184231. lajstromszámú szabadalom • Anilinszármazékokat hatóanyagként tartalmazó gombaölő készítmények és eljárás anilinszármazékok előállítására
1 184 231 2 diklór-etánt, diklór-etilént, kloroformot, szén-tetrakloridot; vagy étert, így dioxánt, tetrahidrofuránt, dietilétert; ketont, így acetont, metil-etil-ketont, metil-izobutil-ketont; vagy nitrilt, így acetonitrilt használhatunk. A reakciót katalizálhatjuk, például dimetil-formamiddal, és a műveletet adott esetben kondenzálószer, pontosabban savmegkötő szer jelenlétében hajthatjuk végre. Savmegkötő szerként tercier amint, például triaŰcil-amint, így trietil-amint, vagy N-aril-dialkil-amint, így N,N-dimetil-anilint, továbbá piridint és piridin-származékokat vagy szervetlen bázist, például alkálifém- vagy alkáliföldfém-karbonátot vagy hidrogén-karbonátot vagy nátriumacetátot használhatunk. Egyébként savmegkötő szerként a (IV) általános képletü vegyület feleslegét is alkalmazhatjuk, és ez egy előnyös műveleti mód. műveleti mód. A reagáltatást egyik vagy másik reagens feleslegével végezhetjük. Mint előbb említettük, az egyik előnyös módszer szerűit a (IV) általános képletű vegyület feleslegét alkalmazzuk, legalábbis a reakció első részében. A (IV) általános képletű vegyület feleslegének jelenlétében úgy dolgozhatunk, hogy például az (V) általános képletü savkloridot folyamatosan adjuk ahhoz a reakcióközeghez, amely a (IV) általános képletű vegyület teljes mennyiségét vagy egy részét tartalmazza, majd a reagáltatást a sósavfejlődés megszűntéig folytatjuk; a műveletben alkalmazott reagensek mennyisége általában és előnyösen sztöchiometrikus; legelőnyösebben sztöchiometrikus mennyiségekkel dolgozni; az (V) általános képletü savkloridot azonhan a sztöchiometrikust meghaladó mennyiségben - például 10%-ig - alkalmazhatjuk. A reakció befejeződése után a (III) általános képletű reakcióterméket ismert módon elkülönítjük, például az oldószert ledesztilláljuk, azaz a reakcióelegyet bepároljuk, és/vagy a reakcióelegyből a terméket kikristályosítjuk. A (IV) általános képletű vegyületeket az anilin-alkánkarbonsav-észterek előállítására ismertetett módszerekkel állíthatjuk elő, például a J. Org. Chem. 30, 4101-4104 (1965) és a Tetrahedron 1967, 487-498 szakirodalmi közleményekben ismertetett módszerekkel. Az (V) általános képletű savkloridokat ismert módszerekkel, illetve ismert módszerekkel analóg módon állíthatjuk elő, elsősorban a 2 412 700. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, a Berichte 46, 2103-2107 (1913) és az Annalen 602, 1-14 (1957) szakirodalmi közleményekben leírt módszerekkel. A b) eljárásváltozat szerint a (III) általános képletű vegyületeket - ebben a képletben R1 R7 és R9 az (I) általános képletnél megadott jelentésű - úgy állítjuk elő, hogy (VI) általános képletű N-fenil-aminosavszármazékot R9-CO-S-H (VII) általános képletű tiokarbonsavból származó alkálifém- vagy alkáliföldfém—tiokarboxiláttal előnyösen alkálifém-tiokarboxiláttal reagáltatjuk. Az alkalmazható alkálifém-kationnal egyenértékűnek tekintjük az ammónium-kationt. A tiokarboxilátokat az R—CO—S—M' általános képlettel (Vllbisz) ábrázolhatjuk; M' alkálifém- vagy ammóniumkationt vagy fél egyenérték alkáliföldfém-kationt jelent. A (VI) általános képletű vegyületeket az 1 445 387. számú nagy-brittanniai szabadalmi leírásban ismertetett módszerrel állíthatjuk elő. Az alkálifém-tiokarboxilátot kényelmesen úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő tiokarbonsavat egy alkálifém-származékkal, például alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxiddal vagy -karbonáttal reagáltatjuk. Ha ezt a műveletet oldószerben hajtjuk végre, akkor közvetlenül a (Vllbisz) általános képletű tiokarboxilát oldatát vagy esetleg szuszpenzióját kapjuk. A (III) általános képletű vegyületnek a (VI) általános képletű vegyület és tiokarboxilát reagáltatásával való előállítását általában közömbös oldószer jelenlétében végezzük. A reakcióhőmérséklet és az alkalmazott oldószer megegyezik az a) eljárásváltozatnál megadottakkal. Oldószerként azonban még amidot, például dimetil-formamidot vagy szulfoxidot, például dimetil-szulfoxidot is használhatunk. A reakció befejeződése után a kivált alkálifém- vagy alkáliföldfém-kloridot elkülönítjük, például kiszűrjük, és az oldószert elpárologtatjuk; adott esetben szokásos tisztítási módszereket alkalmazhatunk, például a (III) általános képletű vegyület szerves oldószeres oldatát vízzel mossuk. A c) eljárásváltozat szerint a (VIII) általános képletű, szabad merkaptáncsoportot tartalmazó vegyületeket - azaz olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R8 hidrogénatomot jelent - úgy állítjuk elő, hogy (III) általános képletű vegyületet alkohollal reagáltatunk. Ha R7 alkilcsoportot jelent, akkor előnyösen R7-OH általános képletű alkoholt alkalmazunk; az alkalmazható alkoholok közül előnyös a metanol. A c) eljárásváltozatban lejátszódó reakció folyamán egy észter képződik — például —R9—COOR7 általános képletű —, mivel a reakció tágabb értelemben átészterezési reakció. A reagáltatást előnyösen alkoholos oldatban, esetleg metanolos oldatban bázikus szer vagy katalizátor (1. változat) vagy sav (2. változat) jelenlétében végezzük. A reakcióhőmérséklet általában 0 és 120 °C között van. Bázikus szerként vagy katalizátorként (ci) eljárásváltozat) előnyösen alkálifém-alkoholátot, például nátrium- vagy kálium-metilátot (-metanolátot) alkalmazunk. Az alkálifém-alkoholát vagy -metilát alkalmazott mennyisége célszerűen a sztöchiometrikust megközelítő mennyiség — a sztöchiometrikus mennyiség legalább 90%-a — az alkalmazott (III) általános képletű vegyületre számítva. Előnyös lényegében sztöchiometrikus mennyiségekkel dolgozni; az egyik előnyös módszer szerint a (III) általános képletű vegyület alkoholos oldatát fokozatosan adjuk hozzá az alkálifém-alkoholát alkoholos oldatához. A műveleti hőmérséklet előnyösen 10 és 50 °C között van. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet savval megsavanyítjuk vagy semlegesítjük, hogy az alkálifémet oldatlan só formájában eltávolítsuk. Ezt a sót végül elkülönítjük, például kiszűrjük; a (VIII) általános képletű vegyületet a metanol elpárologtatása után kapjuk. Szokásos módszerekkel tisztíthatjuk a terméket, például a (VIII) általános képletű vegyület szerves oldószeres oldatát vízzel mossuk, majd adott esetben átkristályosítjuk. Egy alkohol, például metanol és a (III) általános képletű vegyület reagáltatását — mint már említettük — savas szer vagy katalizátor jelenlétében (C2) eljárásváltozat), előnyösen ásványi sav vagy erős szerves sav, például sósav, kénsav, p-toluol-szulfonsav jelenlétében is végezhetjük. Az alkalmazott savas katalizátor mennyisége előnyösen 0,01-1 egyenérték sav (ez 0,01-1 g H* ionnak vagy mól monosavnak felel meg) a (III) általános képletü vegyület 1 móljára vonatkoztatva. A műveletet általában 50 °C fölött és a reakcióelegy forráspontjáig terjedő hőmérsékleten végezzük; célszerűen a savas katalizátor jelenlétében való melegítést alkalmazzuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
