184331. lajstromszámú szabadalom • Eljárás NB-kvaterner-10-bróm-szandvicin- és NB-kvaterner-10-bróm izoszandvicin-származékok előállítására
1 184 331 2 háló szer jelenlétében dolgozhatunk. E célra bármely olyan iners, vízzel nem-elegyedő oldószert (pl. kloroformot, metilén-kloridot, etilacetátot vagy dietilétert) alkalmazhatunk, melyben a bázisok megfelelő mértékben oldódnak. Az extrahálószer ledesztillálása — előnyösen vákuumdesztillációja — után a bázis amorf alakban marad vissza. A kvaterner származékok előállításához nincs feltétlenül szükség a (IV) általános képletű aldehid-bázisok izolálására; a szárított és derített extraktumot is továbbalakíthatjuk. Amennyiben 10-bróm-szandvicint vagy 10-bróm-izoszandvicint valamely epoxiddal reagáltatunk, közvetlenül a (IV) általános képletű aldehid-bázis keletkezik, melyet egy HA általános képletű savval (ahol A jelentése a fent megadott) történő reagáltatással egy (I) általános képletű kvaterner sóvá alakítunk. A (IV) általános képletű aldehid-bázisok amorf nemkristályos vegyületek, melyek nem rendelkeznek jól-definiált olvadásponttal. E vegyületek a forgatóképességgel sem jellemezhetők egyértelműen, minthogy a bróm-szandvicin illetve bróm-izoszandvicin kvaternerezése során a C—20 és C—21 centrumok izomerizálódása léphet fel. Az izomerizálódás a sztereoizomer kvaterner sók illetve aldehid-bázisok keverékéhez vezet, függetlenül attól, hogy tiszta bróm-szandvicinból vagy tiszta bróm-izoszandvicinból indtultunk-e ki. A keverék összetétele azonban attól függ, hogy kiindulási anyagként brómszandvicint vagy bróm-izoszandvicint használtunk-e. Az izomerizálódás mértéke az R csoport térkitöltésétől és jellegétől függ. Amennyiben a reakciókörülményeket nem tartjuk szigorúan állandó értéken, az izomerek aránya kísérletről kísérletre is változhat. Az izomerizálódás csak néhány esetben nem lép fel. A nyíltláncú aldehid-bázisoknak kvaterner származékokká történő átalakításánál az izomerek aránya tovább változhat. Az aldehid-bázisokat legelőnyösebben az 1 H-magrezonanciaspektrum segítségével az aldehid-proton rezonanciájának helyzetével és az IR-spektrum segítségével a karbonil-sáv fellépésével jellemezhetjük. Az aldehid-proton rezonanciája 9,0—9,6 5 értéknél lép fel, míg a karbonil-sáv körülbelül 1700-1720 cm_1-nél jelentkezik. Az 1. ábrán az Nb-hexil-10-bróm-izoszandvicinból képezett nyíltláncú aldehid-bázis IR-spketrumát, míg a 2. ábrán a fenti vegyület1 H-FT-NMR-spektrumából a 90 MHZ tartománynak megfelelő részletet mutatjuk be. Az IR- spektrumban a C=0 kötés-rezgés 1710 cm-1 -nél látható. Az NMR-spektrumban az 0=CH— aldehid-proton alacsony térben fellépő rezonanciája a C 21-re jellemző, mely a C 20-on levő egyetlen szomszédos protonnal való kapcsolódás útján 4 Hz frekvenciával lehasad. A két jelzés fellépése az n-forma (jelzés 9,50-nél) és az izo-forma (jelzés 9,43-nál) keverékére vezethető vissza. A megfelelő csúcsok magasságából az izomerek arányára lehet következtetni. Az izolált vagy az extraktumban levő aldehid-bázisokat gyógyászatilag alkalmas szerves vagy szervetlen savval (előnyösen borkősav, oxálsav, citromsav, sósav vagy foszforsav) történő kezeléssel a kívánt (I) általános képletű vegyületekké alakítjuk. A leírásban használt „n-forma” illetve ,)zo-forma” kifejezés kizárólag a 20-helyzetű szénatom konfigurációjára vonatkozik. A 21-helyzetű hidroxilcsoport általában transz-állású, azonban cisz-állású is lehet. A találmányunk szerinti eljárással előállítható új 10-bróm-szandvicin- illetve 10-bróm-izoszandvicin-Nb-kvaterner származékok a gyógyászatban adrenolitikus és a szívritmusra kifejtett hatásuk révén alkalmazhatók és meglepő módon lényegesen erősebb aktivitással rendelkeznek és fiziológiai szempontból jobban elviselhetők, mint az ismert ajmalin-származékok. így az (I) általános képletű új vegyületek már lényegesen kisebb dózisban hasonló hatást fejtenek ki, mint az ismert ajmalin-származékok. Ezenkívül az ismert ajmalin-származékoknál megfigyelt nem-kívánatos negatív inotropia gyengébben lép fel, míg ugyanakkor az új vegyületek szélesebb gyógyászati spektrummal rendelkeznek. 4z (I) általános képletű új vegyületeket a gyógyászatban a hatóanyagot és iners, szilárd vagy folyékony gyógyászati hordozóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A találmányunk szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítása is találmányunk tárgyát képezi. Az (I) általános képletű hatóanyagok vizes oldat és szilárd készítmény alakjában egyaránt stabilak és tárolhatók. A gyógyászati készítmények előállítása a gyógyszergyártás önmagukban ismert módszereivel történik. Az (I) általános képletű új vegyületeknek az ismert Nb-propil-ajmalinium-hidrogéntartaráttal (Neo-Giluritmal®) szemben kifejtett többlethatását az alábbi tesztekkel igazoljuk. Az akut toxicitást orális (p.o.) és intraperitoneális (i.p.) adagolás mellett 18—22 g súlyú hímnemű NMRI- egereken határozzuk meg. LD50 értéknek azt a dózist tekintjük (rimól/kg), mely az adagolás utáni 7. napon a kísérleti állatok 50 %-ának pusztulását előidézi. Az LDS0 értéket a Probit-analízis módszerrel [L. Cavalli- Sforza, „Grundbegriffe der Biometrie”, különösen a biológiailag aktív anyagok értékmeghatározására szolgáló statisztikus módszerek; Gustav Fischer Verlag, Stuttgart (1964)] számítjuk ki. A minimális tünet-dózist 18-22 g súlyú NMRI hímegereken Campbell és Richter hatásképe alapján [Campbed D.E.S. és Richter W.: Acta Pharmakol, Toxikol. 25, (1967) 345—363. oldal] határozzuk meg. Minimális tünet-dózisként (pmól-kg-ban) azt a dózist tekintjük, melynek i.p. beadása esetén három egérből kettőnél magatartásváltozások lépnek fel. A minimális tünet-dózis a nem-kívánatos mellékhatások mértékeként szolgál. A funkcionális refraktor szakasz tartamának (fRZ) meghosszabbodását és a kontrakciós erő (erő) csökkenését 300—400 g súlyú nőstény Albino-Pirbright-féle fehér tengerimalacok izolált bal pitvarában Govier kettős ingerlési módszerével [Govier W. C.: J. Pharmakol. Exp. Ther. 148, (1) (1965), 100-105. oldal] határozzuk meg. Azt a prmól/kg-ban kifejezett koncentrációt adjuk meg, melynek hatására 18 perccel a beadagolás után a funkcionális refraktor szakasz tartamának 125%-os meghoszszabbodása illetve a kontrakciós erő 75 %-os csökkenése (a kiindulási értékre vonatkoztatva) következik be. Ezenkróil a kontrakciós erőcsökkentő és refraktor idő hoszszabbító dózisok arányát is megadjuk. A fenti arányból a teszt-vegyület antiarrhitmiás hatásának „gyógyászati szélességére” lehet következtetni izolált szervben [Greef K.: Verh. Dtsc. Ges. Kreislaufforsch. 35, (1969) 88—97.]. Minthogy a fenti értékeket /imól/kg-ban illetve pimól/l-ben adjuk meg, feltüntetjük az egyes teszt-vegyületek molekulasúlyát is. Az eredményeket az alábbi I. táblázat tartalmazza. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
