184560. lajstromszámú szabadalom • Gumikötésű erősítő rétegeket tartalmazó flexibilis harmonikatest

1 î 84 560 2 2 ábra A találmány tárgya gamikötésű erősítőrétegeket tar­talmazó flexibilis harmonikatest, főként járművekhez.- Az irodalomból és a gyakorlatból egyaránt több külön­böző felépítésű harmonikatest vált már ismertté. A csuklós autóbuszoknál ismeretes olyan megoldás például, melynél a haimonikatest hajlékony műanyag­bevonatta! ellátott szövetből varrással összeépített szer­kezet, melynek külső kontúrja a busz karosszériájának vonalát követi. A fenti harmonikatestnél alkalmazott, kiszabott cs összevarrt bordák nem biztosítják a harmonikatest ön­tartását, illetőleg önhordását, ezért a külső éleket a varrás mentén még külön fémvasalással is merevíteni kell. A megoldás hátránya, hogy a harmonikatest széthúzódása­­kor fellépő feszültségek hatására a fémmerevítések ma­radandó deformációt szenvednek. Ismeretesek szövetváz nélküli, extrudált harmonika­­testek is, melyek csak speciális felhasználást területen alkalmazhatók, mert nyújthatóságuk kicsi, alig kétszeres, így legfeljebb két és félszeres nyúlást tudnak csak lehe­tővé tenni. A nevünkre engedélyezett, 171 185 lajstromszámú ma­gyar szabadalmi leírás szerinti megoldás komoly előre­lépést jelentett e téren, minthogy a korábbi megoldások hátrányait kiküszöbölhetővé tette. A fenti magyar szabadalom leírása textil-elasztomer rendszerű flexibilis harmonikatestet ismertet, mely leg­alább az öntartást biztosító elemeknél két vagy több textilréteget és egy ezek között elhelyezkedő elasztomer­réteget tartalmaz A megoldásra az jellemző, hogy a harmonikatest bordái úgy vannak kialakítva, hogy a füg­gőleges irányú (oldal-) bordák szelvényszélessége cél­szerűen állandó, a vízszintes irányú bordák csatlakozása tói a harmonika szimmetriatengelye felé haladva folya­matosan csökken a harmonika méreteitől függően - előre meghatározott mértékben —, míg a függőleges és víz­szintes irányú bordák egymáshoz törésmentesen, meg­határozott sugarú körívben kapcsolódnak, és az élek adott esetben külső és/vagy belső profilzsinór-erősítésscl vannak ellátva. A megoldás előnyös kiviteli alakja szerint az egyes bordák szélességi mérete a szélső elemektől a középső elemek felé haladva csökken (leszűkítés). Az említett magyar szabadalom esetében tehát a szi­lárdsághordozó anyag szövet. A szövetszerkezet alkalma­zásának azonban tapasztalataink szerint bizonyos hátrá­nyai vannak, amennyiben a magas szövetárek növelik a termék előállításának költségeit, továbbá a lánc-, vala­mint vetülékfonalak keteszteződési pontjai - a harmo­nikaszerkezetekre ható speciális igénybevételeket is figy e­lembe véve - dinamikus igénybevételeknél a termék gyors kifáradásához vezetnek. A találmány szerinti megoldás célkitűzése, hogy a hivatkozott 171 185 lajsíromszámú magyar szabadalmi leírásban ismertetett megoldást továbbfejlesztve, annak előnyeit megtartva a felhasználási területen fellépő igénybevételeknek még jobban megfelelő és gazdaságo­sabban előállítható termék kialakítását tegye lehetővé. Felismertük, hogy ezt a célkitűzést azáltal érhetjük el, ha az ismert textil-elasztomer rendszer, vagyis gumizott szövetet tartalmazó rendszer helyett egy, három vagy több megfelelő irányítottságé, gumiba ágyazott elemi szálakat tartalmazó réteget alkalmazunk. Az elemi szálak irányítottságának meghatározásával kapcsolatban meg­jegyezzük, hogy egy elemi szálat vagy fonaldarabot akkor nevezünk egy megadott iránnyal azonos irányításúnak, ha a végpontjait összekötő egyenes az adott iránnyal legfeljebb ±15°-os szöget zár be, A találmány szerinti megoldás esetében az egyes réte­gekben a gumiba ágyazott elemi szálak vagy fonaldarabok legalább 60 %-a azonos irányítottsággal keíl hogy ren­delkezzen, a maradék szálak pedig tetszőleges elrende­zésűek lehetnek és az irányított szálakat vagy fonal­darabokat gumiba ágyazottan keresztezik. Tekintettel arra, hogy az így egymással közvetlenül érintkező szálkereszteződések sokkal kisebb számban alakulnak ki, mint szövetszerkezet esetén a vetüiék- és láncfonalak kereszteződés! száma, így az egyes elemi szá­lak jobban beágyazódhatnak a gumiba, a keteszteződési pontokban fonal—fonal közötti nyíróerő nem lép fel és ezáltal a dinamikus tulajdonságok jelentős mértékben javulnak. A szálak közötti megfelelő rugalmas kötés biztosítása céljából a rétegek textiltartalma célszerűen az össz­­tárfogat legalább 30 %-a és legfeljebb 80 %-a között van. Egyetlen, gumiba ágyazott eiemiszál-réteg alkalmazása cselén a megfelelő hajlítási merevség elérése céljából az elemi szálak irányítottsága megegyezik a harmonikatest kcrülctirányával. A harmonikatest alsó, illetve felső boltozata mentén szövetszerkezetű erősítőréteg alkalmazásakor a gyakor­latban 80—85 %-os leszűkítést szoktak alkalmazni, A találmány szerinti megoldás alkalmazásakor — tehát ami­kor gumiba ágyazott irányított elemiszál-réteget haszná­lunk erősííöbctétként - 75-80 %-os leszűkítéssel is ki­alakíthatjuk a felső, illetve alsó boltozatot, ezzel is tovább­növelve annak öntartását. A felső boltozat mentén szük­séges nagyobb előfeszítettséget, valamint az oldalfalak kellő mértékű szétnyílását pl. a csuklós autóbuszok ka­nyarodásakor — az elemi szálakra merőleges irányban - az elemi szálak közötti megfelelő elasztomeríanalom biztosítja. Ugyanakkor az elemi szálak elhelyezkedése a harmonikatest kerületirányú merevségét is biztosítja. Egy irányított, gumiba ágyazott elemiszál-réteget tar­talmazó terméket nem szükségképpen bordaelemekhő! kel! felépíteni, hanem a teljes harmonikatest - például nyers felépítéssel és formában történő vulkanizálással - egyben is előállítható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents