184363. lajstromszámú szabadalom • Berendezés meleg folyadék vagy gáz, főleg melegvíz termelésére, amely szilárd és folyékony illetve gázalakú tüzelőszerrel üzemeltethető
1 184 363 2 A találmány tárgya berendezés meleg folyadék vagy gáz, főleg melegvíz termelésére, amelynek szilárd tüzelőanyag elégetésére szolgáló rostélya és folyékony vagy gázalakú tüzelőanyaghoz való, állandóan üzemi helyzetbe szerelve tartható égője van. Ennek megfelelően a javasolt berendezés a tüzelőanyag tekintetében bármikor átváltható, esetleg egyidejűén is kétféle tüzelőanyag elégetése folyhat a berendezésben. A találmány szerinti berendezésben mindenfele szilárd éghető anyag eltüzelhető, így a különféle hulladékok tüzelése útján való hasznosítás a találmány szerinti berendezés révén gazdaságosan biztosítható. Az egyre fokozódó energiaszükséglet, valamint az energiahordozók mindinkább nehezedő beszerzési lehetősége arra ösztönöz, hogy a hulladékanyagokat is lehetőleg hőtermelésre fordítsák. Különösen előnyös az olyan hulladékok eltüzelése, amelyek teljes egészükben éghető szilárd anyagként állanak elő mind az iparban, mind a mezőgazdaság területén. Az ilyen természetű szilárd hulladékok ugyanis általában közvetlenül eléghetők, anélkül, hogy bármi adalék válna szükségessé a tüzelőberendezésbejuttatás előtt, vagy esetleg különleges kezelésükre volna szükség — például brikettálásra. A szénhidrogének beszerzési lehetőségei igen megnehezültek, továbbá a beszerzési költségek is rohamosan emelkedtek az utóbbi időben, akár folyékony, akár gáznemű szénhidrogénről van szó. Emiatt fokozódik az a törekvés, hogy minél nagyobb részben helyettesítsék a szénhidrogéneket. A helyettesítés elsősorban szilárd tüzelőszerekkel — fával, szénnel, hulladékanyagokkal — történhet. A vázolt körülmények miatt felmerülnek olyan tüzelőberendezések, amelyek a különféle hulladékok jó hatásfokú, egyszerű elégetésére alkalmasak, másrészt születtek kombinált tüzelőberendezések, amelyek mind szilárd tüzelőszerrel, mind folyékony illetve gázalakú tüzelőanyaggal — szénhidrogénnel — üzemeltethetők. Az ilyen kombinált tüzelőberendezések rostéllyal rendelkeznek, amely a szilárd tüzelőszer elégetésére szolgál, ezenkívül van a berendezésnek égője is, amely a szénhidrogén elégetéséhez való. Ezeknél a berendezéseknél rendszerint csak akkor állnak át szénhidrogéntüzelésre, amikor a szilárd tüzelőszer— például hulladék — elfogyott. Előfordul olyan eset is, hogy a szénhidrogén tüzelése csak meghatározott hőteljesítmény feletti hőteljesítmény szolgáltatásakor történik, egyébként — vagyis kisebb hőigény időszakában — a szilárd tüzelőszer alkalmazása folyik. A természetes hőforrások hasznosításának is fokozódik a jelentősége, így a napenergia, a geotermikus energia hasznosítása mindjobban elterjed. A természetes hőforrásokat hasznosító berendezések, azok egyes szerkezeti részei igen nagy fejlődésen mentek át, és ma már megépítési költségeik nem olyan magasak — éppen az energiahordozók árának rohamos emelkedése miatt — hogy alkalmazásuk csak ritkaságszámba menjen. Főleg a napenergia hasznosítására szolgáló berendezések fejlesztése — elsősorban a kollektorok fejlesztése — oda vezetett, hogy a napenergiának épületek fűtésére, vagy melegvíz termelésére történő hasznosítása mindennapivá vált. A természetes hőforrások, így a napenergia hasznosítása is, általában más fűtési mód melletti alkalmazást jelent, vagyis kombinált fűtés egyik részét képezi. Ismeretes, hogy korszerű fűtőberendezéseknél első lépésben melegvizet termelnek, és ezt a melegvizet áramoltatják keresztül a hőcserélőkön— fűtőtesteken —amelyek helyiségek vagy más terek fűtését szolgálják. A fűtésre szolgáló melegvíz termelése mellett általában felmerül a szüksége használati melegvíz termelésének is. Ennek megfelelően az épületekkel kapcsolatos fűtőberendezéseknél rendszerint valamilyen célú melegvíz termeléséről van szó. A találmány is elsősorban melegvíz termelésére szolgáló berendezésre vonatkozik. Előfordulhat azonban — például vegyi üzemekben — hogy nem vizet, hanem más folyadékot kell melegíteni a tüzelőberendezésben, sőt elképzelhető, hogy gázt— például levegőt — melegítenek fel elsősorban, és ezt a meleg gázt keringtetik hőhordozó közegként. Az ismert tüzelőberendezések a különféle energiahordozók illetve hőforrások kombinációs lehetőségeit messze nem használják ki, sőt a kombinálási lehetőségeket is csak bonyolult szerelési tevékenység árán biztosítják, ami amellett hogy tetemes időt vesz igénybe, még megfelelő szakismeretet is szükségessé tesz a szerelést végző személynél, vagyis rendszerint nem lehet házilag elvégezni az átállítást. A hulladékok eltüzelésének egyik példakénti esetére ad ismertetést a 171 813 számú HU PS. Az ebből a nyomtatványból megismerhető berendezés alkalmas mindenfele fahulladék gazdaságos elégetésére, a fűrészportól a darabos forgácsig. A sokféle fa — nemcsak mint fafajta, hanem a darabméretek szempontjából is sokféle — osztályozása, adagolása biztosított a szóbanforgó berendezésnél. A tüzelésre kerülő fát elgázosítják és az így keletkezett gázt égetik azután el. Az égetést időben elnyújtva hajtják végre, hogy minél tökéletesebb legyen a tüzelőanyag kihasználása, jó hatásfok elérésére. Ennél a berendezésnél nincs szó a különféle energiahordozók kombinálásáról abban az értelemben, mint a találmánynál. Itt ugyanis az eredeti szilárd tüzelőanyagot gázosítják ki, s így kerül szóba a gáztüzelés. Eredetileg azonban ez a tüzelőberendezés csak szilárd tüzelőszer elégetésére van rendelve. Ennek a berendezésnek meglehetősen nagy a fajlagos beruházási költsége, éppen az előzetes osztályozást biztosító részletek miatt, másrészt a kigázosítás igényelte szerkezeti többlet miatt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen berendezéseket csak ott érdemes felépíteni, és üzemeltetni, ahol folyamatosan és nagy mennyiségben áll elő fahulladék. Általános alkalmazásra azonban nem tarthat igényt. Szilárd és gáznemű — vagy folyékony — tüzelőszerek elégetésére szolgáló berendezések egy példája ismerhető mega2 164 663 számú DE AS-ből. Ez a berendezés az aknakemencékhez hasonló építmény, amely egymás fölött lévő több kamrával rendelkezik. Az egymás fölötti kamrák gáztömören el vannak választva egymástól és csak gázvezető csatornák kapcsolják azokat össze. A legalsó kamrában folyik a szilárd hulladékanyag kigázosítása, és az itt keletkezett gázokat a sorban következő felső kamrába vezetik, ahol ezeknek a gázoknak az utóégetéséről gondoskodnak. Szükség esetén az utóégetéshez itt gázégőket is alkalmaznak, amely égőket a tüzelőberendezéstől független gázforrásból táplálnak. A második kamrában keletkezett, illetve még el nem égett gázokat tovább vezetik a sorban következő felsőbb kamrába és ott folytatják az utánégetést, szükség 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
