184727. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-(1-imidazolil-alkil)-indolszármazékok előállítására
1 2 felfedezése jelentősen fokozta a vaszkuláris homeostasis megértését, a prosztaciklin például erőteljes értágító és gátolja a vérlemezkék agregációját, az utóbbi szempontból ez a vegyület a legerőteljesebben ható eddig felfedezett endogén vegyület. A prosztaciklin-szintetáz enzim a vaszkulatura endoteliáris rétegben helyezkedik el, a véredények falával kontaktusba kerülő vérlemezkék által felszabadított endoperoxidok jelentik a szubsztrátját. A prosztaciklin szintézisét követően jelentős szerepet játszik a véredények falára tapadt vérlemeztömeg kialakulásának gátlásában. (Prostaglandins, 12, 685, 1976, Science, 17. 1976, Nature, 273, 765,1978). A tromboxán Aj-t a például a vérlemezkékben elhelyezkedő tromboxán-szintetáz enzim szintetizálja. A tromboxán A2 erőteljes véredényösszehúzó hatással és pro-agregációs hatással rendelkezik. Hatása éppen ellenkezője a prosztaciklin hatásának. Abban az esetben, ha bármely okból a prosztaciklin képződés megszűnik, úgy a vérlemezkék által termelt endoperoxidok érintkezébe kerülnek a véredények falával és tromboxánná alakulnak, prosztaciklin azonban nem keletkezik (Lancet, 18, 1977, Prostaglandins, 13,3, 1978). Ha a prosztaciklin és a tromboxán aránya az utóbbi javára megváltozik, úgy bekövetkezik a vérlemezek aggregációja, a vasospasmia (Lancet, 479, 1977, Science, 1135, 1976, Amer. J. Cardiology, 41, 787, 1978) aminek következménye az aterotrombozisra való érzékenység növekedése (Lancet /I/, 1216, 1977). Ismeretes, hogy a kísérleti ateroslerozis esetén a prosztaciklin keletkezése csökkent és a tromboxán Aj termelése nő (Prostaglandins, 14, 1025 és 1035, 1977). így a tromboxán Aj szerepet játszik anginás és miokardiális infarktusok létrejöttében, szívelhalásban és szélütésben (Thromb. Haemostasis, 38, 132, 1977). Nyulakkal végzett kísérletek eredményei szerint ilyen körülmények között az ECG jellemzően változik, ha frissen előállított tromboxán A2-t injektálunk közvetlenül az állati szívbe (Biochem. aspects of Prostaglandins and Thromboxanes, Kharasch és Fried, Academic Press, 189. oldal, 1977). Ez a módszer a koronáriás megbetegedésben szenvedő páciensek szívattakjainak tanulmányozására páratlan állati modellt reprezentál és arra használták fel, hogy kimutassák, miszerint a tromboxán A2 hatását feltételezhetően antagonizáló vegyületek megvédik a nyulakat a tromboxán A~, injekció ellenkező következményeitől. A migrénes fejfájás a másik olyan terület, ahol a PGIj és a TxA2 mennyiségének aránya valószínűleg jelenlős szerepet játszik. A migrénes fejfájás során változik az iotra- és az extracerebrális véráram, a fejfájás előtti időben csökken a cerebrális vérellátás, majd a fejfájás idején dilatáció következik be a vaszkuláris területekben. A fejfájás kifejlődése előtt az 5-hidroxi-triptamin vérszintje emelkedik, ez azt jelzi, hogy a vérlemezkékben lévő raktárakból in vivo aggregáció során felszabadul az amin. Ismeretes, hogy a gyakori migrénre panaszkodó betegek vérlemezkéi hajlamosabban az aggregációra mint az egészséges embereké (J. Clin. Pathol, 24, 250, 1971, J. Headache, 17, 101, 1977). Mostanában olvashattuk, hogy a vérlemezkék funkciójában bekövetkező rendellenességek nemcsak nagy szerepet játszanak a migrénes fejfájás patogenezisében, de ez az elsődleges oka (Lancet, /!/, 501,1978) így egy olyan gyógyszer, amely szelektive módosítja a vérlemezkék funkcióját, mégpedig olyan irányban, hogy gátolja a tromboxán Aj keletkezését, valószínűleg előnyösen használható a migrénes fejfájás gyógyításában. A vérlemezkék viselkedésében eltéréseket mutattak ki olyan betegekben, amelyek cukorbetegségben szenvednek (Metabolism, 28, 394,1979, Lancet, /I/, 235, 1978). A dibatikus betegek ismert módon különösen érzékenyek a mikrovaszkuláris; komplikációkra, az aterosclerosisra és trombózisra. Ennek oka a vérlemezkék hiper-reaktívitása. A diabetikus beteg vérlemezkéi nagyobb mennyiségű TxBj-t és malon-dialdehidet termelnek (Symposium Diabetes and Thrombosis-Inklikations for Therapy, Leed, Anglia, 1979. április). Kimutatták ezen felül, hogy a kísérletes diabetesen szenvedő patkányok vaszkuláris prosztaciklin termelése csökken és a TxAj-szintézis a vérlemezkékben fokozott (IV. International Prostaglandin Conference, Washington, D. C. 1979 május). így a dibatetikus betegek mikrovaszkuláris komplikációit a prosztaciklin és a TxAj arányának változásával magyarázhatjuk. A TxAj-szintetáz enzim inhibitora ilymódon klinikailag használható vegyület lenne a vaszkuláris komplikációk gátlása terén. Az aszpirin és a legtöbb nem szteroid gyulladásgátló gyógyszer gátolja a ciklo-oxigenáz enzimet. Ennek hatása az, hogy leáll a PGGj/Hj endoperoxidok termelése és ilymódon csökken a prosztaciklin és a tromboxán Aj szintje. Az aszpirint és az aszpirin-rokon gyógyszereket a szélütés és a szívattak gátlására használják a klinikumban (New England és J. Med., 299, 53, 1978, B. M. J., 1188, 1978, Stroke, 8,301, 1977). Bár bizonyos biztató eredményeket kaptak a fenti gyógyszerekkel, egy olyan vegyület jelentősége, amely spcifikusan gátolja a tromboxán Aj keletkezését, ugyanakkor a prosztaciklin bioszintézisét nem befolyásolja, a fenti klinikai körülmények között igen nagy volna (Lancet /2/ 780, 1978). A találmány szerinti I általános képletű vegyületek hatását a tromboxán-szintetáz enzimre, a prosztaciklin-szintetázra és a ciklo-oxigenáz enzimekre az alábbi in vitro enzimmérésekkel határozuk meg: 1. A ciklo-oxigenáz mérése Kos szemináris mikroszómákat (Biochemistry, 10, 2372, 1971) ararchidonsavvalinkubálunk (100 fM) egy percen át 22 °C hőmérsékleten, amikor PGHjkeletkezik. A reakcióelegy alikvot mintáit Kreps-bikarbonát és indometacin elegyébe injektáljuk 37 °C hőmérsékleten (a Kreps-bikarbonát antagonisták keverékét tartalmazza, Nature, 218, 1135, 1978) (indometacin: Brit. J. Pharmacol, 45,451, 1972). Az eleggyel spirálisan felvágott nyúl-aorta-szeletet kezelünk (Nature, 223, 29,1969). A vizsgált vegyület enzim-gátlási képességét olymódon határozzuk meg, hogy mérjük a PGHj által okozott izometrikus tenziónövekedést a vizsgált vegyület távollétében, majd ezt követően az enzim és a vizsgált vegyület 5 percen át való előinkubációja után. 2. A prosztaciklin-fPGIjj-szintetáz mérése Sertés aorta mikroszomákat (Nature, 263, 663, 1976) 30 percen át 22 °C hőmérsékleten az 1. szerint PGHjj-vel inkubáljuk és alikvot mintákat az 1. szerint biológiailag mérünk. A PGIj termelést indirekt mérjük olymódon, hogy mérjük a PGHj által indukált 184.727 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
