szulfoniloxi- vagy 4-metil-fenil-szuIfonilcsoport. Ilyen csoportokat ismertetnek a Patai, P. szerkesztésében megjelent „The Chemistry of Functional Groups - The Chamistry of Ether Linkage” c. könyv 445-468. oldalán, amely a John Wiley and Sons kiadó (London—New Yorkié idney) gondozásában 1967-ben jelent meg. Valamely II és III általános képletű vegyület reagáltrtását szokásos O-alkilezési módszerek valamelyikével hajtjuk végre, például úgy, hogy a reaktánsok keverékét enyhén megemelt hőmérsékleten egy alkalmas bázis jelenlétében keverjük valamilyen, a reaktánsokkal szemben kémiailag közömbös szerves oldószerben, például 4-metil-2-pentanonban, N,N-dimetil-formamidban, N,N-dimetil-acetamidban vagy dimetil-szulfoxidban, vagy pedig ilyen oldószerek például aromás szénhidrogénekkel, így például benzollal vagy metil-benzollal alkotott elegyében. Az e célra alkalmazható bázisokra előnyösen említhetjük az alkálifém- és alkáliföldfém-xarbonátokat, -hidrogénkarbonátokat és hidrideket, így például a nátrium-karbonátot, nátrium-hidrogén-karbonátot, kálium-karbonátot vagy a nátrium-hidridet. Ha az (I-a) általános képletű vegyületekben Ai jelentése XI általános képletű csoport, amelyben R, és R2 fűzül valamelyik hidrogénatom (ebben az esetben az (I-a) általános képletű vegyületek az (I-a-1) általános képlettel jellemezhetők) vagy pedig A, helyettesítetlen piperazinilcsoportot jelent (ebben az esetben az (I-a) általános képletű vegyületek az (I-a-2) általános képlettel jellemezhetők), akkor a fenti reagáltatásban kiindulási anyagként célszerű olyan III általános képletű fenol-származék használata, amelyben az amino-, i letve a piperazinilcsoport egy alkalmas P védőcsoporttil védve van (ebben az esetben a III általános képletű vegyületek a (Ill-a), illetve a (IlI-b) általános képlettel jellemezhetők) abból a célból, hogy elkerülhető legyen a rém kívánatos N-alkileződés. Természetesen ilyen esetben elkerülhetetlen az így kapott (I-a-3) és (I-a-4) általáros képletű köztitermékek védőcsoportjának hagyományos módon, például bázikus közegben végrehajtott 1 idrolizálással való eltávolítása. Ezeket a reagáltatáso- L at a B és C reakcióvázlatokkal kívánjuk megvilágítani. Alkalmas P védőcsoportként megemlíthetjük például az alkálikus hidrolízis útján könnyen eltávolítható 1—6 szénatomos alkanoil- és 2-7 szénatomos alkoxi-karbonilcsoportokat. Ilyen csoportokat ismertetnek a Patai, F. szerkesztésében megjelent „The Chemistry of Functional Groups — The Chemistry of the Amino Group” c. könyv 670—694. oldalain, a könyv a John Wiley and Sons kiadó (London-New York-Sidney) gondozásában 1968-ban jelent meg. Az A helyén izotiocianátócsoportot hordozó I általános képletű vegyületek, vagyis az (I-b) általános képletű vegyületek az utólagos a eljárással könnyen előállíthatok az R, R) és R2 helyén egyaránt hidrogénatomot hordozó (I-a-1) általános képletű vegyületekből (vagyis az (I-a-1) általános képletű vegyületekből) izo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
