184566. lajstromszámú szabadalom • Gépjárművilágítási rendszer
I 184 566 2 A találmány tárgya gépjármű-világítási rendszer, mely feszültségforrásról, például akkumulátorról táplált világítótesteket tartalmaz. Gépjárművek fényszóróiban, akár az európai rendszerű, akár angol-amerikai rendszerű, fénykibocsátó világítótestként izzóspirálokat alkalmaznak. Az. európai rendszerű fényszórókban a fényerő növelése és a hatás fok javítása érdekében egy- és kétfonalú cserélhető prefókuszált klasszikus vagy halogén izzólámpákat alkalmaznak. A gépjármű akkumulátorának megterhelése azonban még a halogén izzólámpákkal is tetemes. Egy-egy gépkocsi lámpáinak teljesítménye a 200 W-ot is eléri, ami a szokásos 12 V-os akkumulátorra nézve majdnem 16 A áramterhelést jelent. Az amerikai rendszerű SB (sealed beam) fényszórók hermetikusan lezárt belső terében egy vagy két izzóspirált vagy halogén izzólámpát használnak. Az országúti és a tompított fény, tehát a kettős fényű üzemmód megvalósítására Európában az axiális, Amerikában a transzverzális spirálelrendezés honosodott meg. A klasszikus kétfonalú izzólámpák 45/40 W-os teljesítményfelvétel mellett 700/45/ Im-t, a halogén kétfonalú izzólámpák 60/50 W mellett 1650/1000 im-t sugároznak ki. A nagy fénysűrűségű, kis kitejedésü halogén izzólámpa spirálokkal igen koncentrált íény hozható létre. A koncentrált fénynyaláb, különösen találkozási fény esetén, nem előnyös, tehát a fénynyalábot valamilyen optikai módon szélesíteni kell. Ezt a hagyományos gépmárműfényszóróknál a záróüveg prizmázatával érik el. A koncentrált, kis kiterjedésű fénynyaláb a biztonságos éjszakai vezetés szempontjából azzal a hátránnyal jár. hogy a gépjárművezető által látott, jól kivilágított látótér kicsi, a vezető szeme előtt feltűnő akadály ugyan jói, de a környezete nagyon kis tartományban van kivilágítva, és ez megnehezíti az akadály gyors és teljes felismeréséi. Az éjszakai közlekedés során a gépjárművezető annál jobban lát, minél intenzívebb és kiterjedtebb a saját fényszórója által kivetített fénynyaíáb. J. B. de Boer és D. A. Schreuder a Lichttechnik 1969. évi 9. számában foglalkozott a halogén izzólámpáknak a gépjármű-világításban való alkalmazásával. Ebben a munkájukban rámutattak, hogy a nagyobb fényű halogén izzólámpák megnövelik a jól kivilágított úttest felületét. A hagyományos halogén izzólámpás rendszerekben egyes irányokban sikerült ugyan elegendően magas szintű fényerősséget elérni, de ez viszonylag kis látótérre terjed ki. Kívánatos tehát az úttest jól kivilágított felületének növelése, mely azonban a hagyományos izzólámpás rendszereknél jelentős többletenergia felhasználásával járna. Ez a kívánalom csupán jobb fényhasznosítású fényszórókkal teljesíthető. Ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy a haladó gépjármű fényszórója a szembejövő jármű vezetőjét ne vakítsa. A gépjármű-fényszórók fényének továbbfejlesztésével szemben tehát az a követelmény, hogy széles kiterjedésű, intenzív és a szembejövő jármű vezetőjét nem vakító fénynyalábot sugározzanak. Tehát nagyobb látástartomány, jobb kivilágítás a hagyományos izzólámpákkal a gépjárműveken alkalmazott kiegészítő fényszórókkal vagy a fényszórókban alkalmazott nagyobb teljesítményű izzólámpákkal és a záróüvegen levő szélesebb tartományba szóró prizmarendszerre! volna lehetséges. A gépjármű által fogyasztott energiával való takarékosság szempontjából egyik megoldás sem célszerű, sőt a rényszóróba beépített izzólámpák teljesítményét nemzetközi előírások is behatárolják. Ismeretes, hogy a sárgás színű fényt adó nagynyomású nátriumlámpák fényspektruma nem túl széles, ezért igen fontrasztos látást tesznek iehetővé, hatásfokuk pedig 3—4-szer nagyobb, mint a halogén izzólámpáké. A nagynyomású nátriumlámpákat ezidáig főleg közterületek, esetenként csarnokok megvilágítására használták. Kisméretű, kis teljesítményű nagynyomású nátriumlámpák alkalmazása gépjármű-világításra mind fénytechnikai (a gépjárművezetésnél előnyös sárgás színű fény, kontrasztos látás, nagy látástartomány), mind gazdaságossági (fényhasznosítás) meggondolások alapján igen előnyös volna, azonban az izzólámpákat nem lehet egyszerűen I elyettesíteni nagynyomású nátriumlámpákkal a következők miatt. A nagynyomású nátriumlámpának legalább 1 perces bemelegedési időre van szüksége a bekapcsolás után ahhoz, hogy a szükséges mennyiségű, teljes üzemi fényt kibocsássa, ellentétben az izzólámpával, amely a bekapcsolás pillanatában azonnal fényt ad. Továbbá, ha égy nagynyomású nátriumlámpát kikapcsolunk, akkor azonnal nem tudjuk újra begyújtani, hanem megint kb. 1 percnek kell eltelnie ahhoz, hogy annyira lehűljön, hogy be tudjon ismét gyújtani. Ezek az említett hideg- és újrakapcsolási problémák látszólag alkalmatlanná teszik a nagynyomású nátriumlámpát gépjárműben való alkalmazásra A találmány célja olyan megoldás biztosítása, melynek segítségével az egyébként igen előnyös nagynyomású nátriumlámpa alkalmazást nyerhet gépjárművek világítási rendszerében. A kitűzött célt úgy érjük el, hogy nagynyomású nátriumlámpából és izzólámpából álló lámpapárt alkalmazunk és e kettőt felváltva üzemeltetjük úgy, hogy amikor a nagynyomású nátriumlámpa nem tudja a szükséges mennyiségű fényt kibocsátani, akkor az izzólámpa világít, amikor pedig a nagynyomású nátriumlámpa teljes üzemi fényt, bocsát ki, akkor egy vezérelt kapcsoló az izzólámpát lekapcsolja. A nagynyomású nátriumlámpa és izzólámpa elhelyezése a találmány szempontjából közömbös, lehetnek egy armatúrában is, de elhelyezhetők ktiiön-külön is. Vákiiuinzáró armatúra esetén lámpák helyett magát a nátriumgőz-kisülőedényt, ill. magát az izzótestet, célszerűen izzóspirált is helyezhetjük az armatúrába (a leírásban használt nátriumlámpa, ill. izzólámpa kifejezések értelemszerűen ezt az esetet is magukban foglalják). Találmányunk ennek megfelelően gépjármű-világítási rendszer, mely feszültségforrásról, célszerűen akkumuláorról táplált világítótesteket tartalmaz, és világítóié itek céljára legalább egy nagynyomású nátriumlámpából (vagy nátriumgőz-kisülőedényből) és izzólámpából (vagy izzótestből, célszerűen izzóspirálból) álló lámpapárt, továbbá az izzólámpával sorbakapcsolt vezérelt kapcsolót, valamint egy vezérlőáramkört tartalmaz, ahol a vezérelt kapcsoló feladata, hogy a nagynyomású nátriumlámpa működésének megfelelően, de azzal ellentétes ér-elemben szabályozza az izzólámpa működését, és a vezéreit kapcsoló az izzólámpával kapcsolódik sorba. Előnyös kialakításnál a vezéreld kapcsoló vezérlőelektródájára célszerűen kétváltozós logikai függvényáramkör kimenete csatlakozik, mely függvényáramkör bemene-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
