184727. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-(1-imidazolil-alkil)-indolszármazékok előállítására
1 2 tenzió csökkenését (a PGI > maga nem húzza össze az aortát). Ezt a csökkenést teljes mértékben gátolhatjuk ha az enzimet szelektív PG^-szintetáz inhibitorral, például 15-hidroxi-arahidonsawal előinkubáljuk (Prostaglandins, 12, 715, 1976). A vizsgált vegyületet ezután előinkubáljuk az enzimmel, majd öt perces előinkubációt követően meghatározzuk tenzió-csökkenést gátló képességét. 3. A Tromboxán Ai (TxA2)-szintetáz mérése Indometacinnal előkezelt emberi vérlemezkékből származó mikroszómákat (Science, 193, 163, 1976)2 percen át 0 °C-on inkubálunk PGL^-vel, amit az 1. szerint kapunk, majd alikvot reakcioelegy-mintákkal két nyűiből származó aorta preparátumot kezelünk, A kezelés két perces különbséggel történik, amire azért van szükség, hogy az instabilisabb tromboxán A, lebomolhasson (Proc. Nat. Acad. Sei., 72, 2994, 1975), ilymódon lehetségessé válik a TxA2 képződött molekuláinak és a megmaradó PGH^ molekuláknak tulajdonítható megnövekedett izomefrikus tenzió elkülönített mérése. A vizsgált vegyületet 5 percen át előinkubáljuk az enzimmel, majd mérjük a tromboxán-szintetáz enzimre kifejtett gátló hatását olymódon, hogy meghatározzuk a TxA2 által kiváltott izometrikus tenzió csökkenését. A találmány szerint vizsgált vegyületek szelektive gátolják a tromboxán-szintetáz enzimet. Ismeretes egy in vitro mérés az. emberi vérlemezkék aggregációjának gátlására, amit a klinikai antitrombogén hatásosság előrejelzésére használhatunk (Lancet, /2/, 1223, 1974, J. Exp. Med., 126, 171, 1967). A klinikailag hatásos aszpirin és szulfinpirazon in vitro gátolja egy sor aggregációt okozó anyag hatását a fenti vizsgálatban. Állatokkal végzett in vivo vozsgálatok jelzik néhány antitrombotikus gyógyszer létezését. Az ararhidonsav intravénás injekcióban adagolva a nyulak halálát okozza, aminek oka a vérlemezkék összecsapódása és embólia a tüdőben. A klinikailag hatásos aszpirin (Agents and Actions, 1,481, 1977) és a szulfinpirazon (Pharmacology, 14, 522, 1976) megvédi a nyulakat az injekció letális hatásától. A szulfinpirazon in vivo meggátolja a vérlemezkék aggregációját a patkány abdominalis aorta egyik részében (Throm. Diathes, Haem., 30, 138, 1973). A találmány szerinti vegyületeket orálisan adagolhatjuk tabletták vagy kapszulák alakjában, amelyek hígítóanyagokkal, például kukoricakeményítővel, kalcium-karbonáttal, dikalcium-foszfáttal, algininsawal, laktózzal, magnézium-szteráttal, Primogel-lel (márkanév) vagy talkummal együtt tartalmazzák a dózist jelentő hatóanyagot. A tablettákat ismert módon az összetevők granulálásval és a kapott keverék megfelelő nagyságú tablettákká való préselésével állítjuk elő. A kapszulák előállítására az összetevőket granuláljuk, majd ezt követően megfelelő dózist tartalmazó keveréket megfelelő nagyságú szilárd zselatin kapszulákba töltünk. Adagolhatjuk a találmány szerinti hatóanyagot parcnterálisan is, például intramuszkuláris, intravénás vagy szubkután injekcióval, Parenterális adagoláskor előnyösen steril vizes oldatokat használunk, amelyek más kiegészítő vegyületeket, például az ozmotikus nyomást és a pH-t szabályozó vegyületeket tartalmazhatnak. Adagolhatjuk a hatóanyagot desztillált vízhez, majd az oldat pU-ját savval, például citromsavval, tejsavval vagy hidrogén-kloridda) 3 és 6 közé állítjuk be. Izotoniás oldat előállításához megfelelő anyagokat, például dextrózt vagy nátrium-kloridot adagolhatunk. A kapott elegyet ezután sterilizáljuk és megfelelő nagyságú steril üvegampullákba töltjük, olymódon, hogy az ampullák megfelelő térfogatú oldatot tartalmazzanak. Adagolhatjuk a találmány szerinti vegyületeket a parenterális használatra alkalmas készítmény vénába való infúziójával is. Ember számára orálisan adagolható készítmény átlagos felnőtt, 70 kg súlyú beteg esetén olyan mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, hogy az testsúlykilogrammra és naponta számítva 0,1 mg és 20 mg közötti mennyiségű aktív vegyidet adagolását tegye lehetővé. Parenterális adagoláskor a napi dózisérték a találmány szerinti I általános képletű vegyületből átlagos betegre számítva testsúlykilogrammonként és naponta 0,01 mg és 0,5 mg közé esik. Ilymódon a tabletták vagy a kapszulák általában 5 mg és 150 mg közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak, amit naponta három alkalommal orálisan adagolunk. Parenterális adagolásra használt dózisegységek 0,5 mg és 35 mg közötti mennyiségű hatóanyagot jelentenek. Egy jellemző ampulla 10 ml térfogatú, ez 6-10 ml oldatban 5 mg aktív anyagot tartalmaz. Az egyes beteg számára legelőnyösebb dózisértéket minden esetben a kezelőorvos határozza meg, ez a kortól, a testsúlytól és a beteg reakcióitól függően változhat. A fentiekben megadott dózishatárok átlagos beteg esetére érvényesek, különleges esetekben természetesen nagyobb vagy alacsonyabb hatóanyag mennyiségeket adagolhatunk. A találmány szerinti és az előzőekben ismertetett módszerek szerint vizsgált vegyületek szelektive gátolják a tromboxán-szintetáz enzimet. A vizsgálatok eredményeit az 1. táblázatban adjuk meg: azt a moláris koncentrációt, amely 50%-os változást okozott az izotermikus tenzióban, azaz 50%-osan gátolta az enzim működését. 1. táblázat 50%-os gátlást okozó moláris koncentráció Példa (1) Tromboxán(3) Prosztaciklin száma-szintetáz-szintetáz 1. 1,8 x 10'® 2,4 x 10'^ 4. 4,8 x 10'9 2,2 x 10'^ 7, 1,6 x 10-i° !>104 10. 1,2 X 10'°: > 107 11. 4,0 x 10'* > 10^ 13. 2,0 x 10'?. 1,0 X 104 14. 20. 3.7 x 10' i 1.8 x 10' * 4,0 x IQ'“, > 10-4 23. 8,0 x 10- " > io4. 24. 1,6 x IO''0 > 10'4 25. 2,4 x 10'Z >Í0'4 27. 1,4 x 10'' 1,0 x I04 28. 6,0 x 10'? 7,0 x 10'5 38. 1,3 x 10 '. 42. 3,4 x 10'*1 4,5 x 10'5 46. 2,1 x 10'* _ 47. 5,5 x 10'? 4,0 x 10'? 48. 1,0 x 10'9 1,0 x 104 184.727 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
