184796. lajstromszámú szabadalom • Hidrosztatikus hajtómű

1 184 7% 2 A találmány hidrosztatikus hajtómű, főleg nagy lökethosszúságú dugattyús hajtásokhoz, pl. felvo­nókhoz. A hajtóműnek a munkavégző közeget be­fogadó munkahengere, valamint a munkahenger­ben axiális irányú alternáló mozgásra képes du­gattyúja van. A munkahenger és a dugattyú közé az utóbbi áthaladását megengedő fejtag van beik­tatva, a dugattyú pedig a munkavégző közeg által kifejtett erőnek a munkahengeren kívül elhelyezke­dő valamilyen szerkezetic való továbbítására alkal­mas. A hagyományos megoldású hidraulikus hajtó­műveknél gondot okoz, ha azok a szokásosnál na­gyobb lökethosszúságúak. Ilyenkor ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni a kihajlási jelenséget. A biztonság növelése érdekében ezért ilyen esetek­ben nagy átmérőjű dugattyúkat kell alkalmazni, amelyeknek munkavégző közeggel való ellátására nagy mennyiségű folyadék szállítására alkalmas szivattyúk szükségesek. A méretek növekedése az üzemi nyomás csökkenésével jár együtt, és igy a hajtómű hatásfoka romlik. À nagy lökethosszúságú dugattyús hajtóművek­nél két ismert műszaki megoldáshoz szoktak folya­modni. Az egyik az ún. löketsokszorozásos hajtás, amelynél rövid löketű dugattyúval löketsokszorozó csigasort működtetnek. Az ilyen berendezés a csigasor jelenléte miatt bonyolult kötélvezetésü, az alkalmazott kis üzemi nyomású és nagy folyadékszállítású szivattyú miatt pedig a hidraulikus tápegység igen nagy méretűnek adódik, ami kedvezőtlen üzemi viszonyokat ered­ményez. Különösen hátrányos az ilyen hajtómű a 20 m körüli vagy enné! nagyobb emelő magasságú felvonók esetében. Az említett hátrányok mellett ugyanis külön fogókészülék és sebességhatároló szerv' beépítésére is szükség van. Az ismert megoldások másik tipikus családját a teleszkópos hajtóművek alkotják, amelyek a löket­­hossz megnövelését azáltal teszik lehetővé, hogy egyetlen dugattyú helyett egymásba tolt búvárdu­gattyúk sorozatát alkalmazzák. A búvárdugattyúk az átmérőcsökkenés sorrendjében fokozatosan egy­más után lépnek működésbe. Nem kedvezőek a tapasztalatok az ilyen telesz­kópos hajtóművekkel sem, mivel a dugattyúsoro­­zat minden egyes eleméhez más-más statikus nyo­más és sebesség tartozik. Ezért a teljes teleszkóp­­rendszer mozgásának egyenletessé tételéhez bonyo­lult vezérlés szükséges. Gondot okoz az is, hogy az egyes dugattyútagok egymásból való kitolódásakor azok szélső állásuk­ban fölütköznek, és az így keletkező dinamikus hatások csillapításáról külön kell gondoskodni. Itt is érvényes az, hogy a kis üzemi nyomású és nagy folyadékszállítású szivattyúhoz nagyméretű hid­raulikus tápegységet kell hozzárendelni. A teleszkópos hajtóművek egy tipikus példája található meg a 109.779 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban. Az ebben közölt megoldás teheremelésre vagy nagy magasságban végzett munkákhoz a szükséges magasság elérésére alkal­mas segédberendezést tartalmaz. A teleszkóp ebben az esetben két tagból ál!, ame­lyek közül a kisebbik átmérőjű belső teleszkóptag­ra hat közvetlenül a munkavégző közeg, míg a nagyobb átmérőjű külső teleszkóptag a kihajlásból származó igénybevételek fölvételére szolgál. A szerkezet csak kis tömegek mozgatására és cse­kély üzemi nyomásra képes, szerkezeti fölépítése bonyolult, és ezért drága, amellett pedig a telesz­kóptagok sebességváltozását nem tudja kiküszö­bölni. A találmány célja olyan hidrosztatikus hajtómű kifejlesztése, amely az ismert megoldások fogyaté­kosságát kiküszöböli, és alkalmas nagy iökethosz­­szúságú dugattyús hajtásoknál, főleg a nagy emelő magasságú felvonóknál való alkalmazásra. A kitű­zött célon belül feladata a találmánynak az is, hogy a hajtómű 40 bar-nál nagyobb üzemi nyomáson, minél nagyobb kihajlási biztonsággal és a munka­végző közeg turbulens áramlásának elkerülése vé­gett minél kisebb áramlási sebességgel működjék. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a fentiekben felsorolt többirányú követel­mény ún. vezető dugattyús munkahenger útján elé­gíthető ki egyidejűén. A nagy üzemi nyomás a bú­várdugattyúként működő vezető dugattyú körgyű­rű felületével, a nagy kihajlási biztonság megfelelő átmérőjű és kis falvastagságú cső alkalmazásával érhető el. A vezető dugattyú az alapdugattyúnak kellő megtámasztást tud nyújtani, emellett módot ad a biztonságot továbbfokozó valamilyen vezető kerettel való kombinálásra is. A kitűzött céinak megfelelően a találmány sze­rinti hidrosztatikus hajtómű főleg nagy lökethosz­­szúságú dugattyús hajtásokhoz, pl. felvonókhoz - amely hajtóműnek a munkavégző közeget befo­gadó munkahengere, valamint a munkahengerben axiális irányú alternáló mozgásra képes dugattyúja van, a munkahenger és a dugattyú közé az utóbbi áthaladását megengedő fejtag van beiktatva, a du­gattyú pedig a munkavégző közeg által kifejtett erőnek a munkahengeren kívül elhelyezkedő vala­milyen szerkezetre való továbbítására alkalmas - oly módon van kialakítva, hogy a munkahenger­ben alternáló mozgásra képes dugattyúlest belsejé­ben hozzá képest búvárdugattyúként működő, a munkahengerből kinyúló legalább egy vezető du­gattyú van elhelyezve. A hidrosztatikus hajtómű további ismérve lehet, hogy a dugattyútestnek a vezető dugattyúhoz csat­lakozó végére vele együttes mozgásra képes, a veze­tő dugattyú áthaladását megengedő tömítő fej van elhelyezve. A tömítő fejben egy vagy több vezető persely van. A vezető dugattyú külső fala a tömítő fejhez és a tömítő fejben lévő egy vagy több vezető persely belső falához tömítetten, a dugattyútest belső falá­hoz pedig réssel illeszkedik. Az egy vagy több veze­tő perselynek a tömítő fejjel érintkező külső faián tömítő szervek, pl. O-gyürük, a vezető dugattyúval érintkező belső falán pedig ugyancsak tömítő szer­vek, pl. ajakgyürük vannak elhelyezve. A találmány szerinti hidrosztatikus hajtómű egyik célszerű kiviteli alakjánál a vezető dugattyút cső alkotja, amely a munkahengerrel, előnyösen annak feneke mentén össze van erősítve. A vezető dugattyút - egy másik lehetséges kiviteli alak eseté­ben - ugyancsak cső alkotja, és a vezető dugattyú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6G 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents