184417. lajstromszámú szabadalom • Készülék csővezeték hálózatok légtelenítésére
1 184417 2 a következőkben részletesen ismertetett és előnyös tulajdonságokat eredményező olyan rendszabályokat is javasol, amelyek a találmány szerinti készüléket univerzálisan alkalmazhatóvá teszik, úgyhogy a mindenkori adottságokhoz, a nyomás- és hőmérsékletviszonyokhoz vagy a mindenkori folyadéktulajdonságokhoz egyszerű módosítások segítségével hozzáilleszthető a készülék. Az előbb ismertetett megoldással egy olyan készülékhez jutunk, amelynél a vízfelszín fölötti légkamrában levő légpárna olyan nagy, hogy ez zárt vízkeringtető csővezeték hálózat esetén a nyomásingadozások révén az eredeti térfogatának töredékére, előnyösen ennek 1/5-ödére is összenyomható annak veszélye nélkül, hogy a vízen úszó szennyező anyagok vagy hasonló szilárd anyagok a szeleppel érintkezésbe kerülhetnének. Ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy a csővezeték hálózatban föllépő nyomásingadozások a találmány szerinti kialakítású készülék működőképességét nem korlátozzák. Ez annak következménye, hogy az úszó messze a szelep alatt van. Ezáltal biztosítható, hogy szennyeződések ne tudjanak a szelephez jutni, és így várható, hogy a szelep és ezzel együtt az egész készülék élettartama hosszú lesz. Ezeknek a találmány révén meglepően egyszerű módon elért előnyös tulajdonságoknak biztosításához lényeges az úszótű elegendő hosszúsága és az úszónak ezen való magassági irányú mozgathatósága. Az úszónak úszó tűn való szabad mozgathatósága fontos követelmény a vízfelszínnek állandó szintingadozása szempontjából is, amely szintingadozás üzemelés közben a hőmérsékletváltozások és más hatások következtében lép föl. A találmány szerinti készüléknél a szeleptü és úszótű a végeiken levő szemek révén, ezeken keresztül vannak egymással összekötve. Ajánlatos, hogy a szeleptű szeme vízszintes síkban helyezkedjen el és lehetőleg kis átmérőjű legyen, az úszótű fölső végén levő szem pedig hosszúkásra legyen kiképezve. A szeleptű szemének kis átmérője révén az úszó által kifejtett erő fölfogására egy lényegében állandó kart lehet biztosítani. Abban az esetben, ha az úszó az úszótűre ragadna, ami egyébként az úszó állandó mozgása következtében nagyon valószínűletlen, akkor az úszótű fölső, hosszúkás szeme alulról a házfedélhez ütközne anélkül, hogy a szeleptűre erővel hatna, sőt a szeleptűt nem is érintené. Ettől eltérő más alakokban is kiformálhatók a szemek. így a találmány keretein belül lehető az is, hogy az úszótű fölső végén a szemet horogszerűen nyitott alakúra képezzük. Ebben az esetben ajánlatos a fölső házfalat egy központos, az úszótű felé nyúló mélyedéssel kiképezni, amely az úszótű számára ütközőként szolgál például az előzőkben említett, abban a nagyon valószínűletlen esetben, amikor az úszó az úszótűn fölakad. Ezzel a kialakítással a szerelés jelentősen egyszerűbbé válik, mivel a két tű csupán tengelyük körüli, megfelelő elfordításuk révén hozható egymással kapcsolódó állapotba anélkül, hogy folyamatos működésükben fennakadás állna elő. Beépített állapotban a szeleptűnek úszótűhöz való kapcsolódása szempontjából egy további egyszerűsítés hozható létre azáltal, hogy az úszótű fölső végén egy zárt vagy nyitott szemen fölfelé nyúló nyúlványt alakítunk ki, amely a ház fölső falában hossza irányában mozgathatóan van vezetve, és fölfelé mozgásában korlátozottan van tartva. Az ehhez tartozó szeleptű egyenesen nyúlik a házba, azaz kampó- vagy szemszerű hajlított rész nincs rajta, beépített állapotban keresztülnyúlik az úszótű szemén. Az úszótű szemének kialakítása például a 8. és 9. igénypontban meghatározott lehet, amely kialakítások nagyon előnyösen alkalmazhatók. Előnyös módon az úszótű alsó vége ütközőként van meghajlítva, ami révén az úszónak szeleptűhöz viszonyított lehetséges legmélyebb helyzete határozható meg. Szintén a szerelés megkönnyítésére az úszótűnek az úszó számára ütközőként meghajlított alsó vége előnyösen hegyes szögben, rugalmasan és ezáltal öngátlóan lehet meghajlítva, úgyhogy szereléskor az úszót csak alulról rá kell tolni az úszótűnek így meghajlított végére. A hajlított részén való túlhaladás után az úszótű alsó vége hegyesszögű alakjára hajlik vissza, ami által egy önbiztosító, adott esetben ismét szétszerelhető ütköző kialakítást kapunk. Célszerű módon a ház az úszó számára egy alsó és egy fölső ütközővel lehet kialakítva, amelyek közül az alsó ütköző révén a szelep rugójának túlterhelése küszöbölhető ki, a fölső ütköző révén pedig az biztosítható, hogy az úszó egy meghatározottnál nem tud magasabbra emelkedni és így biztosan nem tud a szelephez ütközni. Az utóbb említett hatás elérhető úgy is, hogy az úszó számára magán az úszótűn alakítunk ki egy fölső ütközőt úgy, hogy az úszótű fölső részén, előnyösen a szem alatt egy könyökös jellegű hajlított részt képezünk ki. Ha az úszó nem valószínű módon összeragadna az úszótűvel úgy, hogy egyidejűleg az úszótű hajlított részéhez feküdne és a vízfelszín még ekkor is tovább emelkedne, akkor az úszótű szeme fölütközik a ház fölső fedelén és így a szelep szándéktalanul ekkor sem nyílik. A találmány szerinti készülék egy további kiviteli alakjánál a szelepet záró erő egy zárótestnek rugóval való összecsavarása révén fokozatmentesen állítható be, úgyhogy a záró erő a pillanatnyi viszonyoknak megfelelően optimálisra választható. Ezenkívül a rugó beállított elő feszítése révén a tömi tő felület nagysága szintén beállítható, úgyhogy erősen előfeszített rugónál nagy tömítő felületet érünk el, kevésbé erősen előfeszített rugónál pedig megfelelően kisebb tömítő felületet kapunk. A vízfelszínnek a szelepterhelés megszűnéséhez tartozó normál szint alá süllyedésekor a szelep nem ütésszerűen nyílik, hanem a zárótestnek a tömítő fölfekvő résszel együtt való, szeleptesthez viszonyított elbillenésekor először csak a tömítő felület szélessége csökken az egyik oldalon és a tömítő felület szélessége a másik oldalon megfelelően nő mindaddig, amíg az egyik oldalon teljesen el nem válik, minek következtében a kezdeti „mikro” légtelenítés „normál” légtelenítésbe megy át. A „mikro” légtelenítés a levegőnek a szeleptest és az ellenidom, azaz a tömítő fölfekvő rész közötti rése, illetve határrétegen való átszivárgása. A szeleptesten keresztül előnyösen belülről kifelé egy labirint furat, előnyösen egy derékszögben hajló furat (sarokfurat) van képezve. Ezzel biztosítjuk, hogy a szelepet kívülről szakszerűtlen beavatkozással, például tűvel vagy hasonlóval ne lehessen kinyitni, illetve megsérteni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
