184600. lajstromszámú szabadalom • Boncasztal
1 184 600 2 A találmány tárgya boncasztal, azaz egy holttetem elhelyezésére speciálisan kialakított asztal vagy tálca, melyen a boncolás ideje alatt a tetem elhelyezhető. Napjainkban általánosan elfogadott az a vélemény, hogy ajánlatos valamilyen fajta, a boncasztallal összeköttetésben álló levegő-elszívó rendszer alkalmazása a tetem által kibocsájtott ártalmas anyagok - többek között gázok — eltávolítására a kórboncnok közeléből, hogy ezáltal a minimumra csökkentsük fertőződésének és beszennyeződésének veszélyét. Minden bizonnyal a legismertebb és legrégebben bevezetett típusú, mostanáig használatban lévő boncasztal egy egyszerű márványlap, melynek egyáltalán nincs elszívórendszere. Újabban azonban nyílásokkal ellátott vagy lyukacsos felületű, rozsdamentes acélasztalokat vezettek be. Ezen asztaloknál a levegő elszívása általában függőleges irányban lefelé történik a felületen keresztül, a padlóban elhelyezkedő csőbe, majd ezután egy elszívó berendezésen és egy szűrőn át az épületből kifelé, a külső légtérbe. A fent említett asztalok bármelyike együtt használható egy fej felett elhelyezett, levegő-bevezető kürtővel, mely steril vagy kondicionált levegőt juttat lefelé, az asztal irányába. Az alapos kutatás azonban kimutatta, hogy az ilyen elrendezésű levegő-áramlás nemkívánatos légörvénylést okoz az asztalon vizsgálatot végző személy arca körül. Ez a légörvénylés természetesen káros hatású lehet, mert növeli annak lehetőségét, hogy a kórboncnok a boncolás során a tetemből gyakran kikerülő veszélyes baktériumokat vagy gázokat lélegezzen be. Továbbá, a boncasztal fent említett mindkét típusa általában a boncteremben meghatározott helyen rögzítve helyezkedik el. Bár az asztallap alatt elszívócsővel rendelkező asztalok az említett cső, mint függőleges tengely körül elfordíthatok, a csőről azonban nem távolíthatók el, mert a cső belseje mindig fertőzött, például baktériumok által. Szükség van tehát egy olyan boncasztalra, mely egyik helyről a másikra, például a boncterem egyik részéből a másikba elmozdítható, és ezáltal az asztal használata könnyebbé válik, különösen, ha például az asztal oktatási célból történő boncolásra szolgál. Szintén előnyös lenne, ha a boncasztal szétválasztható volna a hozzá kapcsolódó alkotórészektől - azaz egy elszívócsőtől és/vagy egy lefolyótól, -, ezen alkotórészek karbantartása és javítása céljából. Azonban, mint azt már említettük, az asztalt csak akkor lehetne biztonságosan elmozdítani a vele összekapcsolódó elszívócsőtől, ha a cső belseje nem volna szennyezett. Találmányunk elsődleges célja olyan boncasztal létrehozása, melynek levegő-elszívó rendszere a minimumra csökkenti annak valószínűségét, hogy a kórboncnok a vizsgált tetem által kibocsájtott ártalmas anyagokat és gázokat lélegezzen be, de ugyanakkor a tetem jó hozzáférhetőségét is biztosítja. További célunk olyan asztal létrehozása, melynek felszíne könnyebben tisztítható, mint az ismert lyukacsos vagy nyílásokkal ellátott felszínek, és amely biztonságosan elmozdítható a hozzá tartozó elszívócsőtől. A fentieknek megfelelően a találmány szerinti boncasztal asztallapjának legalább az egyik oldala mentén számos üreg helyezkedik el, melyek egy járattal állnak öszszeköttetésben, a boncasztal tartalmaz továbbá számos bevezető csővéget, melyek közül legalább egy pontosan beleillik az egyik üregbe, továbbá egy elszívó berendezést, mely úgy működik, hogy a levegőt harántirányban az asztallap felszínén, a bevezető csővégen vagy csővégeken és a járaton keresztül elszívja. Az asztallap előnyösen folytonos és lejtős, hogy ezáltal megkönnyítse a tisztítást, illetve a folyadék elvezetését. A találmány szerinti boncasztal egyik előnyös kiviteli alakjánál számos téglalap alakú üreg helyezkedik el az asztallap mindkét szemben lévő hosszanti éle mentén. Tetszés szerint az asztallap egyik vagy másik végén is elhelyezhető egyetlen vagy egy sor üreg. Láthatjuk, hogy a találmány témakörén belül sok, különböző magasságú és/vagy görbületű bemeneti csővég alkalmazható, melyek az üregekből eltávolíthatók és szükség szerint felcserélhetők. Számos eltávolítható sapkára, fedélre vagy fedőelemre van szükség, hogy lezárhassuk azokat az üregeket, amelyekbe nem kell csővéget illeszteni. Még előnyösebb azonban, ha számos csúsztatható bevezető csővéget alkalmazunk, oly módon, hogy a megfelelő üreg feletti magasságuk állítható legyen, továbbá egy, a cső végből kiálló tetőt, mely lezárja az üreget, amikor a bevezető csővéget az üreg alatti járatba visszahúzzuk, amennyire lehetséges. A szűrő eszköz, mely lehetőség szerint egy elő-szűrőből és egy nagy hatékonyságú, lebegő-szemcsés levegőszűrőből, az úgynevezett HEPA-szűrőből áll, előnyösen a bevezető csővég vagy csővégek és az elszívó berendezés között helyezkedik el. Az elszívó berendezés alkalmas módon egy elektromos ventillátor, mely előnyösen az asztal elszívó járatában van elhelyezve. Az asztal tetszés szerint mozgatható az asztal-rendszer alsó sarkai közelében elhelyezett görgők segítségével. Végül, az asztal hozzákapcsolható a szerviz-egység lefolyójához, egy lefelé fordított cső-rész segítségével, mely az asztal egyik végét és a lefolyó egyik oldalát köti öszsze. A találmányt a továbbiakban annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül:- az 1. ábra a találmány szerinti boncasztal első példaképpeni kiviteli alakjának hosszmetszetét mutatja, a szerviz-egységgel együtt;- a 2. ábra az 1. ábrán látható 2-2 vonal mentén készült nagyított metszet, melyre szaggatott vonallal a vizsgálandó tetem helyzetét is bejelöltük;- a 3. ábra a találmány szerinti boncasztal második példaképpeni kiviteli alakjának térbeli képe;- a 4. ábra a találmány szerinti boncasztal egy harmadik példaképpeni kiviteli alakjának hosszmetszete a szervizegységgel együtt; végül- az 5. ábrán a 4. ábra szerinti kiviteli alak részleges keresztmetszete látható, mely az asztalt és a szervizegységet egymástól elkülönítve mutatja. Amint az 1. és 2. ábrán láthatjuk, a találmány szerinti 10 boncasztal első kiviteli alakja egy lényegében négyszögletes rozsdamentes acél 11 asztallapból áll, melynek 12 hosszanti tengelye mentén a 11 asztallap két fele szöget zár be, és mely az említett 12 hosszanti tengely mentén lefelé is lejt, az egyik 13 végtől az ellentétes 14 vég felé. Három téglalap alakú 15 üregből álló üreg-sor helyezkedik el a 11 asztallap mindkét hosszanti éle mentén. Amint azt az 1. ábra mutatja, a 11 asztallap egyik oldalán elhelyezkedő 15 üregek mindegyikéből egy-egy köz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
