184450. lajstromszámú szabadalom • Adapter talajközelben elhelyezkedő termésű és perjésre hajlamos termények, különösen szója betakarításhoz
A találmány olyan adapter, mely betakarító gépre, célszerűen gabona vagy kukoricabetakarító kombájnra szerelve alkalmas talajkőzelben elhelyezkedő termésű és pergésre hajlamos termények, különösen a szója kíméletes, minimális veszteség mellett történő gép betakarítására. A találmány szerinti adapter elsődleges célja a szójabetakarítás optimális gépi megoldása. A szójadara magas fehérje tartalma miatt az egyik legkeresettebb abraktakarmány az intezív állattartást folytató országokban. A világpiacon a szója iránti kereslet a termelést meghaladó mértékben növekszik, ezért az ára folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Az import növekvő tőkés deviza terhei miatt került előtérbe többek között hazánkban is a szója-termelés fejlesztése. A szójamag betakarítására ma még az élenjáró országok termelő üzemei sem alkalmaznak speciálisan a szójára kialakított betakarító célgépeket, hanem a betakarítást gabona vagy kukoricabetakarító kombájnokra szerelt céladapterekkel végzik. A szójabab betakarítás szempontjából a legnehezebben kezelhető növények közé tartozik az alábbi növényjellemzők miatt : — A szója nagyon higroszkopikus növény. Gyorsan abszorbeálja a vizet, de érett állapotban igen gyorsan is párologtatja. Az érett szója nedvességtartalma 4—6%-ot csökkenhet naponta. — A hüvelyes szántóföldi növények közül a legkönnyebben sérül. 14%-os víztartalom alatt már gyenge ütésre pereg, repedés, megtörés áll elő. — A szójanövény szárán hüvelyek már a talajtól 4—5 cm-re vannak és az érés az alsó hüvelyeknél kezdődik. A gépi szójabetakarítás során jelenleg átlagosan 10—15% veszteséggel számolnak. A veszteség elemzések kimutatták, hogy ennek 85%-át a termény szárát vágás közben ütő-rázó alternáló kaszaszerkezet és a nem eléggé kíméletes terménytovábbító elemek okozzák. A kaszaszerkezet által okozott veszteség a rázóhatás miatti kipergésből és az 5 cm-nél magasabb tarló miatti elhagyási veszteségből összegeződik. Növeli a veszteségeket a betakarítási időpont helytelen megválasztása és időtartamának az optimális 4—6 napon túli meghosszabbodása is. E veszteségforrás csökkentése azonban nem gépesítési, hanem agronómiái és üzemszervezési feladat. A szója betakarítására jelenleg gabona vagy kukoricabetakarító kombájnokra szerelt adaptereket alkalmaznak. Ismeretesek az Állis Chalmers cég által kukoricabetakarító kombájnjaihoz gyártott szója adapterek, ahol a szója vágószerkezet felépítése lényegében megegyezik a gabonakombájnoknál alkalmazottakkal. A terményt alternáló kaszaszerkezet vágja le és motolla továbbítja a kereszt szállító csigához. A vágóasztal hidraulikus vezérléssel rendelkezik. A megoldás hátránya, hogy az alternáló kasza rázó hatása, továbbá a motolla terelés közbeni ütése, a vágó szerkezet pontatlan talajkövetése miatt a betakarítási veszteség 10— 15%-os. Ismeretesek szójabetakarítási kísérletek, melyet az USA-ban cirokhoz kialakított Lynch-féle rendrearatóval végeztek. Az adapter négy sor szója betakarítását végzi. A szójasorokat függőleges tengelyű domb-' motollák fogják közre. Minden szójasort kalászemelőként működő sorválasztó terel, az aratást Case-féle vágószerkezet végzi. Ezen megoldás a betakarítási veszteséget az előzőhöz képest csökkenti ugyan, de a kb. 10%-os veszteség még elfogadhatatlanul magas. Szakirodalomból ismert olyan sorbetakarító elemmel való próbálkozás, mely először a földfelszín alatt elvágja a növény szárát és egy nyaláboió szerkezet adja át a terményt a szállítóberendezésnek. A megoldás nem vált be, mert a földfelszín alatti vágás bizonytalansága miatt a nyaláboió szerkezet tépte a növényt, s így a veszteségek is magasak voltak. A fentiek szerint jelenleg nem ismeretes olyan szójabetakarító adapter, mely megfelelne annak a követelménynek, hogy alkalmas legyen a termény max. 5% veszteséggel történő betakarítására. A találmány célja az, hogy a növény jellemzőihez igazodó konstrukcióval biztosítsa olyan szójaadapter kialakítását, mellyel a szója max. 5% veszteséggel betakarítható. A fenti célt a találmány azzal valósítja meg, hogy rotációs fővágó szerkezetet alkalmaz, mely a talajt követve biztosítja a szárnak közvetlenül a talaj felszín feletti vágását. A sorok között száremelőként működő rendválasztó orrok helyezkednek el. A termény továbbítását a szóját soronként közrefogó, egymással szemben forgó, célszerű alakú és elrendezésű rugalmas terelő testek végzik. A rugalmas összeforgó testek egymással palástjaik mentén túlfedésben vannak, ezért a tővágással egyidejűleg kíméletesen a talaj közelében közrefogják a növényt, majd kigördüléskor kerületi sebességük és anyaguk rugalmassága következtében a kereszt szállító csiga hatásterébe röpítik. A találmány szerinti szójabetakarító adaptert tehát elsősorban a szóját a tővágással egyidejűleg soronként talajkőzelben közrefogó, egymással palást alkotóik mentén túlfedésben lévő és szembeforgó célszerű alakú és elrendezésű lágyan rugalmas (pl. habszivacs) terelőtestek jellemzik. Az adapterhez alkalmazott tővágó szerkezet a szója szárát akkor vágja el, amikor azt a rugalmas terelőtestek a talaj közvetlen közelében éppen közrefogják. Tehát vágáskor a szója növény és termése a lágyan rugalmas hengerek között meg van fogva, ezért a vágószerkezet ütő-rázó hatása nem okozhat vissza nem nyerhető veszteséget. A találmány szerinti adapter a következők szerint működik: Az adapter gabona vagy kukoricabetakarító kombájnra van szerelve. Meghajtását a kombájntói kapja. A gépegység előrehaladásával a rendválasztó orrok a szójasorokat rendezik. A szóját soronként egymással palástalakítóik mentén túlfedéssel szerelt szembeforgó, lágyan rugalmas terelőtestek a talaj közelében a tővágással egyidejűleg úgy fogják közre, hogy a legalsó hüvelyek is a terelőtestek közé kerülnek. A tővágást a talajt követő rotációs kasza végzi a talajfelszíntől 2—3 cm-re. A termény tő vágással egyidejűleg talaj közeli kíméletes megfogásának a veszteség csökkentésében nagy jelentősége van. A megfogás csökkenti a vágószerkezet rázóhatását, mivel a növény szárát közvetlenül a vágás felett megtámasztja. A rugalmas terelötestek 5 10 15 20 25 30 3!. V'O 45 50 55 fiO 65
