184787. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoxi-pirido-pirimidin-származékok előállítására

1 184 787 2 A gyógyszerkészítmények előállításának mindig ma­gába kell foglalnia a hatóanyag és folyékony és/vagy fi­nomeloszlású szilárd hordozóanyagok összekeverésének lépését és kívánt esetben, a termék ezt követő formulá­­zását. Szilárd hordozóanyagú orális adagolásra szánt gyógy­szerkészítményeket előnyösen bóluszok, kapszulák, os­tyák és tabletták formájában állítjuk elő, melyek a ható­anyag előre meghatározott mennyiségét tartalmazzák. A tabletták készülhetnek sajtolással vagy öntéssel, mely­hez adott esetben egy vagy több segédanyagot is felhasz­nálhatunk. A sajtolt tabletták valamilyen alkalmas sajto­lóberendezésben állíthatók elő, és ehhez az eljáráshoz a hatóanyagot gördülékeny formában — például por vagy granulák alakjában — használjuk fel, és adott esetben összekeverhetjük kötő-, nedvesítő-, inert hígítóanyagok­kal, felületaktív szerekkel és diszpergálószerekkel. Ön­tött tabletták inert folyékony segédanyag felhasználásá­val készíthetők. A tablettákat tetszés szerint elláthatjuk bevonattal, a bevonat nélküli tabletták pedig tetszés szerint barázdálhatok. A kapszulákat úgy készíthetjük el, hogy a hatóanyagot akár egymagában, akár egy vagy több segédanyaggal összekeverve betöltjük a kapszula­tokba, majd a szokásos módon lezárjuk. A kapszulákhoz hasonló ostyázott készítményekben a hatóanyagot egy vagy több tetszőleges segédanyaggal együtt rizspapír tasakba zárjuk. Orális adagolásra alkalmas, folyékony hordozóanya­got tartalmazó gyógyszerkészítmények oldat, vizes szuszpenzió, olaj-vízben vagy víz-olajban típusú emulzió alakjában állíthatók elő. Szilárd hordozóanyagot tartalmazó, rektális adagolás­ra alkalmas gyógyszerkészítmények legelőnyösebben vég­bélkúp dózisegységek formájában állíthatók elő. A hor­dozóanyag kakaóvaj vagy más, a szakmában szokásosan alkalmazott anyag is lehet, és a végbélkúpokat előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot összekeverjük meg­lágyított vagy megömlesztett hordozóanyaggal (hordozó­­anyagokkal) majd öntőformában lehűtjük. Parenterális adagolásra alkalmas gyógyszerkészítmé­nyek a hatóanyag vizes vagy olajtartalmú hordozókban való steril oldatai vagy szuszpenziói. Az ilyen készítmé­nyeket előnyösen dózisegységekként állítjuk elő, vagy több dózist tartalmazó, felhasználásig zártan tartható csomagolást alkalmazunk. Az eddigiek úgy értendők, hogy a gyógyszerkészít­mények a fenti hordozó- és segédanyagokon kívül még egyéb alkotórészeket is tartalmazhatnak, például egy vagy több segédanyagot, ilyenek a hígítók, pufferok, ízesítőszerek, kötőanyagok, felületaktív szerek, tapa­dást fokozó szerek, nedvesítők, tartósítok (beleértve az oxidációgátló anyagokat is) stb., valamint olyan anya­gokat is) stb., valamint olyan anyagokat,amelyeket abból a célból alkalmazunk, hogy a kezelni kívánt egyed vé­rével izotóniás készítményt kapjunk. Sejtburjánzást gátló szerként a hatóanyag kellő ha­tást biztosító mennyisége természetesen nemcsak az al­kalmazott egyedi sótól, hanem az adagolás módjától is függ. Emlősök (ember is) kezelésére a megfelelő dózis általában napi 0,1 és 100 mg/testsúlykg között, előnyö­sen 2,0 és 50 mg/testsúlykg között, előnyösebben 5 és 20 mg/testsúlykg között van. A hatóanyagnak tulajdonítható mérgezési tünetek jellegzetesen a foláthiánnyal állnak kapcsolatban, ilyen tünetek például a csontvelőritkulás, a megaloblaszta vál­tozások és az emésztőrendszerbeli fekélyesedés. Ezen mérgezési tünetek megelőzésére vagy gyógyítására kal­­dum-leukovorin adagolható (5-formil-5,6,7,8-tetrahidro­­folsav-kaldumsó). A kaldum-leukovorin adagolását foly­tathatjuk a kezeléssel párhuzamosan is, illetve a mérge­zési tünetek megjelenésekor a kezelés bármely szaka­szában. A leukovorin párhuzamos adagolásával tehát a ható­anyag (hematológiai) hatása megelőzhető vagy gyengít­hető. Ennek következtében a hatóanyagnak a szövetek - beü szintje biztonságosan emelhető, ha a hatóanyag dó­zisát és a leukovorin adagolását egyszerre növeljük. Az alábbiakban — az oltalmi kör korlátozása nél­kül — példákkal mutatjuk be a találmányt. 1. példa 2,4-Diamino-5 -metil-6-(2 ,5 -dimetoxi-benzil)-pirido­­-[2,3-d]pirimidin 100 g 2,5-dimetoxi-benzaldehid, 84,5 etil-aceto-ace­­tát, 200 ml benzol, 6 ml piperidin és 12 ml ecetsav ele­­gyét 3 órán át forraltuk egy az azeotropikusan kidesztil­­láó víz összegyűjtésére szolgáló Dean-Stark-féle csapdá­val ellátott berendezésben. A reakcióelegyet lehűtöttük, hozzáadtunk 300 ml benzolt, majd az oldatot egymás után 100 ml vízzel, 200 ml hideg 0,1 n sósavval, 200 ml 5 %-os vizes nátrium-bikarbonáttal és 100 ml híg ecetsav­val mostuk, végül vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk. Az oldószert csökkentett nyomáson lehaj­tottuk, majd a maradék olajat desztilláltuk (fp.’169-170 °C/0,3 Hgmm). A kapott 104 g (64%) etil-a-(2,5-di­­metoxi-benzilidén)-aceto-acetát állásakor megszilárdult (op.: 68-69 °C), majd etanol-pentán elegyből átkristá­lyosítottuk (op.: 72-73 °C). A termék egy részét (38 got) 5 %-os faszén hordozós palládium katalizátor jelen­létében 150 ml etil-acetátban katalitikusán redukáltuk. Az oldószer eltávolítása után a terméket csökkentett nyomáson végzett desztillál ássál tisztítottuk, és így etil-a-(2,5-dimetoxi-benzil)-aceto-acetátot kaptunk (fp.; 146-148 °C/0,3 Hgmm). 21,2 g etil-a-(2,5-dimetoxi-benzil)-aceto-acetát, 10 g 2,4,6-triamino-pirimidin és 100 ml difeniléter elegy ét 1 ,5 órán át melegítettük 190-230 °C-on egy Dean-Stark­­-féle csapdával ellátott berendezésben, és 3 ml víz-etanol elegyet gyűjtöttünk össze. A lehűtött reakcióelegyhez hozzáadtunk 200 ml metanolt és 50 ml etanolt. A kép­ződött szilárd anyagot leszűrtük, 1 liter fonásban lévő vízzel kezeltük, így 17 g 2,4-diamino-5-metil-6-(2,5- -dimetoxi-benzil)-7 -oxo-7,8-dihidropirido [2,3-d]-pirimi­­dint kaptunk. Olvadáspont: 325-326 °C. 8 g 2,4-diamino-5-metil-6-(2,5-dimetoxi-benzil)-7- -oxo-7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidint Vilsmeier-rea­­genssel klóroztunk, mely utóbbit úgy állítottuk elő, hogy 28,6 g tionil-klorid 25 ml vízmentes kloroformban való oldatát 0,5 °C-on lassan hozzáadagoltuk 17,5 g di­me til-formamid 100 ml kloroformmal készített oldatá­hoz. A pirido-pirimidin és a Vilsmeier-reagens hideg olda­tát kevertük, fokozatosan hagytuk környezeti hőmérsék­letre felmelegedni, majd 3 órán át refluxáltattuk. Ezt kö­vetően hűtéssel a hőmérsékletet 25-30 °C-on tartva hoz­záadtunk 80 ml etanolos bázist. A képződött barna ter­méket elkülönítettük, vizes ammóniával kezeltük, majd etanolból átkristályosítva 2,4-diamino -5 -metil-6(2,5 -di­­metoxi-benzil)-7 -klór -pirido [2,3-d]pirimidint kaptunk. Olvadáspont: 193-196 °C (bomlással). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents