184415. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajok vízháztartásának és/vagy tápanyagellátásának szabályozására
1 184415 2 A találmány tárgya talajok vízháztartásának és/vagy tápanyagellátásának szabályozására vonatkozik, ahol a tápanyag szabályozás alatt a felszíni csapadék által feloldott tápanyagok, mint pl. műtrágyák talajba való vezetését értjük. A mezőgazdasági talaj művelés eredményességének fontos kritériuma a vízháztartás szabályozhatósága. Nagy károkat okoz az aszály, de hasonló nagyságrendben jelent problémát a túlbő vagy hirtelen lehulló nagy tömegű csapadék. Ez utóbbi különösen a hegyes-völgyes, dombos területeken állítja nehéz feladat elé a szakembereket. Lejtős terepszakaszokon, ha a felszínen megindult vízmozgások elérik a kritikus sebességet, a termőréteget a kiadagolt tápanyagokkal együtt lemossák, eróziós károkat, bevágásokat, talaj mosásokat okoznak. Az így keletkezett károk azért is jelentősek, mert a lejtős terepszakaszokon a talaj művelés már eleve nehézségekkel jár és fokozott költségeket igényel. Hasonló a helyzet a teraszozott domboldalak, utak, vasutak vízvédelménél alkalmazott töltések rézsűinek megvédése esetén is. Amennyiben a csapadék mennyisége, illetve a rézsű dőlésszöge nagyobb annál az értéknél, amely mellett a rézsű betöltheti funkcióját, tehát képes a vízvezető szelvényig elvezetni a csapadékot, a talaj átázik és felpuhul, majd kimosódik, erodálódik. Számottevő költség, élőmunka szükséges ahhoz, hogy egy meredek lejtő stabillá váljon, fűvel vagy egyéb módon kötődjön, tehát az eróziónak ellenálljon. Nem egy esetben csak évek múltán áll be ez az állapot, illetve egyáltalán nem is valósul meg. Ezek a. létesítmények évről-évre jelentős karbantartást igényelnek. Sík talajok, termőterületek vízháztartásának szabályozása már többé-kevésbé megoldott műszaki probléma. Drénezéssel, alagcsövezéssel a dréncsősorok számának, a fektetés mélységének, valamint az alkalmazott szűrőanyag helyes megválasztásával az ilyen talajok vízszintszabályozására lehetőség van. Ilyen megoldást ismertet pl. a 172977 ljsz. magyar szabadalmi leírás is, mely a dréncsövet párhuzamos táblaszerű merev lapok között javasolja lefektetni és külön fedlappal befedni. Azonban köztudott, hogy még sík terepadottságok mellett is jelentkeznek problémák abban az esetben, ha a drénárck visszatöltésénél eliszapolódás, jelentős mértékű vízzáró, pl. agyagréteg van. Ebben az esetben ha az alagcső egyébként kitűnően funkcionálna is, a csapadék nem tud eljutni a lefektetett drénig, a víz levezetése nem valósul meg. Ismeretes az olyan dréncső-rendszer megoldás, melynél a dréncső függőleges bordázattal bíró lemezekkel van csatlakoztatva. A bordáslemez szövettel van bevonva. A bordaközökben a folyadék az alagcsőbe lejuthat. A talajvíz a szövedéken átszivárogva jut a bordaközbe. Ez a „vertikális dréncs” olyan talajvízmagasságig funkcionál, amilyen magasságig a talaj felszíne alatt a szerkezet el van helyezve. Problémát jelent, hogy a bordázat és szövedék megválasztása nem lehet tetszőleges, ugyanis a kettő viszonyát úgy kell megválasztani, hogy a talaj oldalirányú nyomása a szövedéket ne szorítsa a bordamélyedésbe. A szövet megsérülése pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a finomabb talajszemcsék lejutnak a dréncsőbe és eltőmik azt. E megoldás egyik változatánál a bordázott lemez és a szövet körülöleli az alagcsövet. Ebben az esetben az alagcsőfektetés jelent különösen nagy problémát, ugyanis a szövet visszahajló ágának mindenképp oly módon kell a bordáslemezre vagy lemezpárra záródnia, hogy az említett módon talajszemcsék a drénrendszerbe ne juthassanak. A bordáslemezt helyettesíteni lehet egymáshoz szorosan záródó, ugyancsak függőlegesen elrendezett műanyagcsőrendszerrel is, ahol a csövek palástgörbülete képezi a függőleges csatornát. Az egymáshoz szorosan záródó műanyagcsövek természetesen ebben az esetben is a szűrési feladatot ellátó szövedékkel vannak bevonva. („Journal of the Irrigation and Drainage Division” c. folyóirat 1979. évi 543—552. lapoldalai.) Ennek a megoldásnak hibája, hogy szállítása, gépi elhelyezése problematikus, ugyanis a drénárok visszatöltése során a függőleges elemeket egy ideiglenesen behelyezett szádfalszerű lemezzel kell védeni a sérüléstől, majd a lemezt ki kell emelni gépi úton, mégpedig úgy, hogy a szövet ne sérüljön meg. Ugyancsak hátránya a megoldásnak az, hogy a vertikális elem két különböző szerkezeti anyagból van összedolgozva és előállítása igen költséges. Végül igen lényeges körülmény, hogy nem oldja meg a talaj felszínén az eróziós hatások kiküszöbölését, mert éppen sérülékeny volta miatt a függőleges elemek soha nem nyúlhatnak a talajfelszín fölé, azoknak mindig a művelési szint alatt kell maradniok. A találmány célja olyan megoldás biztosítása, amelynél a talajerózió egyszerű módon és olcsó eszközökkel tartósan és biztonsággal kiküszöbölhető, a környezeti ártalmakat okozó, pl. műtrágyaoldatot tartalmazó csapadék nem szennyezheti az élő vizeket és a csapadéknak, az abban oldott tápanyagoknak a mélyebb talajrétegekbe való vezetése lehetővé válik. A találmány feladata az erózió megakadályozása, a természetes csapadék mélyebb rétegekbe való vezetése, egyáltalán a talajra kijutott csapadék elvezetése olyan módon, hogy az eróziós károkat ne okozzon. Azt tapasztaltuk a kísérletek során, hogy rendezetlen száltömegből álló, paplanszerűen képzett műanyagrétegeket vagy vágatokat tartalmazó kuszáiékor a lejtők áramlási vonalára szakaszosan, haránt irányban, adott esetben dréncsövek fölé helyezve bizonyos lejtőszázalék esetén az erózió elleni hatásos védekezés, mely kedvező hatás fokozható, ha a lejtő irányba az említett paplanszerű test mögé vízátnemeresztő fóliát rakunk. A találmány eljárás talajok vízháztartásának és/vagy tápanyag-ellátásának szabályozására vonatkozik, szivárgók alkalmazásával. A találmány szerint a talajban árkokat képezünk és azoknak lejtőirányú falához a talajban nem bomló szálas-rostos anyagból képzett paplanszerű szívótesteket fektetünk, az árkot visszatöltjük és a szívótest mögött a talajfelszínen bakhátakat képezünk. Adott esetben az árok falához a szívótest mögé vízzáró fóliát fektetünk, a szívótestet a talajfelszín fölé engedjük. A szívótest mögött a talajfelszínre fektetett műanyaghálón sáncot képezünk a vízáramlás akadályozására. Teraszok védelmét a teraszokba épített szívótestekkel oldhatjuk meg, amikor is a szívótest mögé vízzáró fóliát is rakunk és a szívótesthez dréncsövet vagy szűrővel bevont dréncsövet csatlakoztatunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
