184392. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új alkilén-diamin-származékok előállítására
1 184 392 2 csoport vagy szulfonilcsoport, valamely alkalmas oldószerben, például acetonban, dimetil-formamidban, benzolban vagy homológjaiban, 50 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten, a kiindulási IV általános képletű vegyületre számított egyenértéknyi mennyiségű fémhidrid, például nátrium-hidrid jelenlétében reagáltatjuk az V általános képletű vegyületekkel. Megjegyezzük, hogy ha a kiindulási V általános képletű vegyületben R6 és R7 jelentése a fent megadott acil- vagy szulfonilcsoporttól eltérő vagy NR6R7 jelentése ftálimidocsoporttól eltérő, és ugyanakkor n jelentése 0, és R4 és R5 közül az egyiknek a jelentése hidrogénatom, és ugyanakkor a másiknak a jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, akkor e reakció körülményei között az V általános képletű vegyületből átmenetileg a megfelelő aziridinium-ion keletkezik, és ennek a kétirányú gyűrűnyílása útján kétfelé I általános képletű termék keverékét kapjuk; e két termék egymásnak olyan szerkezeti izomerje, ahol az egyikben R4 jelentése hidrogénatom és ugyanakkor R5 jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, a másikban pedig R4 jelentése rövid szénláncú alkilcsoport és ugyanakkor R5 jelentése hidrogénatom. A kiindulási V általános képletű vegy ületek az irodalomból ismertek vagy ismert módszerekkel előállíthatok [lásd például M. Sletzinger és munkatársai, J. Am. Chem. Soc., 74, 5619 (1952)]. A találmány szerinti eljárás c) változatának egyik előnyös kiviteli módja szerint a VI általános képletű vegyületeket valamely oldószerben, például dimetil-formamidban, dimetil-acetamidban, dimetil-szulfoxidban vagy oldószer nélkül, 100 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk a 2—10 egyenértéknyi mennyiségben alkalmazott III általános képletű vegyületekkel. Megjegyezzük, hogy ha a kiindulási VI általános képletű vegyületben R4 és R5 közül az egyiknek a jelentése hidrogénatom és ugyanakkor a másiknak a jelentése rövid szénlácú alkilcsoport és n jelentése 0, akkor e reakcióban a gyűrűs imin kétirányú felnyílása útján kétféle I általános képletű termék keveréke keletkezik; e két termék egymásnak olyan szerkezeti izomerje, ahol az egyikben R4 jelentése hidrogénatom és ugyanakkor R5 jelentése rövid szénláncú alkilcsoport, a másikban pedig R4 jelentése rövid szénláncú alkilcsoport és ugyanakkor R5 jelentése hidrogénatom. A kiindulási VI általános képletű vegyületek az irodalomból ismertek, vagy ismert módzserekkel előállíthatok [lásd például H. W. Heine és munkatársai, J. Am. Chem. Soc., 76, 1173, 2503 (1954], A találmány szerinti eljárás d) változatának egyik előnyös kiviteli módja szerint a VII általános képletű vegyületeket valamely éterszerű oldószerben, például dietiléterben, tetrahidro-furánban vagy dioxánban, 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten valamely fém-hidriddel, előnyösen valamely komplex fém-hidriddel például litiumalumínium-hidriddel redukáljuk. A kiindulási VII általános képletű vegyületek az irodalomból ismertek vagy ismert módszerekkel előállíthatok [lásdpéldául E. W. Bymesés munkatársai, J. Med. Chem., 22, 1171 (1979)]. Valamely a fenti módon előállított I általános képletű olyan vegyületről, ahol R3 és/vagy R6 vagy R7 jelentése a fentiekben megadott szulfonilcsoport, a szulfonilcsoporto(ak)t előnyösen úgy haasítjuk le, hogy a szulfonilszármazékot cseppfolyós ammóniában — adott esetben valamely szerves oldószer, például toluol, xilol és/vagy egy protondonor sajátságú szerves oldószer, mint például izopropanol vagy tercier-butanol jelenlétében —80 °C és —30 °C közötti hőmérsékleten valamely alkálifémmel, például nátriummal vagy káliummal reagáltatjuk. A szulfonil csoporto(ka)t előnyösen úgy is lehasíthatjuk, hogy az I általános képletű szulfonil-származékot valamely alifás alkoholban, például n-butanolban, n-amilalkoholban vagy izoamilalkoholban, 100 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten valamely alkálifémmel, például nátriummal vagy káliummal reagáltatjuk. Valamely, a fenti módon előállított I általános képletű olyan vegyületről, ahol R3 és/vagy R6 vagy R7 jelentése a fentiekben megadott acilcsoport, az acilcsoporto(ka)t előnyösen úgy hasíthatjuk le, hogy az acil-származékot például valamely rövid szénláncú alkanolban, például etanolban, propanolban vagy butanolban, továbbá ecetsavban vagy az alkalmazott sav feleslegében mint oldószerben, vagy ezek elegyében 80 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten valamely erős ásványi savval, például sósavval vagy kénsawal kezeljük. Valamely, a fenti módon előállított I általános képletű olyan vegyületről, ahol NR6R7 jelentése ftálimidocsoport, a ftáloilcsoportot előnyösen úgy hasítjuk le, hogy a ftaloilszármazékot valamely rövid szénláncú alkanolban, például metanolban, etanolban vagy propanolban, 50 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten a ftaloil-származékra számított 2—5 egyenértéknyi mennyiségű hidrazinnal reagáltatjuk. Megjegyezzük, hogy ha R3 és R6 vagy R7 azonos jellegű csoport, például acilcsoport, akkor ezen védőcsoportokat előnyösen ugyanazon reakcióban, egy lépésben hasítjuk le. Ha viszont R3 és R6 és/vagy R7 eltérő jellegű védőcsoportokat jelent, például R3 jelentése szulfonil-csoport, és R6 és R7 együttes jelentése ftaloilcsoport, akkor a találmány értelmében előnyösen úgy járunk el, hogy először a fentiek szerint lehasítjuk a ftáloilcsoportot, majd ezt követően egy másik reakciólépésben a szulfonílcsoportot. Valamely, a fenti módon előállított I általános képletű olyan vegyület, ahol R3 és/vagy R6 vagy R7 jelentése a fentiekben megadott acilcsoport, acilcsoportját előnyösen a találmány szerinti eljárás d) változatának leírásánál ismertetett körülmények között redukáljuk a megfelelő szénhidrogéncsoporttá. A találmány szerinti eljárásban az I általános képletű vegyületeket általában bázis formájában kapjuk. Az I általános képletű vegyületek sóit úgy állítjuk elő, hogy a bázist valamelv alkalmas oldószerben, például metanolban, izopropanolban, dietil-éterben vagy ezek elegyében feloldjuk, majd az oldathoz hozzáadjuk a megfelelő sav valamely alkalmas oldószerrel készült oldatát. A sókat vagy közvetlen szűréssel, vagy adott esetben az oldószer részleges vagy teljes ledesztillálása útján különítjük el. Az I általános képletű vegyületeket oly módon szabadítjuk fel sóikból, hogy az adott sót például vízben, metanolban, etanolban vagy ezek elegyében oldjuk, az oldatot például vizes nátrium-hidroxid- vagy ammónium-hidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a szabaddá vált bázist kloroformos vagy benzolos kirázással különítjük el. Az I általános képletű vegyületek izomerjeit a szokásos módszerekkel választhatjuk szét. Alkalmas módszer például a vegyületek sóinak frakcionált kristályosítása vagy az oszlopkromatográfiás elválasztás. Azon I általános képletű vegyületek izomerjeinek szétválasztására, ahol R6 és R7 jelentése hidrogénatom, alkalmazhatjuk a származékképzési módszert is, amelynek során az ilyen I általános képletű vegyületek izomérjeinek keverékét valamely alkalmas sav-kloriddal, például p-toluol-szulfonsav-kloriddal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
