184098. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajhorgony kkészítésére
184 098 A találmány talajhorgony készítési eljárásra vonatkozik, amelynek során a talajban hosszúkás üreget készítünk, abban lineáris teherviselő elemet helyezünk el, az üreget a lineáris teherviselő elem belső vége tartományában utószilárduló anyaggal töltjük ki, a lineáris teherviselő elem külső végét pedig a horgonnyal összekapcsolandó építményhez horgonyfejjel rögzítjük. A mélyépítésben különféle célokra használnak horgonyokat, amelyek rendeltetése akár ideiglenes, akár végleges lehet. Általában ideiglenes célúnak minősül a talajhorgony abban az esetben, ha az általa rögzített építmény vagy szerkezet élettartamának csak egy meghatározott — pl. mintegy két évet meg nem haladó — időtartamára veszik igénybe, és az építmény végleges erőjátékában nem vesz részt. Végleges célúnak minősül a talajhorgony abban az esetben, ha az általa rögzített építmény, vagy építési szerkezet teljes tervezett élettartamán keresztül teherviselő funkciót tölt be, a végleges erőjátékban részt vesz, vagy ez utóbbi funkciót ugyan nem tölti be, de két évet meghaladó az üzemi élettartama. A jelenleg ismert talajhorgonyok túlnyomó többségükben fúrt-injektált kivitelűek, ennek megfelelően lineáris teherviselő elemüknek van egy — cementhabarcs injektálásával létrehozott — befogott szakasza a furat belső vége tartományában, van egy horgonyfejük, amelynek segítségével a lineáris teherviselő elem külső vége van az általa megtartott építési szerkezethez rögzítve; végül a befogott vég és a horgonyfej között van egy szabad szakasz. A jelenleg ismert talajhorgonyokkal kapcsolatban számos probléma, illetve hátrányos tényező jelentkezik: a fúrásnak nagy a gép- és helyigénye, így már maga a fúrási művelet is költséges, körülményes és munkaigényes. Az injektáláshoz külön szerkezetre van szükség, amelyet általában magába a horgonyba építenek be; ez a kivitelezési időt és költségráfordítást tovább növeli. A horgonyok készítéséhez — már a fentiekből következően is — sok melléklétesítményre van szükség (szerelőszint, stb.), ami további költségnövelő tényező. Általában igen drága, nagyszilárdságú feszítőhuzalokat alkalmaznak, még abban az esetben is, ha ideiglenes horgonyok készítéséről van szó; ez újabb költségnövelő tényező. A jelenlegi technológiákkal készülő horgonyok alkalmazása csak akkor fizetődik ki, ha nagy teherbírású (pl. mintegy 100 tonnás nagyságrendű) horgonyokat nagy darabszámban állítanak elő. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson, amelynek segítségével — akár ideiglenes, akár végleges rendeltetésű — horgonyok egyszerűen, gyorsan és gazdaságosan készíthetők el, viszonylag kis darabszámban, es kis teherbírással is. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a horgony lineáris teherviselő elemének befogadására szolgáló üreg béléscsőbehajtásos technológiával alakítható ki a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban, mivel a béléscső fúrószerszámként is funkcionál, minimális a behajtásának a helyigénye, a béléscső visszanyerhető, újra felhasználható, és rajta keresztül az injektálás is végrehajtható. .3 E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a talajban hosszúkás üreget készítünk, abban lineáris teherviselő elemet helyezünk el, az üreget a lineáris teherviselő elem belső vége tartományában utószilárduló anyaggal töltjük ki, a lineáris teherviselő elem külső végét pedig a horgonnyal összekapcsolandó építményhez horgonyfejjel rögzítjük, és amelynek az a lényege, hogy a hosszúkás üreget béléscsőnek a talajba hajtásával alakítjuk ki, és a lineáris teherviselő elemet a béléscső belsejébe vezetjük, és terv szerinti helyzetében rögzítjük; a béléscső-üreg belső vége tartományába túlnyomással — például injektálással — utószilárduló anyagot juttatunk, és e művelettel egyidejűleg, vagy közel egyidejűleg -előnyösen az utószilárduló anyag kötésének megindulása előtt — a béléscsövet olyan hosszúságnak megfelelő mértékben kifelé visszahúzzuk, amennyire az utószilárduló anyag a béléscsövet kitölti; az utószilárduló anyagot kismértékben kötni hagyjuk, és melynek teljes megkötésével a lineáris teherviselő elem végét a talajba befogó testet állítunk elő; ezt követően a béléscsövet a talajból teljesen visszahúzzuk, és — adott esetben — e visszahúzási művelettel egyidejűleg a lineáris teherviselő elem körül a béléscső nyomában maradt talajüreget plasztikus tulajdonságú korrózióvédő anyaggal töltjük ki; végül a horgony szükség szerinti előfeszítése után azt az építményhez rögzítő horgonyfejet - önmagában ismert módon — kialakítjuk. Az eljárás egy foganatosítási módjára az jellemző, hogy a béléscsövet fúrószerszámként használva öblítéses technológiával juttatjuk a talajba. Egy további találmányi ismérv szerint a lineáris teherviselő elem belső vége tartományában kialakított befogótesten kívül — belülről kifelé haladva — további befogótest(ek)et készítünk, és — adott esetben — a közöttük levő szabad lineáris elem-szakaszok körül a talajüreget plasztikus tulajdonságú korrózióvédő anyaggal töltjük ki. Célszerű, ha a plasztikus tulajdonságú anyagot, például műgyantakötésű habarcsot, bentonitos habarcsot vagy hasonlót injektálással juttatjuk a talajüregbe. Egy további találmányi intézkedés értelmében lineáris teherviselő elemként acélrudat, acélkábelt, üvegszál-kábelt, feszítőhuzalt vagy hasonlót alkalmazunk. Az eljárás egy további foganatosítási módjára az jellemző, hogy a lineáris teherviselő elemet a cső kihúzását és a befogótest anyagának megszilárdulását követően előfeszítjük. Végül célszerű, ha a horgony fémanyagú elemeit aktív és/vagy passzív korrózióvédelemmel látjuk el. Ez az intézkedés akár a korrózióvédő folyékony anyag alkalmazását is helyettesítheti. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amely a találmány szerinti eljárás fontosabb technológiai lépéseit tartalmazza. A rajzon az 1. ábrán a béléscső öblítéssel történő lehajlásának a művelete látható; a 2. ábra a lineáris teherviselő elemnek a béléscsőbe 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
