184252. lajstromszámú szabadalom • Növényi alapanyagú rétegelt termék és eljárás annak előállítására
1 184 252 2 A találmány tárgya növényi alapanyagú rétegelt termék, főleg asztalosipari és építőipari fölhasználásra. A tennék, pl. sík, egyirányban vagy többirányban görbült felületű lap, egyszerű vagy összetett, nyitott vagy zárt keresztmetszetű idom, amely célszerűen sablonban készül, és a növényi alapanyagon kívül a kötőanyag szerepét betöltő segédanyagot, pl. utószilárduló műgyantát, valamint adott esetben a termék betöltendő feladatához igazodó jellegű-és mennyiségű egy vagy többféle adalékot, kiegészítő anyagot tartalmaz. Az így létrehozott kis súlyú, de jó hőszigetelő képességű magréteg általában ugyancsak a termék betöltendő feladatához igazodó jellegű és méretű szilárd határoló kéreggel van közrefogva. Tárgya a találmánynak a termék előállítására irányuló eljárás is. Ennél a növényi alapanyagot a kötőanyag szerepét betöltő segédanyaggal, pl. utószilárduló műgyantával keverjük össze. Ehhez adott esetben a termék betöltendő feladatához igazodó jellegű és mennyiségű egyvagy többféle adalékot kiegészítő anyagot adunk. A ke~ veréket formázó térbe, előnyösen szétbontható sablonba juttatjuk, és megszilárdulása után kis súlyú, de jó hőszigetelő képességű magréteget hozunk létre. A magréteget általában határoló kéreggel látjuk el. Az asztalosiparban régebbenTtermészetben megtalálható faanyagot voltaképpen „változtatás nélkül” használták föl. A legtöbbször csupán a létrehozandó termék jellegének megfelelő darabolási és alakítási műveleteket végeztek rajta, továbbá adott esetben a felületét látták el annak védelmét vagy az elérni kívánt esztétikai hatást megvalósító bevonati réteggel. Lényegében nem különbözött a fölhasználás módja akkor sem, ha különböző faanyagféleségeket társítottak egymással, pl. az ún. berakásos módszer alkalmazásakor. Az utóbbi évtizedekben mind az asztalosipar, mind az építőipar és azon belül elsősorban az épületasztalos-ipar egyre gyakrabban használ a természetes faanyagok költséges volta miatt fa jellegű mesterséges termékeket. Ezek sorába tartoznak a különböző rétegelt termékek, amelyek hulladékokból, pl. fűrészporból, növényi rostanyagból stb. állíthatók elő különböző kötő és esetleg töltőanyagok segítségével. Az ilyen termékek terjedésének kettős gazdasági alapja van. Egyfelől alkalmas a világviszonylatban egyre kevesebb és éppen ezért egyre drágább faanyag pótlására, másfelől módot nyújt sok esetben hasznavehetetlen hulladékanyagok észszerű hasznosítására. A számos ismert ilyen jellegű termék kétségtelen gazdasági előnyei mellett többnyire — általában műszaki természetű — hátránnyal is rendelkezik. Ezek között említésre méltó az, hogy a termékek jelentős része rétegekből fölépített volta miatt hajlamos a rétegek szétválására, és általában nehezen viseli el a rétegek síkjára merőleges terhekből származó nyíró igénybevételeket. Sok esetben kedvezőtlen az ilyen építőanyagok felületi sérülésre való érzékenysége, pl. kiszálkásodása és a hibahelyek nehéz javíthatósága. Javult a helyzet azóta, amióta kötőanyagként műanyagokat, pl. műgyanta alapú ragasztószereket használnak. Ezek alkalmazása azonban nagyobb beruházást kíván és szigorúbb technológiai követelményeket támaszt. Az ismert megoldások közül említésre méltó a 169 392. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban ismertetett módszer, amelynek segítségével farostból csömöszölt padozatot lehet készíteni lágy poliuretán hab és bentonit hozzáadásával. A jó alapgondolat mellett hátrány azonban, hogy sok helyszíni munkát kíván. Szigetelési és burkolási célokra alkalmas az a könnyű szerkezeti anyag, amelynél faforgács és fűrészpor keverékéhez ugyancsak poliuretán habot adnak. Meghatározott célokra alkalmazható ugyan, de előállítása költséges és bonyolult. Fahatást lehet elérni azzal a burkoló anyaggal, amelyet a 2 256 130. lajstromszámú NSZK közzétételi irat tartalmaz. Ennél faháncsot és forgácsot akrilát gyanta kötőanyaggal kevernek össze, majd nyomóerő és hőhatás együttes alkalmazásával szilárdítják meg Előnye a sablonban való termelékeny előállítás, hátránya viszont, hogy a gyártás jelentős beruházást kíván. Ugyanez mondható el a 2 205 222. lajstromszámú NSZK közzétételi iratban szereplő burkoló anyagra is, amelynél vastag papírkartont fenoplaszt gyanta diszperziójában impregnálnak, majd erre kalanderezés segítségével poliuretán habmasszát hordanak föl. A hőhatás következtében a gyanta kikeményedik, és hozzáköt a habréteghez. Az egyik legelőnyösebb termékféleség ismerhető meg az 579 976. lajstromszámú svájci szabadalmi leírásból, amelynél nádat kevernek össze melamin-formaldehid gyanta diszperziójával, ezt hordozó rétegre kalanderezik, majd átlátszó fóliával fedik le. A termék többé-kevésbé fa jellegű, az előállítás azonban ezúttal is költséges. Dekoratív burkoló elemek állíthatók elő azzal a módszerrel, amelyet a 3 931 379. lajstromszámú USA szabadalmi leírás mutat be. Ennél fűrészport kevernek el aminoplaszt gyanta diszperzióval, amelyet sajtolás útján visznek föl hordozó rétegre, majd lakkbevonattal látják el, és fűtött hengerpárok között tömörítik. A termék valóban esztétikus hatású, az előállításhoz azonban különleges gépi berendezések, pl. extruder szükséges. Gazdaságosabb az a módszer, amelyet a 3 975 476. lajstromszámú USA szabadalmi leírás ajánl. Ennél fűrészporból és/vagy faforgácsból műgyanta, célszerűen polimetilmetakrilát hozzáadásával présszerszámban aránylag egyszerűen lehet lemezeket előállítani. A termék esztétikai megjelenése azonban vitatható, és amellett könnyen sérülékeny. Ugyancsak faforgácsból vagy farostból lignicellulózzal való permetezés és keverés után hőpréssel lehet tömböket vagy lapokat előállítani a 4 183 997. lajstromszámú USA szabadalmi leírásban ismertetett módszer szerint. A gyártás nem különösebben termelékeny, a tömbök előállításához pedig igen nagy erőhatásokra van szükség. Érdekes és korszerű szigetelő panelokat lehet előállítani a 1 526 318. lajstromszámú angol szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel. Az alapmassza fűrészporon és alkidgyantában impregnált faforgácson kívül poliuretán gyöngypolimert, habosító adalékot és polisziloxán habstabilizátort tartalmaz. Az eljárás jó minőségű és termelékenyen előállítható előregyártott elemeket eredményez, a gyártás azonban igényes gépi felszerelést és nagy technológiai fegyelmet kíván. Hang- és hőszigetelésre alkalmas burkoló lapokat lehet előállítani az 1 411 222. lajstromszámú angol szabadalmi leírásban ajánlott eljárással. Ennél falemezek hátlapjára kalanderezés segítségével poliuretán habanyagot hordanak föl, a két réteg közé pedig szilikongumi ragasztóréteget iktatnak be. A termék valóban rendelkezik a kívánt hőszigetelő és hangtompító hatással, de aránytalanul drága, mivel vagy természetes falemezek alkalmazá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
