184254. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvíz vagy szennyvíziszap levegőztetésére
1 184 254 2 gásirányban hátsó határfalakra forgásirányban előremutató legalább végtartománnyal bíró külső határolólapok vannak csatlakoztatva. A találmány lényegét az alábbiakban csupán példaképpeni előnyös kiviteli alakok kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy példaképpeni találmány szerinti berendezés felülnézete, a 2. ábra példaképpeni berendezés merőleges keresztmetszete az 1. ábra II—II vonala mentén, és a 3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti berendezés egy példaképpeni továbbfejlesztett változatának keresztmetszeti vázlata. Az 1. és a 2. ábra teknő alakú átalakító 1 medencés berendezést mutat be felülnézetben, amely olyan tisztító rendszer részét képezi, amelybe a szennyvizet előzetes mechanikus durva tisztítás után egy itt közelebbről nem ábrázolt bevezető csővel vezetjük be. Az 1 medencének félkör alakú 2 fenékrésze van, felül pedig nyitott. Az egész berendezés négy állványlábon nyugszik, melyek közül a rajz csak a 3,4 lábakat tünteti fel. Az 1 medencébe dob alakú, szabályos tizenkétszög keresztmetszetű 5 üreges test úgy van behelyezve, hogy közötte és az 1 medence belső fala között viszonylag kis távolság van. Az 5 üreges test üreges tengelyként kiképzett 6 forgástengelyen van csapágyazva az 1 medence 7 és 8 oldalfalaiban, és ezt egy itt közelebbről nem ábrázolt hajtószerkezet az A nyű irányában forgatja. Töltött állapotban az 5 üreges test átmérőjének mintegy negyede—harmada emelkedik ki a kezelendő szennyvíz 9 töltési szintje fölé. Amint azt különösen a 2. ábrán jól láthatjuk, az 5 üreges test hat 16, 17, 18, 19, 20 és 21 kezelőkamrára van felosztva a 6 tengelytől sugárirányban kifelé haladó és egymástól azonos szögosztásban elrendezett 10, 11, 12, 13, 14 és 15 válaszfalak segítségével. A 16... 21 kezelőkamrákat oldalról 22 és 23 fedőtárcsák záiják le. Minden 16—21 kezelőkamrának az 5 üreges test teljes tengelyirányú hosszán végigfutó egy-egy 24, 25, 26, 27, 28 és 29 résnyílása van, ami a szennyvíz- és légcserét a testben lehetővé teszi. Ezek a 24 ... 29 résnyílások oly módon vannak kiképezve, hogy a 10 ... 15 válaszfalakhoz közelítőleg kerületi irányban csatlakozó 30 . . .41 fedőlapok közül két-két szomszédos fedőlap között szabadon hagyott térközöket képeznek. Mindegyik 16 ... 21 kezelőkamrának a forgásirányba nézve elülső 36 ... 41 fedőlapja a másik 30 ... 35 fedőlapokhoz képest rövidebbre van vágva, így a 24 . . . 29 résnyüások mindegyik 16 ... 21 kezelőkamránál forgásirányba el vannak tolva a szögfelezőtől. A 16 ... 21 kezelőkamrákban azok felezősjkjaiba eső és a 6 forgástengelyből kiinduló 42, 43, 44, 45, 46 és 47 terelőlapok vannak elrendezve, amelyek az egyes 16 ... 21 kezelőkamrák által a bemerüléskor a folyadékszint alá bevitt 55 légzsák irányítására szolgálnak. A 42 ... 47 terelőlapok és rendre a forgásirányban nézve elülső 10... 15 válaszfalak között a 6 forgástengelyen 48, 49, 50, 51, 52 és 53 nyílások vannak, amelyek lehetővé teszik a 6 forgástengelybe a szennyvíz és meghatározott helyzetekben a levegő bejutását egyaránt. A 16 ... 21 kezelőkamrákban egymás mellett szorosan 6 forgástengelyre merőlegesen álló 54 hordozótárcsák vannak elrendezve, amelyek felülete célszerűen hullámosított. Ezek a szennyvízben lévő káros anyagok biokémiai átalakításra képes biológiai gyep kialakításához szükséges tapadófelületet alkotják. Az 5 üreges test dobszerű kiképzésével és az 1 medence falától való kis távolság konstrukciós kialakításával kis külső méretek mellett lehet nagy telepítő felületet megvalósítani a biológiai gyep kialakításához. Az 5 üreges test forgásakor az éppen bemerülő 16.. . 21 kezelőkamrák viszonylag nagy térfogatú 55 légzsákot juttatnak a vízfelület alá, mert a 10 ... 15 válaszfalakhoz csatlakozó, forgásirányban nézve előreálló 30 ... 35 fedőlapokkal a 10 ... 15 válaszfalak üreges lapátféleséget képeznek, amelyek az 55 légzsákot a körülfordulás során az alsó holtpontig legalább magukkal viszik. A forgás során így a 41 ... 47 terelőlapok először megakadályozzák az 55 légzsákoknak a 16... 21 kezelőkamrák forgásirányba nézve elülső részébe jutását, így a légzsákos kamratartományok jó átlevegőztetése biztosított. Az alsó holtpont környékén oszlik meg először az 55 légzsák úgy, hogy egy része a 16 ... 21 kezelőkamra elülső részébe jut át. Ebből a részből a levegő mintegy 10. .. 20%-a a 48 ... 53 nyílásokon keresztül a 6 forgástengely belső terébe is beáramolhat, ezért az ott lévő szennyvíz is jól átszellőzik. Ez a levegőhányad ezután az éppen felmerülésben lévő 16 ... 21 kezelőkamrákba távozik az éppen felül lévő 48 ... 53 nyílásokon át, és az ott lévő maradék vizet járulékosan levegőzteti. Az alsó holtpont utáni forgástartományban az 55 légzsákok az 5 üreges test hajtását forgásirányban elősegítően ható meghajtóerőt fejtenek ki, ami gyakorlatilag teljesen kompenzálja az első félfordulatnál ellentétes irányba, fékezően ható felhajtóerőt, ill. az ebből eredő fékezőnyomatékot. A szükséges hajtóteljesítmény, amely eddig a levegő vízfelület alá történő juttatásához tetemes volt, a találmány szerinti berendezés kialakítása révén ily módon lényegesen kisebb, aminek következtében számottevő megtakarítás adódik. A forgás további szakaszában az 55 légzsák egészen a 16.. . 21 kezelőkamra forgásirányában elülső részébe kerül át, ahol a felmerülésig a 16 ... 21 kezelőkamrák forgásirányba nézve elülső, hátrafelé álló 36 ... 41 fedőlapja annak eltávozását megakadályozza. Ily módon a forgást elősegítő felhajtóerő, ill. nyomaték mindvégig megmarad. Ráadásul a 16 ... 21 kezelőkamrák elülső kamratartománya is intenzíven átlevegőzik. A levegőztető hatást az is fokozza, hogy az egész körforgás alatt a levegő a víz alatt sűrítve van, ami annak oldóképességét fokozza a vízben. összességében tekintve az 5 üreges test a 10 ... 15 válaszfalaknak, illetve ezeknek a 30... 41 fedőlapok alakjában kialakított folytatásainak találmány szerinti kiképzése következtében az ismert megoldásokhoz képest különösen nagy átalakítási hatásfokával tűnik ki, mert a szennyvíznek és a biológiai gyepnek is optimális levegőztetését biztosítja, és a gyep részére maximális tapadófelület létesíthető benne. Az ismert berendezésekével azonos átalakítási hatásfokot véve alapul a fajlagos meghajtó teljesítmény szükséglet lényegesen kisebb, mint az eddig ismert berendezéseknél. A légzsáknak az egész alámerülési folyamat alatti megtartása a 16 ... 21 kezelőkamrákban ellensúlyozza a szállított légzsákok által kifejtett felhajtóerőt mindkét oldalon, ami ugyancsak a szükséges hajtóteljesítmény lényeges csökkenését eredményezi. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
