184374. lajstromszámú szabadalom • Szorító kengyel erőzáró és rugalmasan alakváltozó sínleerősítésekhez
1 184 374 2 További előnyös kiviteli alak az, amelynél a két támszár a rugós ívhez kapcsolódik, amelynek lefelé hajlított végrészei és a feszítőelem között távolság van. Olyan kiviteli alak is lehetséges, amelynél a feszítőelem a síntalpra felhelyezhető idomdarabja mögött két oldalt leszűkített vagy vállazott és a támszárak lefelé hajlított végrészei ebben a tartományban helyezkednek el. Célszerű az olyan kiviteli alak is, amelynél a feszítőelem a rugós ívvel, valamint a támszárakkal egy darabból kialakított és a feszítőelem T-alakú, míg a két támszár a rugós ívből a lefelé hajlított végrészek irányában csökkenő szélességű. Fontosnak bizonyult az, hogy a szorító kengyellel kialakított sínleerősítéseket a sínfejnél történő ferde vagy vízszintes erőhatás esetén billenés- illetve túlterhelésvédelemmel lássuk el. Ennél a szorító kengyelnek a síntalp felemelkedését puhán kell felfognia, valamint ezt követően erősen növekvő szorítóerővel azt le kell határolnia. A fentiekben leírt feladat megoldása céljából előnyös az olyan kiviteli alak is, amelynél a feszítőelem felső részénél a támszárakon befelé mutató és a feszítőelemen átnyúló bütykök vannak. Amennyiben a billentő- vagy a húzónyomaték hatására a síntalp csak csekély mértékben, például úgy 1 mm-rel emelkedik csak meg, akkor a síntalpon felfekvő kirögzítés a támszárak ezen átnyúló bütykeinek az alsó élébe ütközik bele. A kirögzítésnek a felemeléssel szemben ható emelőkarja ekkor olyan mértékben megrövidül, hogy még lényegesen nagyobb emelőerő ellenére sem következik be a plasztikus deformációja. Az itt keletkező rugókarakterisztika progresszív lefolyást mutat. A szorító kengyelek probléma mentes, mégpedig főleg a teljesen automatizált beépítésük biztosítása érdekében előnyös az olyan kiviteli alak is, amelynél a támszárakon a bütykök magasságában kifelé mutató orrok vannak kialakítva. A támszárak elasztikus deformálhatóságának a szorító kengyel be- és kiszerelésnél feltétlenül szükséges méretre történő korlátozása miatt célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a támszárak lefelé hajlított végrészeinek a belső oldalán kialakított bütykök rövidebbek, mint a támszárak és a feszítőelem közötti oldaltávolság, továbbá a támszárak a feszítőelem oldalirányában, valamint egymáshoz viszonyítottan rugalmasan detörmálhatóan vannak kialakítva. A szorító kengyelnek a sínalátámasztási pontok rögzítő részeivel, például a bordás alátétlemez bordáival történő helyes együttműködése céljából előnyös az olyan kiviteli alak is, amelynél a feszítőelem a síntalpra helyezhető idomdarabján egyrészt felfelé mutató hajlattal, másrészt pedig ellenkező irányban kinyúló vezető- és támnyúlványokkal van ellátva. így a szorító kengyel beépítésekor ennek a kirögzítése először a sínalátámasztási pontoknál a rögzítő részek felső oldalára fekszik fel és a rögzítő részekről a szorító kengyelnek a készre-szerelt állapotába való benyomásakor lecsúszik és előfeszítve ugrik rá a síntalpra, ahol azután a semlegesített állapotát veszi fel. A találmány szerinti szorító kengyel további részleteit példakénti kiviteli alakok kapcsán a csatolt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szorító kengyel oldalnézete terheletlen állapotban; a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak felülnézetben; a 3. ábra az 1. és a 2. ábra in nyíl arány szerinti előlnézetben; a 1. ábra az 1—3. ábra szerinti kiviteli alak oldalnézete és részbeni metszete (bordás alátétre történt) előszerelt állapotban; az 5. ábra a találmány szerinti szorító kengyel oldalnézete és ré izbeni metszete készreszerelt állapotban (a bordás alátétlemezzel, valamint az azon fekvő sínnel funkcionális kapcsolatban; a 6. ábra az 5. ábra szerinti nézet a szorító kengyel úgynevezett tehermentesített helyzetében. Az 1—3. ábrán látható 1 szorító kengyel rugalmasan hajlékony széles acélszalagból készül, amelyet a körvonalainak megfelelően először a laposacélból kivágjuk, például kistancoljuk, majd pedig hurokalakúra meghajlítjuk, mintahogy azt az 1. ábrán bemutatjuk. Az 1 szorító kengyel 2 kirögzítő résszel, ahhoz egy darabban kapcsolódó 3 rugós ívvel, úgymint a rugós ív másik végével egy darabban kapcsolódó 4 támszárral rendelkezik. Itt lényege s az, hogy a 2 kirögzítés a 3 rugós ív alsó végéhez csatlakozik és a szabad végén pedig a síntalpra felhely ;zhető 5 idomdarabbal van ellátva, míg a 4 támszár a 3 rugós ív szabad végéből indul ki és a felfelé hajlított 6 végrészén sínalátámasztási pontok kirögzítési részeibe előfeszítetten beakasztható 7 nyúlványokkal van ellátva. Az 1. ábrából adódik az, hogy a rugós 3 ív terheletlen állapotban a 2 feszítőelem egyenes 8 szakaszba megy át. A rugós 3 ívhez fe lül is közvetlenül csatlakozik a 4 támszár 9 merevítője. A tá mszár ezen egyenes 9 szakasza hozzávetőlegesen negyedköralakú 10 ívszakaszba megy át, amihez a 4 támszár 6 végre sz kismértékű befelé hajlítva lefelé csatlakozik. A 2. és a 3. ábrából kitűnik az, hogy a 4 támszár olyan 1! kivágással rendelkezik, amely a 6 végrész szabad végétől a 10 ívszakaszon és a 9 merevítőn át a rugós 3 ív felső részéig terjed. Ezáltal a 4 támszár bizonyos mértékig két egyenlő, a függőleges, a középvonalon áthaladó 12—12 síkban szimnetrikusan kialakított 4’ és 4” támszárakba megy át. Az 1—3. ábrából kitűnik az, hogy a 4 támszár 4’ és 4” részei a felfelé hajlított 6 illetve 6’ és 6” végrészei 13’ és 13” távolságra haladnak el a 2 feszítőelem két oldala mellett. Itt a 2 feszítőelem az 5 idomdarabja mögött közre van fogva vagy el van választva, úgy hogy így hozzávetőlegesen T- a akú kialakítással rendelkezik, és a körbefogott vagy pedig az elválasztott tartományában a 4’ és a 4” támszárak elválasztott 6’ és 6” végrészei mindig felülnek a 7’ és 7” oldalnyúlványaikon keresztül. A 2. és a 3. ábrából az is kitűnik, hogy a 4 támszár mindkét 4’ és 4” része a rugós 3 ívből kiindulva a lefelé hajlított 6 illetve 6’ és 6” végrészük irányában mindig csökkenő szélességet mutat és itt a 2 feszítőelem felett a 4’ és a 4” támszárakon mindig befelé irányuló és a 2 feszítőelemen átnyúló 14’ és 14” bütykök vannak kialakítva. Itt a két 14’ és a 14” bütyök egymásfelé fordított felületei közötti 15 távolság célszerűen úgy van kimérve (kiszabva), hogy a két felület összeütközik a legjobb esetben, amikora4’ ésa4” támszár.it oldalirányban annyira eldeformáljuk rugalmasan egymáshoz képest, hogy a 6’ és a 6” végrészek belső valamint a 2 kirögzítés körbefogott tartományainak a külső oldalai között normál körülmények között meglevő 13’ és 13” távolság közel nullára csökken le. Abból a célból, hogy a két 4’ és 4” támszárat például egy fogószerszámmal egymáshoz el tudjuk hajlítani, a 4’ és a 4 ” támszárakon a 14’ és a 14” bütykökkel közel azonos magasságban, kifelé mutató 16’ és 16” orrok vannak elhelyezve, amelyek a szorító kengyel készreszerelt állapotában (5. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
