184748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-glicin-klorid-hidroklorid előállítására

1 2 A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képle­­tű fenil-glicil-klorid-hidioklorid előállítására - ebben a képletben R hidrogénatomot vagy hidroxilcsopor­­tot, elsősorban 4-hidroxilcsoportot jelent Az (1) általános képletű vegyületekben egy aszim­metrikus szénatom van, és racém DL-alakban vagy izomer D- cagy L-alakban létezhetnek. A találmány különösen a D-izomer alakra vonatkozik, de nemcsak erre korlátozódik. Az (I) általános képletű vegyületék a (3-laktám anti­biotikumok előállításában használt ismert közbülső vegyületek. Ha az (I) általános képletű vegyületet pél­dául az (V) általános képletű 6-amino-penicillánsav­­val (6-APA) van ennek sójával vagy védett alakjával reagáltatjuk, akkor a (VI) általános képletű, értékes penicillineket — ebben a képletben R a fenti jelentésű- vagy ezek sóit vagy védett alakjait (ezeket utólag vagy in situ védőcsoport-mentesíteni lehet) kapjuk. Ilyen módon való alkalmazásukat közlemények tucat­jai írják le. Azok a (VI) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R hidrogénatomot vagy 4-hidro­xilcsoportot jelent, és D-izomer alakban vannak, kü­lönösen azért értékesek, mert ilyen módon a jólis­mert fél-szintetikus penicillinekhez, az ampicillin­­hez és az amoxicillinhez kapcsolhatók. Az (I) általános képletű vegyületek hasonlóképpen a (VII) általános képletű 7-amino-cefalosporánsavak­­kal vagy ezek származékaival — ebben a képletben X hidrogénatmot, acetoxicsoportot vagy az ismert cefa­­losporin antibiotikumokban előforduló más csopor­tot, például az S-Z általános képletű csoportot jelenti- ebben az utóbbi általános képletben S kénatdmot Z heterociklusos gyűrűt, például l,2,3-triazol-5-il-cso­­portot képvisel — vagy a (VII) általános képletű ve­­gyület sóival vagy védett alakjaival reagál tathat ók, mi­re az értékes (VIII) általános képletű cefalosporinok- ebben a képletben R és X a fenti jelentésnek — vagy ezek sói vagy védett alakjai (ezeket utólag vagy in situ védőcsoport-mentesíteni lehet) keletkeznek. Ily módon való használatukat szintén számos közle­mény ismerteti. Különösen azért is értékes az az (I) általános képletű vegyület, amelynek képletében R hidrogénatomot vagy 4-hidroxilcsoportot jelent, és D-izomer alakban van, mert ezt ilyen módon például a jól ismert fél-szintetikus cefalosporin antibiotiku­mokat jelent), cefaloglicinné (képletében R hidrogén­­atomot és X acetoxicsoportot jelent) vagy cefatrizin­­né (képletében R 4-hidroxilcsoportot és X 1,2,3-tria­­zol-5-il-csoportot jelent) lehet alakítani. Az (I) általános képletű vegyületek ipari előállítá­sa, főképp azoké, amelyek képletében R hidrogén­­atomot, különösen 4-hidroxilcsoportot jelent, bizo­nyos nehézségekkel jár. Az egyik általánosan alkal­mazható ismert eljárás (Helv. Chim. Acta 39, 1525- 1528 /1958/) az (A) reakcióvázlat szerint megy vég­ben — ezekben a képletekben Y valamely aminosav­­maradékot jelent-. A 2 364 192 számú német szövetségi köztársaság­beli nyilvánosságrahozatali irat ezt az eljárást a D­­(-)-(4-hidroxi-fenil)-glicil-klorid-hidroklorid előállítá­sára úgy alkalmazza, hogy a reakciót vízmentes körül­mények között javasolja végrehajtani, és a (X) általá­nos képletű Leuck-anhidrid keletkezése után a reak­­cióelegybő! a fölös foszgént eltávolítják, és a gáznemű hidrogénklorídot. nagy fölöslegben alkalmazzák, U- gyanezt az eljárást a 2 527 235 számú német szövetsé­gi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat a D-(-)­­(4-hidroxi-fenil)-glicil-klorid-hidroklorid-dioxán-hemí­­szolvát előállítására írja le. Ennek az ismert eljárásnak számos hátránya van. Először is hátrányos a nagymértékben mérgező hatá­sú foszgénnel való dolgozás, másodszor a (X) általá­nos képletű Leuck-anhidrid keletkezése után a reak­­cióelegyből a fölös foszgént el kell távolítani, mert a (X) általános képletű vegyület foszgén jelenlétében elbomlik, harmadszor viszonylag szigorú körülménye­ket (a (X) általános képletű közbenső termék kelet­kezésére előnyösen 60—80 °C hőmérsékletet) kell al­kalmazni, és emiatt a végtermék kitermelése és tiszta­sága romlik. A régebbi irodalom, például az 1 241 844 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás olyan eljárást ismer­tet a D-(-)-(4-hidroxi-fenil)-glícil-klorid-hidrokloríd előállítására, amelyben a szabad glicint foszfor-penta­­kloriddal, majd gáznemű hidrogénkloriddal reagáltat­­ják. Amint azonban a 2 527 235 számú német szövet­ségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratban közlík, ez az eljárás olyan gyenge fizikai tulajdonságú termékeket szolgáltat, amelyeket a penicillinek és ce­falosporinok nagyüzemi előállításában nem lehet használni. Ezenfelül a kitermelés is nagyon gyenge. Találmányunk ezeket a hátrányokat hivatott kikü­szöbölni. Részletesebben kifejezve, találmányunk az (I) álta­lános képletű vegyületek előállítására olyan eljárás, amely abból áll, hogy a (II) általános képletű vegyüle­tet — ebben a képletben R a fenti jelentésű, Rj egye­nes vagy elágazó láncú, 1—4 szénatomos alkilcsopor­­tot vagy benzilcsoportot jelent — tionil-kloriddal és a kapott terméket hidrogénklorid gázzal reagáltatjuk. Ha R, 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, elő­nyös ha az alkilcsoport elágazó láncú, különösen izo­­prpopilcsoport. A találmány szerinti eljárás első lépését alkalmasan vízmentes körülmények között, iners, szerves oldó­szerben, például szénhidrogénben, így n-hexánban, klórozott szénhidrogénben, így metüén-kloridban, vagy észterben, éterben, így dioxánban hajtjuk végre. Ezt a reakciót alkalmasan erős sav, például triklór­­•ecetsav, trifluor-ecetsav, p-toluol-szulfonsav vagy me­­tén-szulfonsav jelenlétében hajtjuk végre. Előnyösen a savat katalitikustól egyenértékig terjedő mennyisé­gig alkalmazhatjuk. A (II) általános képletű vegyület, az iners oldószer és az erős sav keverékéhez a tíonil-klo­­ridot célszerűen 0 “C körüli hőmérsékleten adjuk hoz­zá. Ezután a reakciókeveréket a reakció teljessé válá­sáig alkalmasan 30 °C és a reakciókeverék forráspont­ja közötti hőmérsékleten tartjuk. A reakció időtarta­ma általában 1 és 4 óra között változhat. A keletkezett közbenső vegyületet a reakcióe­­legyből elválaszthatjuk , és ismert módon tisztíthat­juk.Más módon azonban az eljárás második lépésében további tisztítás nélkül használhatjuk a közbenső ter­méket. Ebben a lépésben a közbenső terméket vagy az ezt a terméket tartalmazó reakcióelegyet iners oldószerben, előnyösen egy éterben, például tetrahid­­rofuránban, dioxánban vagy dialkil-éterben, például dietil-éterben, diizopropil-éterben vagy di-(n-butil)-é­­terben, anizolban, tetrahidrofuránban vagy aromás szénhidrogénben, például toluolban, észterben, pél­dául butil-acetátban, vagy klórozott szénhidrogénben pl. metilén-kloridban oldjuk. 184.748 5, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents