184185. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (DL)-16-fenoxi-9-oxo-prosztatriénsav-származékok előállítására

1 184 185 2 A kapott (2) általános képletű vegyületeket ezután oxidálószerekkel, például krómtrioxiddal vagy piridin­­dikromáttal, előnyösen krómtrioxiddal, reagáltatjuk piri­­din, hexametil-foszfortriamid, 3,5-dimetil-pirazol vagy más hasonló vegyületek, előnyösen piridin vagy piridi­­nium-klórkromát, nátriumacetát és egy szerves oldószer, például diklórmetán, diklóretán, előnyösen dikiórmetán vagy ezek elegyei jelenlétében, —10 °C és 30 °C, előnyö­sen 15 °C és 25 °C közötti hőmérsékleten, 30 perctől 2 óráig terjedő időtartamon keresztül, előnyösen 15-45 percen át. így a (3) általános képletű 9-oxo-l la,15a­­bisz-t-buíil-dimetilszililoxi-vegyületeket kapjuk. Ezt a reakciót előnyösen vízmentes körülmények között, inert atmoszférában, például nitrogéngázban hajtjuk végre. A (4) általános képletű vegyületeket a (3) általános képletű vegyületek hidrolízisével, előnyösen egy szerves vagy ásványi savval végrehajtott savas hidrolízisével állít­juk elő. A hidrolízishez használhatunk például ecetsavat, monoklór-ecetsavat, propionsavat vagy ezek elegyeit, előnyösen ecetsavat. A lűdrolízist 0-35 °C-on, előnyö­sen 15—25 °C-on 10—24, előnyösen 15—20 órán át vé­gezzük. A (4) általános képletű vegyületek további hidro­lízisét (5) képletű vegyületté biológiai úton, előnyösen enzimatikusan hajtjuk végre egy pankreáz-lipáz készít­mény használatával az észter, előnyösen metilészter le­­hasításához. A reakció végén 9-oxo-l 1 a, 15a-dihidroxi szabad savhoz jutunk. Az (5) képletű vegyület az irodalomból ismert mód­szerek szerint átalakítható a megfelelő alkilészterekké. Egy ilyen ismert eljárás szerint a szabad savat egy diazo­­alkán feleslegével, így például diazometán, diazoetán vagy diazopropán feleslegével kezeljük szokásos módon, éteres vagy metilénkloridos oldatban. Az (5) képlettel leírható szabad 9-oxo-prosztatrién­­sav-származék sóit úgy állíthatjuk elő, hogy a szabad savat egy gyógyászatiig elfogadható bázis 1 mólekviva­­lensnyi mennyiségével kezeljük, a szabad sav mólekvi­­valensnyi mennyiségére számítva. Bázisként szervetlen és szerves bázisokat egyaránt felhasználhatunk. Szervetlen bázisok segítségével állíthatók elő például a következő sók: nátrium-, kálium-, lítium-, ammonium-, kalcium-, magnézium-, vas(II)-, cink-, réz-, mangán(II)-, alu­mínium-, vas(lll)- és mangán(IH)-sók. Különösen előnyö­sek az ammonium-, kálium-, nátrium-, kalcium-, és mag­nézium-sók. A gyógyászatilag elfogadható szerves nem toxikus bázisok segítségével előállítható sók közé tartoz­nak a primer, szekunder és tercier amínok, a helyettesí­tett aminok, beleértve a természetben előforduló helyet­tesített aminokat, a ciklusos aminok és a bázikus ion­cserélő gyanták, úgy mint az izopropilamin, trimetil­­amin, dietilamin, trietilamin, tripropilamin, etanolamin, 2-dimetilamin, lizin, arginin, hisztidin, koffein, prokain, hidrabamin, kolin, bétáin, etilén-diamin, glükózamin, metil-glükamin, teobromin, purinok, piperazin, piperi­­din, N-etil-piperidin és a poliamingyanták. Különösen előnyös szerves nem toxikus bázis az izopropilamin, di­etilamin, etanolamin, piperidin, trometamin, kolin és koffein. A reakciót vízben vagy víz és egy inert, vízzel elegye­dő szerves oldószer elegyében hajtjuk végre 0 C és 100°C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmér­sékleten. Tipikus inert, vízzel elegyedő szerves oldószer a metanol, etanol, izopropanol, butanol, aceton, dioxán és a tetrahidrofurán. A szabad sav és a megfelelő bázisok mólarányát úgy választjuk meg, hogy az megfeleljen a szóban forgó, előállítani kívánt sók összetételének. így például, ha kalciumsókat vagy magnéziumsókat kívá­nunk előállítani, a kiindulási vegyületként alkalmazott szabad savat legalább 0,5 mólekvivalens gyógyászatilag elfogadható bázissal kell kezelni ahhoz, hogy semleges sót kapjunk. Ha alumíniumsókat akarunk előállítani, a gyógyászatilag elfogadható bázist legalább 1/3 mólekvi­­valensnyi mennyiségben kell felhasználni ha semleges só létrehozása a cél. Egy előnyös eljárás szerint a találmány szerinti prosz­­tatriénsavszánnazék kalciumsóit és magnéziumsóit úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő nátrium- vagy káliumsókat legalább 0,5 mólekvivalens kalciumkloriddal vagy mag­­néziumkloriddal kezeljük, tiszta vizes oldatban vagy víz és egy vízzel elegyedő szerves oldószer elegyét használva oldószerként, 20 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten. A találmány szerinti prosztatriénsav-származék alumínium­­sóit előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő szabad savat legalább 1/3 mólekvivalensnyi mennyiségű alu­­míniumalkoxiddal, így például alumínium-trietoxiddal vagy alumínium-tripropoxiddal kezeljük oldószerként egy szénhidrogént, így például benzolt, xilolt vagy ciklo­­hexánt használva. A reagáltatást 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Hasonló eljárással állíthatók elő azok a szervetlen bázisokkal létrehozott sók, amelyek nem oldódnak eléggé ahhoz, hogy a reakció könnyen lejátszódjék. A sók elkülönítése szokásos módszerekkel történik. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek a prosztaglandinokra jellemző biológiai aktivitást mutat­nak, így minden olyan esetben felhasználhatók emlősök kezelésére, amikor prosztaglandinok felhasználása javal­lott. A találmány szerint előállítható vegyületek felhasz­nálhatók asztmás rohamok kezelésére, miután hörgő­tágító hatást fejtenek ki és antialiergiás tulajdonságokat is mutatnak. Ezenfelül felhasználhatók emlősöknél je­lentkező egyéb hörgőgörcsök feloldására is, vagy bár­mely olyan esetben, amikor hörgő tágító kát javasolnak. A vegyületek értágító hatással is rendelkeznek, ennélfogva felhasználhatók emlősökben a vérnyomás kézben tartá­sára vagy tüneti gyógyítására, emellett a központi ideg­­rendszerre gyakorolt depressziós hatásuk következtében nyugtaidként is hasznosíthatók. Különösen említésre méltó, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható (A) általános képletű 9-oxo-16-fen­­cxi-4,5,13-prosztatrién-vegyületek sokkal hatékonyab­ban gátolják a gyomorszekréciót és a fekélyképződést, mint a megfelelő 9-oxo-16-fenoxi-5,13-prosztadién-ve­­gyületek. így az (A) általános képletű vegyületek rend­kívül jól használhatók gyomorfekély és nyombélfekély kezeléséhez és megelőzésére. A vegyületek igen sokféle adagolási formában használ­hatók egyedül és más gyógyászatilag elfogadható, velük összeférhető gyógyszerekkel kombinálva, orális vagy pa­­rsnterális adagolásra alkalmas formában kiszerelt gyógy­szerkészítmények alakjában. A hörgőtágítók esetében inhalálásra szánt készítmények is előállításra kerülnek. A gyógyszerkészítmények általában egy szabad sav, só vagy észter formájú hatóanyagból és egy szokásos gyógyszeré­szeti vivőanyagból állanak. A gyógyszerészeti vivőanyag lehet szilárd, folyékony vagy aeroszol, amelyben a ható­anyag oldott, diszpergált vagy szuszpendált állapotban van. Adott esetben a készítmények kis mennyiségben tartósítószereket és/vagy a pH beállítására szolgáló puf­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents