184374. lajstromszámú szabadalom • Szorító kengyel erőzáró és rugalmasan alakváltozó sínleerősítésekhez
1 184 374 A találmány tárgya szorító kengyel erőzáró és rugalmasan alakváltozó sínleerősítésekhez, amely bordás alátámasztások rögzítő részein, például bordás alátétlemezek bordáinál található kivágásokban rögzített legalább egy támszárból, a rögzítőelemek mellett közvetlenül síntalpra felhelyezhető feszítőelemből, ahol a támszár és a feszítőelem egy darabból, legalább egy rugós ívként van kialakítva. Németországban és vasúttechnikai hatáskömyezetében 1923-tól a K-típusú sínrögzítés terjedt el a legjobban, ami jól be is vált. Ez a sínrögzítés olyan bordás alátétlemezből áll, amelyet egyrészt rugós gyűrű és talpfacsavarok segítségével a talpfával, másrészt szorító csavarokkal, szorító lemezekkel és rugós gyűrűkkel majdnem mereven, de alakzáróan a sínlábbal kapcsoltak össze. Ezen sínleerősítésnél a szorító csavarok a fejrészükkel a bordák fecskefarokszerű kivágásaiban helyezkednek el. A K- típusú sínleerősítés feszített állapotában a viszonylag merev előfeszítésén keresztül olyan elcsavarodási ellenállást biztosít, amelyet addig még semmilyen más sínleerősítési móddal sem lehetett elérni. Viszont a K- típusú sínleerősítés lényeges hátránnyal rendelkezik. A sínrendszernek a nagyobb sebesség, nagyobb tengelynyomás és nagyobb nap/tonna-terhelés következtében jelentkező igénybevétele és az azokból többek között eredő érintkezési kopás következtében könnyen meglazulnak a K-típusú sínleerősítések és ezért állandó felügyeletet és karbantartást tesznek szükségessé, ami keretében a szorítócsavart után kell húzni, A K-típusú sínleerősítés egy másik hátránya az, hogy a csavarkötéseknek vágányépítő gépekkel történő teljesen automatikus elkészítése nem lehetséges. Ismeretes a bordás alátétlemezzel kialakított kengyeles sínleszorítás, amely állandó erőzáró és rugalmas hajlékony sínleerősítést biztosít alakzáró oldaltartással. Az ilyen jellegű erőzáró-elasztikus sínleerősítés van a DE—OS 26 23 944 sz. szabadalmi leírásban ismertetve. Ez a megoldás bordás alátétlemezekből és kengyelekből áll, amelynél a kengyelek a bordák mellett a síntalpra felhelyezhető legalább egy rögzítőrészből, valamint a bordás lemezeken felfekvő legalább egy támrészből a hozzátartozó rögzítőrésszek vannak kialakítva. Ugyanúgy, mint a K-típusú sínleerősítésnél, rögzítőelemekként a szokásos szorító csavarokat használják fel a kengyelekhez, amelyeket a fejrészüknél fogva a bordák fecskefarokszerű kivágásában rögzítenek. Az ilyen ismert kengyeles sínleerősítéssel a síneknél olyan elfordulási ellenállás biztosítható, amely az ismert K- típusú sínleerősítésével legalább azonos vagy azt túlszárnyalja. Ezt a DE—OS 26 23 944 számú szabadalmi leírás szerinti sínleerősítésnél lényegében azáltal érik el, hogy a kengyel szorítórészét a talpfelület és a lekerekítés közötti átmeneti vonaltól bizonyos távolságban, de még a lekerekítés tartományában helyezik fel, illetve fektetik fel a síntalpra és ekkor a síntalpat a síngerinc irányában távtartás mellett át fogja. Itt a lényeg az, hogy a kengyel szorító része nem a síntalpfelület, hanem sokkal inkább a külső síntalpvégnél felszik fel az átmeneti lekerekítés tartományában, mégpedig például a síntalpfelület és a lekerekítés között az átmeneti vonaltól kis távolságra. A DE—OS 26 23 944 számú szabadalmi leírás szerinti sínleerősítésnél nemcsak a leerősített sín billenő és elfordulási ellenállását növelik meg, hanem a függőleges erőösszetevők emelőkarját is lényegesen , lecsökkentik, amely a kengyel maximális hajlítónyomatékát meghatározza. Ugyanúgy, mint az ismert K-típusú sínleerősítés, a DE—OS 26 23 944 számú szabadalmi leírás szerinti, kengyeles sínleerősítés is azzal a hátránnyal rendelkezik, hogy a csavarkötéseknek sínépítőgépek segítségével történő teljesen automatikus beépítése nem lehetséges. A DE—OS 26 23 944 számú szabadalmi leírás szerinti sínleerősítés, amely a szintén ismert sínrugószögekből, illetve a sínrugókapcsokból áll, hátrányos, mert a kengyel nyomási oldalán, azaz a belső oldalán fellépő húzóigénybevétel a kifáradási határt jelentős mértékben lecsökkenti. Ettől eltekintve még az is hátrányos, hogy a DE—OS 26 23 944 számú szabadalmi leírás szerinti sínleerősítéshez is ugyanolyan nagyszámú részelemre van szükség, mint a K-típusú sínleerősítéshez. Ezen részelemek korróziójának, valamint érintkezési felületeik között kopás veszélye ennek megfelelően igen komoly. A találmánnyal célunk az ismert sínleerősítések valamennyi leírt hátrányát kiküszöbölni. Éppen ezért a találmány alapját az a feladat képezi, hogy olyan szorító kengyelt hozzunk létre az állandó erőzáró és rugalmasan hajlékonya szokványos jellegű vágányok alakzáró oldaltartását biztosító sínleerősítéshez, amely a síntalpba történő erőbevezetéskor nagy lefogó erőt biztosít kielégítő tolóellenáliással, valamint ezzel egyidejűleg a sín szilárd oldaltartását és elfordulása ellen nagy ellenállást biztosít az alátámasztási ponton anélkül, hogy a nyomási oldalon elhelyezkedő kritikus tartomány káros igénybevétele fellépne. A szorító kengyelnek teljesen automatizáltan beépíthetőnek kell lennie. A kitűzött feladatot a bevezetőben leírt típusú szorító kengyellel úgy oldottuk meg, hogy a rugós ív egyik végéhez feszítőelem kapcsolódik és szabad végén síntalphoz csatlakozó idomdarabbal van ellátva, míg a támszár a rugós ív másik vége meghosszabbításaként van kialakítva, és a támszárai lefelé hajlított végrészei sínalátámasztási pontok leerősítési részeibe előfeszített állapotban becsatolható oldalnyúlványokkal vannak ellátva. A szorító kengyel ilyen jellegű kialakításának a lényeges előnye az, hogy a síntalpra felfekvő kirögzítés a vízszinteshez képest véges szögben, amely a legmeredekebb síntalpejtésnél (1:4) nagyobb, érintkezik a síntalp lekerekítésével. Ezáltal nagy, eddig ismeretlen vízszintes erőkomponens válik hatásossá a kirögzítésnek a síntalppal képezett érintkezési vonalában. Megmutatkozott ugyanis az, hogy i találmány szerinti szorító kengyel esetében ez a vízszintes erőkomponens legalább ötször nagyobb lehet , mint a többi smert szorító elemek esetében. A sín oldal tartása valamint íz elfordulási ellenállása is ezért lesz lényegesen nagyobb. Előnyös az olyan kiviteli alak is, amelynél szorító kengyel kirögzítése nagy, végig tartó vonalfekvéssel fejtheti ki a hatását és így biztosítja azt, hogy a sín elfordításánál az állapotában vonalszerűén belevezetett szorító erő az elfordulás után a felfekvési vonal végén pontszerűen, és így hosszú emelőkarral ellen tudjon hatni az elfordulásnak. A kirögzítés viszonylag széles mérete ezen hatást nagyban elő tudja segíteni. A találmány szerinti szorító kengyel élettartamára nézve különösen célszerű az, hogy a nyomó-, húzó- és csavarófeszültségek valamint ezek ellentétes szuperpozíciói a szorító kengyel erre különösen alkalmas tartományaiban kerültek elhelyezésre, mégpedig olyan módon, hogy a szorító kengyel terhelt állapotában, ugyanennek a nyomási oldalán a belső lekerekítésének a tartományában nem húzófeszültség, hanem csupán nyomófeszültség lép fel. Célszerű az olyan kiviteli alak is, amelynél a szorító kengyel hurokalakú és a támszár lefelé hajlított végrészei és a feszítőelem között távolság van. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
