184694. lajstromszámú szabadalom • Tiokarbamát vagy acetanilid tipusú herbicid hatóanyagot és tiazolidin tipusú antidotumot tartalmazó herbicid kompozíció
1 184 694 A találmány olyan tiokarbamát vagy acetanilid típusú hatóanyagot tartalmazó herbicid készítményekre vonatkozik, amelyek haloacil-tiazolidin típusú herbicid ellenmérget is tartalmaznak. Ismeretes, hogy sok herbicid mérgező hatású nagy számú gyomnövényre, hatásuk azonban nem szelektív, vagy nem eléggé szelektív. Ilyenformán sok herbicid nemcsak a gyomokat pusztítja, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben károsítja a fontos kultúrnövényeket is. Ez sok olyan herbicid hatású készítményre igaz, amely a kereskedelemben kapható, és amelyet hatásosnak tartanak. Ezek közé a herbicidek közé tartoznak a triazin-, a karbamid-, a halogénezett acetanilid-, a karbamát- és a tiokarbamát-származékok. E vegyületek közül néhányat a 2 913 327., 3 037 853., 3 175 897., 3 185 720., a 3 198 786. és a 3 583 314. lajstromszámú Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírások ismertetnek. Számos herbicidnek a kultúrnövényekre kifejtett mellékhatása különösen hátrányos. Ha ezeket a herbicideket a javasolt mennyiségben használjuk az egyszikű és kétszikű gyomok kipusztítására, akkor a kultúrnövények komolyan károsodnak vagy nem várt módon elváltoznak. A kultúrnövények rendellenes növekedése csökkenti a terméshozamot. A megfelelően szelektív herbicidek kutatása ma is folyik. A probléma megoldásával már eddig is kísérleteztek a szakirodalom tanúsága szerint. A termény magjának a vetés előtt, bizonyos „hormonális” antagonisztikus szerekkel való kezeléséről a 3 131 509. és a 3 564 786. lajstromszámú Amerikai Egyesüt Allamok-beli szabadalmi leírásban olvashatunk. A védőszerek hatása — csakúgy mint a herbicideké — nagymértékben specifikus bizonyos kultúrnövény fajokra, az ellenmérgekkel eddig nem értek el figyelemreméltó eredményt. Az említett szakirodalmi leírásokban és azok példáiban olyan vegyületek alkalmazását mutatták be a magok kezelésére, amelyek más kémiai csoportokba tartoznak, mint a találmány szerinti kompozícióban levő vegyületek. Azt tapasztaljuk, hogy a kultúrnövények megvédhetők a tiokarbamát- és acetanilid-típusú herbicidek által okozott káros hatásokkal szemben, függetlenül attól, hogy az ilyen herbicideket önmagukban vagy más vegyületekkel keverve alkalmazzuk. Erre szolgál a találmány szerinti kompozíció, amely legalább 5 súly % szilárd vagy folyékony közömbös hordozóanyag — előnyösen talkum, bentonit, diatomaföld, pirofillit, agyag, vermikulit, fűrészpor vagy szemcsés szén, illetve kerozin, fűtőolaj, xilol vagy a xilol és az aromás ásványolajfrakciók forráspontjai közötti forráspontú, metilezett naftal inokban dús ásványolaj frakciók — és adott esetbe felületaktív anyag mellett 0,1—90 súly %-ban (II) általános tiokarbamát hatóanyagot — a képletben: R, jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport; vagy R2 jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport, ciklohexilvagy fenilcsoport; vagy R, és R2 együttesen 5—10 szénatomos alkiléncsoportot képez; R jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport, vagy (III) általános képletű acetanilid hatóanyagot — a képletben: Rí és R2 jelentése egymástól függetlenül 1—5 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Ci-4-alkoxi-C,-4-alkil-csoport; R4 jelentése halogénatom — és 0,01—15 súly %-ban (I) általános képletű tiazolidinszármazék ellenmérget — a képletben: R jelentése 1—6 szénatomos halogén-alkil- vagy 2—4 szénatomos klór-alkenil-csoport; R, jelentés adott esetben monofluor, mono- vagy diklór-, nitro- vagy metoxicsoporttal szubsztituált fenilcsoport; R3 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport, R4 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport; és R5 jelentése hidrogénatom vagy fenilcsoport; tartalmaz, azzal a kikötéssel, hogy R, és R5 közül legalább egyik fenil- vagy szubsztituált fenilcsoportot jelent A találmány szerinti kompozícióban ellenméregként elsősorban olyan vegyületeket használunk, amelyeknek (I) általános képletében: R jelentése halogén-alkil- vagy klór-alkenil-csoport; Rí jelentése fenilcsoport; R3 jelentése hidrogénatom vagy C,—C4 alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom vagy C,—C4 alkilcsoport; és R5jelentése fenilcsoport. Az imént említett ellenmérgek közül különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R 1—6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú egy, kettő, három vagy négy klór- vagy brómatommal szubsztituált alkilcsoport, például metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, szek-butil-, 1,1-dimetil-butil-, ami-, izoamil-, n-hexil- és izohexil-csoport vagy legalább egy olefin kettőskötést tartalmazó és egy, kettő, három vagy négy klóratommal szubsztituált 2—4 szénatomos klóralkenil-csoport. Ilyen például a triklór-vinil-csoport. Ha az R3 és R, jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, akkor az mind egyenes, mind elágazó láncú lehet, így metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, szek-butil- vagy tercbutil-csoport. Az ellenméreg hatásmechanizmusát pontosan nem ismerjük, csupán azt tudjuk, hogy az (I) általános képletű tiazolidin-vegyület befolyásolja a (II) általános képletű tiokarbamát és acetanilid típusú herbicidek normális hatásmechanizmusát, és szelektív hatásúvá teszi ezeket a vegyületeket. Bármilyen legyen is a hatásmechanizmus, a cél az, hogy a tiokarbamátnak és acetanilidnek megmaradjon a herbicid tulajdonsága, de ezt a kívánt terményfajtákra vonatkozóan csökkentett herbicidhatás kísérje. A herbicid ellenméreg tehát ellenhatást kifejtő mennyiségben ellensúlyozza a herbicidnek a kultúrnövényekre gyakorolt káros hatását. A hatásmechanizmus többféle is lehet, mégsem kizárólag ettől függ a kezelés eredménye. Az eredményt döntően az határozza meg, hogy a talajt hogyan kezeljük. A talaj kezelésére eddig még nem használtak olyan herbicid-ellenméreg kombinációt, amelyet a találmány szerinti kompozíció tartalmaz. Az eddigi kísérletek nem voltak sikeresek. A találmány szerinti kompozícióban az ellenméreg szerepét betöltő (I) általános képletű szubsztituált tiazolidinszármazék a kiindulási anyagtól függően több különböző eljárással állítható elő. A tiazolidin intermediereket amino-alkoholnak vagy merkaptánnak elegendő mennyiségű aldehiddel vagy ketonnal való kondenzációjával állítjuk elő forró benzolban, úgy, hogy a vizet folyamatosan eltávolítjuk. Ezt az eljárást Bergman és munkatársai írták le fj. Am. Chem. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
