184499. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sokcsatornás vivőfrekvenciás rendszer vivő-, pilot és helyi jeleinek előállítására és vivőfrekvenciás hálózat
1 184 499 2 vöt, továbbá nagyfrekvenciapontosságú oszcillátort és helyijei forrást tartalmaz, és a találmány szerint a pilotjelforrás — alapfrekvencia egyszeresét, 2N-szeresét, (2N + l)-szeresét és 4N-szeresét kitevő frekvenciájú - első, második, harmadik és negyedik kimenettel van kialakítva és annak alapjelbemenetére az oszcillátor kiiíienete csatlakozik, s a pilotjelforrás első kimenete csatlakozik a helyijei forrás alapjelbemenetére. A találmányt a továbbiakban példakénti foganatosítási mód és kiviteli alak kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az 1. ábra a frekvenciakiosztás vázlata 300 csatornás átviteli rendszerben, a 2. ábra a technika állása szerinti vivőfrekvenciás hálózat elvi kialakítása, a 3. ábra ismert jelforrás rendszertechnikai felépítése, mig a 4. ábra a találmány szerinti vivőfrekvenciás hálózatban alkalmazott jelforrás rendszertechnikai felépítése. Találmányunkat egy példakénti 300 csatornás rendszer frekvenciakiosztásának bemutatásával ismertetjük részletesebben, melynek vázlatát az 1. ábra mutatja, de az eljárás természetesen nem korlátozódik a példaként mutatott frekvenciakiosztásra és nem korlátozódik 300 csatornás rendszerekre; adott esetben a két átviteli irányhoz rendelt alsó, illetve felső frekvenciasávok közötti távolság is nagyobb lehet, mint a példa szerint (esetleg más rendszert közrefogóan), mely esetben szintén kimutatható lesz a találmány szerinti eljárás szükséges jellemzője, nevezetesen az, hogy a példakénti frekvenciakiosztáshoz képest eltérő távolságú elhelyezkedés mellett is: az alapfrekvencia páratlan egész számú, a magasabb alsó pilotjel az f, alapfrekvenciának páratlan egész számú többszöröse, a felső pilotjelek frekvenciái is az fj alapfrekvencia egész számú többszörösei és a sáváttevő FÁ helyi jel frekvenciája is az f, alapfrekvenciának — a magasabb felső pilotjel frekvenciájánál magasabb - páratlan egész számú többszöröse. Az 1. ábrán a következő jeleket alkalmazzuk : PAa az alacsonyabb alsó pilotjel PAf az alacsonyabb felső pilotjel PFa a magasabb alsó pilotjel PFf a magasabb felső pilotjel FÁ a sáváttevő helyi jel D a hibahely behatárolására szolgáló ellenőrző jd Di az ellenőrző oszcillátort indító jel fcsa a 60 csatornás csoport alsó határfrekvenciája fraf a 60 csatornás csoport felső határfrekvenciája frav a 60 csatornás csoport vivőjele f„M az alsó frekvenciasáv alsó határfrekvenciája fnsr az alsó frekvenciasáv felső határfrekvenciája frsa a felső frekvenciasáv alsó határfrekvenciája frsf a felső frekvenciasáv felső határfrekvenciája fk a frekvencia összehasonlító pilotjel. Az ábra szimbolikus jelölései mögé zárójelben beírt számok a példakénti 300 csatornás rendszerben a megfelelő jelhez rendelt tényleges frekvenciát jelölik kHz-ben. Az alacsonyabb frekvenciafekvésű átviteli irányban tehát alacsonyabb alsó és alacsonyabb felső PAa és PAf pilotjeleket, a magasabb frekvenciafekvésű átviteli irányban magasabb alsó és magasabb felső PFa és PFf pilotjeleket alkalmazunk. Ä froggingot úgy valósítjuk meg, hogy az alsó frekvenciasávból a felsőbe, illetve a felső frekvenciasávból az alsóba sáváttevő FA helyi jel alkalmazásával teszszük át a csatornákat. Legyen a szorzó n természetes egész szám. Legyen a frekvenciakiosztás kiindulási értékeként választott alacsonyabb alsó PAa pilotjel frekvenciája az f, alapfrekvencia, az alacsonyabb felső PAf pilotjelé a 2nxf, frekvencia és a magasabb felső PFf pilotjelé a 4nxf, frekvencia. Nyilvánvaló, hogy az alsó és a felső frekvenciasáv szokásos elhelyezkedése mellett a sáváttevő FÁ helyi jel frekvenciáját ebben az esetben (4n+ l)xf, értékűre választhatjuk, ilyen arányok mellett pl. n = 3 esetén az alsó és a felső frekvenciasáv csatornái közötti frekvenciakülönbség 1 lxf, az egyidejűleg ellentétes irányban átvitt csoportok fordított frekvenciafekvésében. Ha a PAa pilotjel f, alapfrekvenciája páratlan egész számú, akkor annak 11-szerese is páratlan egész számú, így nem lehet a 4 kHz-nek többszöröse, érthető áthallás nem jön létre': a fordított frekvenciafekvés folytán az egyidejű kétirányú forgalom közben sem lehet érthető áthallás. Az alacsonyabb alsó PAa pilotjel frekvenciájának, az f, alapfrekvenciának konkrét megválasztásánál a következő szempontokat vehetjük alapul: A 300 csatornás vivőfrekvenciás rendszerrel egy kábelen átvitt, más szerkezetű rendszerek legnagyobb frekvenciái 248-252 kHz közöttiek. A 300 csatornás rendszernek át kell vinnie a 300 kHz-es *>ekvencia összehasonlító fk pilotjelet. így a szűrők szempontjából legkedvezőbb ezen frekvenciák geometriai közepére választani az f, alapfrekvenciát, azaz 272,76 és 247,95 MHz közé. E határok környezetében páratlan egész számokként szóba jöhet: 263, 265, 267, 269, 271, 273, 275, 277 és 281 kHz. Célszerű közülük azt a legkisebb értéket választani, mely biztosítja a 300 csatorna, s a szükséges pilotje■ek és egyéb felügyeleti jelek átvitelét is. Ilyen pl. a 267 kHz, melynek alkalmazása esetén a sáváttevő grogging) modulátor FÁ helyijeiének frekvenciája 3471 kHz, az egyes PAa, PAf, PFa, PFf pilotjelek frekvenciái rendre 267, 1602, 1869 és 3204 kHz. E frekvenciák — harmonikusak lévén — egyetlen forrásjelből könnyen előállíthatok és a vonal felügyeletien ismétlő állomásán a sáváttevő FÁ helyi jel(ek) is könnyen előállítható(k) bármely odaérkező PÁa, PAf, PFa vagy PFf pilotjelből. Az ábrán íz eddig említett frekvenciákon kívül feltüntetjük a 300 kHz értékű frekvencia összehasonlító fk pilotjelet is, valamint a hibahely behatárolására szolgáló ellenőrző D jeleket. A felügyeletien ismétlő állomáson különböző frekvenciájú szabadonfutó oszcillá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
