184679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indanil-származékok előállítására

1 184 679 2 til-foszforsav-triamidban, dioxánban, tetrahídrofuránban stb.) alkálifém-hidriddel vagy alkálifém-amiddal (így például nátrium-hidriddel vagy lítiumdiizopropil-amiddal) reagáltatunk, és a kapott reakcióelegyre a kívánt diszulfi­­dot hagyjuk hatni. Ezt a reakciót előnyösen —60 °C-tól +20 °C-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre. A tiovegyület adott esetben ezt követő, I általános kép­letű szulfoxiddá vagy szulfonná való oxidációját önmagá­ban ismert módon végezzük. Ennél a reakciónál oxidálószerként például persavakat, mint perecetsvat, perbenzoesavat vagy m-klór-perbenzoe­­savat, hidrogén-peroxidot, kinonokat, így 2,3-diklór­­-5,6-diciano-benzokinont, IV—VII értékű fémoxidokat vagy -sókat, mint ólom(IV)-oxidot, mangán(IV)-oxidot, króm(VI)-oxidot, króm(VI)-oxidot, cérium(IV)-szulfá­­tot, kálium-kromátot, kálium-dikromátot, kálium-per­­manganátot vagy oxidáló halogénvegyületeket, mint jó­­dot, nátrium-perjodátot, N-bróm-szukcinimidet, vagy N­­-klór-szukcinimidet használunk. Abban az esetben, ha az oxidációhoz hidrogén-peroxi­dot vagy fémoxidokat vagy -sókat használunk, akkor cél­szerű az oxidációt savak jelenlétében végezni. E célra al­kalmasak az ásványi savak, így a hidrogén-klorid, kénsav vagy kis szénatomszámú karbonsavak, mint az ecetsav, vagy propionsav. Oldószerként e reakcióban mind protikus, mind aproti­­kus oldószerek használhatók. Alkalmas oldószerek pél­dául a rövidszénláncú karbonsavak, mint ecet- és propion­sav, tercier alkoholok, mint terc-butanol, ketonok, mint aceton, metil-etilketon, vagy ciklohexanon, éterek, mint dietil-éter, diizopropil-éter, tetrahidrofurán, dioxán vagy glíkol-dimetil-éter, szénhidrogének, mint a metilén-klo­­rid, kloroform, széntetraklorid, tetraklór-etán, vagy klór­­-benzol. Az I általános képletű szulfonok előállítására ol­dószerként előnyösen ecetsavat használunk. A szulfoxidok előállítása előnyösen aceton, mint oldószer jelenlétében történik. Az olyan I általános képletű indánszármazékokat, me­lyekben Y jelentése oxiimino-, 1—4 szénatomos alkoxi­­-imino-, vagy p-toluolszulfonil-hidrazono-csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy d) valamely olyan I általános képletű indánszármazé­­kot, melyben Y jelentése oxocsoport, a megfelelő oxim­­mal vagy hidrazonnal kondenzálunk. A d) eljárásváltozatot előnyösen valamely poláros ol­dószerben (például rövidszénláncú alkoholban, így meta­nolban, etanolban vagy izopropanolban, vagy valamely rövidszénláncú karbonsavban, mint ecetsavban) —10 °C és 110 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az olyan I általános képletű indánszármazékokat, me­lyekben Z jelentése hidroxil- vagy amiloncsoport, úgy állíthatjuk elő, hogy e) valamely olyan I általános képletű indánszármazé­­kot, melyben A jelentése — C—CH2—CH2— vagy II Y —C—CH— CH2 — csoport, redukálunk. i I Y SOnR2 Az e) eljárásváltozat oly módon hajtható végre, hogy a kiindulási vegyületeket komplex fémhídriddel, mint pél­dául nátrium-bór-hidriddel (valamely rövidszénláncú al­kohol, mint oldószerben, így metanolban, etanolban vagy izopropanolban), adott esetben bór-trifluorid vagy tritluor-ecetsav, vagy lítíum-alumínium-hidrid hozzáadá­sával (poláros éterben, mint oldószerben, így tetrahidro­­fúránban vagy dioxánban redukáljuk. Ez az eljárásváltozat egyébként úgy is kivitelezhető, hogy a kiindulási vegyületeket hidrogénező katalizátorok (Raney-nikkel, platinaoxid, palládium-állati szén) jelen­létében 1-150 atm nyomáson hidrogénezzük. Az olyan I általános képletű indánszármazékot, me­lyekben A jelentése CH=CH—CH2— csoport, úgy állít­hatjuk elő, hogy f) valamely olyan I általános képletű indánszármazé­kot, melyben A jelentése — CH—CH2—CH2— csoport, I OH dehidratálunk. Az f) eljárásváltozatot olyan körülmények között hajt­juk végre, amelyeket általában dehidratálásnál alkalmaz­nak. Ilyen alkalmas módszer például a vegyületek savak­kal (például p-toluolszulfonsavval, kénsavval, polifosz­­forsawal stb.), vagy vízelvonószerekkel (kovasavgéllel, foszforpentoxiddal stb.) iners oldószerben (mint rövid­szénláncú ketonban, így acetonban, éterben, mint tetra­­hidrofuránban vagy dioxánban, vagy aromás szénhidro­génben, mint benzolban, toluolban vagy xilolban) vég­zett dehidratálása. Adott esetben azokat az indánszármazékokat, amelyek képletében Z jelentése hidroxilcsoport, acilezzük. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagai ismer­tek, vagy önmagában ismert módon állíthatók elő. így például a II általános képletű vegyületek oly mó­don álllíthatók elő, hogy valamely V általános képletű vegyületet valamely VI általános képletű vegyülettel kon­denzálunk, és a kapott VII általános képletű nitrovegyü­­letet redukáljuk; az említett képletekben AR, X és A je­lentése a fenti, és Z jelentése klór-, bróm- vagy jódatom. Azokat a reakciókörülményeket, amelyek között e ki­indulási vegyületek szintetizálhatok, kiválasztott repre­­zentáns-vegyületek esetében a következő kiviteli példák kapcsán ismertetjük. Az alábbi példák a találmány sze­rinti eljárás részletesebb szemléltetésére szolgálnak. 7. példa a) 12,1 g 5-bróm-6-nitro-indánt, 0,75 g réz(I)-kloridot, 17,3 g kálium-karbonátot és 18,4 g fenolt 200 ml abszolút piridinben 3 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mel­lett forralunk. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a maradékhoz kloroformot adunk, és az oldhatatlan ma­radékot leszívatjuk. A szűrletet háromszor 1 n nátrium­­-hidroxiddal és háromszor 1 n hidrogénkloriddal kiráz­zuk, és vákuumban bepároljuk. Vákuumdesztilláció után 11,5 g Fpßj^j = 163—165 °C forráspontú 5-nitro-6-fenoxi­­-indánt kapunk, melynek olvadáspontja (hexánból átkris­tályosítva): 41 °C. b) 17,7 g 5-nitro-6-fenoxi-indánt 500 ml metanolban 15 g Raney-nikkel jelenlétében 4 órán át 70 atm nyomá­son hidrogénezünk. A reakcióelegyet a katalizátorról le­szűrjük, vákuumban bepároljuk, és vizes etanolból ki­kristályosítjuk. 12,9 g 62 °C olvadáspontú 6-fenoxi-5- indanil-amint kapunk. c) 7,8 g 6-fenoxi-5-indanil-amin 50 ml abszolút piridin­­nel készült oldatához 0 °C-on 10 perc alatt 4 ml metán­­szulfonil-kloridot csepegtetünk. A rekacióelegyet 3 órán át 0 °C-on és 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot kloroformban old­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents