184254. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szennyvíz vagy szennyvíziszap levegőztetésére

1 184 254 2 A találmány szerinti berendezés megvalósítása nem­csak átalakító medencékben való alkalmazásra korlátozó­dik, hanem magától értetődően iszaplevegőztető meden­cékben is alkalmazható például arra, hogy az ülepedő iszap tisztításával az a természetben környezetkímélő módon elhelyezhető termékké alakuljon át. A 3. ábrán a 2. ábra szerinti berendezés módosított további előnyös kiviteli alakja van feltüntetve. Egy olyan berendezés átalakítási hatásfokát, mint amilyen a 2. ábrán van ábrázolva, még tovább lehet javí­tani olyan kiképzéssel, amely szerint a fedőlapok külső oldalán a résnyflások között kifelé nyüó kiegészítő kam­rák is vannak. Ez a továbbfejlesztés lényegében azt jelenti, hogy a forgó üreges test palástfelületén az egyébként zárt és nem résnyílásokkal áttört helyeken további kisebb keze­lőkamrák vannak elhelyezve, amelyek lényegében azonos módon működnek, mint a főkamrák, noha ezekhez vi­szonyítva általában kisebb sugárirányú kiterjedésük van. Míg a fő kezelőkamrákkal továbbított levegőmennyi­ség a kamrák forgása során a teknő alakú medence alsó részében arra törekszik, hogy az üreges tengelyhez emel­kedjen fel, addig a kiegészítő kamráknak az az előnye, hogy velük a levegőt közvetlenül a medence teknő alakú fenékrészéhez közel lehet juttatni, ahol az részben eltá­vozik. így biztosított, hogy a medencében legalul lévő szennyvíztartomány is jól átlevegőzik. Ezáltal az oxigén­bevitel összességében tovább javul. A kiegészítő kamrák további felületet is nyújtanak biológiai gyep létesülésé­­hez. A 3. ábrán feltüntetett kiviteli példánál az 56 kiegé­szítő kamrák mindig a főkamrák széles 30—35 fedőlap­ján vannak elrendezve úgy, hogy az 56 kiegészítő kamrák között csupán a főkamrák 24 ... 29 résnyílásai marad­nak szabadon. Mindegyik 56 kiegészítő kamra egy az 5 üreges test A forgásirányába nézve egy elülső, a 6 forgás­­tengellyel párhuzamos 57 határfalból és egy hátsó, a ten­gellyel ugyancsak párhuzamos 58 határfalból, továbbá oldalsó homlokfalakból áll, amelyek a rajzon nincsenek feltüntetve. Az 56 kiegészítő kamrák alapfelületét a 30... 41 fedőlapok alkotják. Valamennyi 57 határfal egy lényegében sugárirányban álló 59 falrészből és a for­gásiránnyal ellentétesen az 59 sugárirányú falrészhez csatlakozó, lényegében a kerület irányát követő 61 hatá­rolólapból áll. Ennek megfelelően a hátsó 58 határfal egy lényegében sugárirányban elhelyezkedő 60 falrészből és az ehhez a forgás irányában csatlakozó, lényegében ke­rületirányban lévő 62 határolólapból áll. A lényegében kerületirányú 61 és 62 határoló lapok között tengelyirá­nyú 63 résnyílás van szabadon hagyva, amelynek a mű­ködésmódja lényegében a főkamrák 24 ... 29 résnyílása­inak megfelelő. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a tengelyirányú 63 résnyílás úgy helyezkedik el, hogy közelítőleg a keske­nyebb 36 ... 41 fedőlapok és a szélesebb 30 ... 35 fe­dőlapok közötti átmeneti szög tartományában van. A lényegében kerületirányú 61 és 62 határolólapok a fő­kamra fedőlapjaival lényegében párhuzamos sík lemezek­ként vannak kiképezve. A folyadék felszíne alá merüléskor a lapátszerű hátsó 58 határfal bizonyos légmennyiséget visz magával, amely a körülfordulás során az alsó holtpont eléréséig közelítő­leg az 56 kiegészítő kamra hátsó részében marad. Az alsó holtponton áthaladva a szállított levegő lassan átkerül az 56 kiegészítő kamra forgásirányú elülső részébe, miköz­ben egy része a tengelyirányú 63 résnyíláson keresztül a környező szennyvízbe kijut. Az 56 kiegészítő kamrák felmerülő mozgásakor az első 57 határfal mögött fogva tartott levegőrész itt is felhajtóerőt fejt ki, aminek követ­keztében a meghajtóteljesítmény nagyobb mértékű növe­lése nem szükséges. Felmerüléskor a folyadék felszíne fölé a hátsó 58 határfal bizonyos vízmennyiséget visz magával, ami a felső holtpont elérésekor az 56 kiegészítő kamrákból részben kifolyik és eközben a környező leve­gővel érintkezésbe kerül, részben azonban az 56 kiegészí­tő kamra elülső részébejut át, és ilyen módon ugyancsak elősegíti az 5 üreges test forgató hajtását. A levegő kilépését az 56 kiegészítő kamrákból az alsó holtpont környezetében, valamint a víz kifolyását az 56 kiegészítő kamrákból a felső holtpont tájékán célszerű módon azáltal lehet még kedvezőbbé tenni, hogy a kiegé­szítő kamrák oldalsó homlokfalán a tengelyirányú rés­nyílásnak egy olyan kivágása is van, amely akár a kiegé­szítő kamrák aljáig is terjedhet. Ezáltal az alsó holtpont környezetében egyfelől a medence alsó tartományában pangó szennyvíznek a kiegészítő kamrák több levegőt adnak le, másfelől a felső holtpont tájékán nagyobb víz­­mennyiség csorog vissza a medencébe a környezeti leve­gővel való intenzív érintkezés mellett. A levegőnek, illet­ve a víznek ilyen céltudatos kibocsátása a kiegészítő kamrákból az említett oldalsó kivágásokon kívül még a kiegészítő kamrák határolófalain másképpen elhelyezett perforáció alkalmazásával is elérhető. Az ilyen kilépő­nyílások elrendezése és nagysága attól függ, hogy mennyi levegőnek, illetve víznek a forgómozgás melyik szakaszán kell kilépni ahhoz, hogy az optimális levegőztető hatást elérjük. Az optimális elrendezés ezenkívül függ még a medence mindenkori töltési szintjétől is, és ezt a kérdés­ben járatos szakember könnyen meghatározhatja. Az 5 üreges test kerületén lévő 56 kiegészítő kamrák a 3. ábrán látható kiviteli alaktól eltérők is lehetnek. A lényeg az, hogy a találmány szerinti célnak megfelelje­nek, és további, járulékos levegőt juttassanak a medence fenekénél lévő szennyvízhez, másfelől pedig szennyvizet emeljenek fel a szennyvízfelület fölé azért, hogy azt kiegészítésképpen a környezeti levegővel érintkezésbe hozzák. Szabadalmi igénypontok 1. Berendezés szennyvíz vagy szennyvíziszap levegőz­tetésére, elsősorban idegen, káros anyagok ártalmatlan anyagokká történő átalakítására, amely egy medencében, példaképpen átalakító vagy iszaplevegőztető medencé­ben tengely körül forgathatóan, a medence feltöltött állapotában a kezelendő folyadéktöltetből részlegesen kiemelkedő módon elrendezett, a forgástengelyből ki­induló, azzal párhuzamosan kifelé haladó válaszfalak ré­vén a környező folyadék - és/vagy légtér felé nyitott kezelőkamrákra osztott üreges testből áll, amelynél a vá­laszfalak az üreges test forgásirányában nézve rendre elő­­reálló legalább végtartománnyal bíró palásthatároló fedő­lapokban folytatódnak, azzal jellemezve, hogy a válasz­falak (10, 11, 12, 13, 14 és 15) forgásirányban nézve rendre hátrafelé álló legalább végtartományokkal kikép­zett palásthatároló fedőlapokkal (36, 37, 38, 39, 40 és 41) is el vannak látva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az üreges testnek (5) legalább 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents