184069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adott esetben szubsztituált 2-merkapto-4,6-diklór-s-triazinok előállítására
184 069 leírásokban megnevezett vegyületeket. Szerves bázisok, így kollidin vagy piperidin, ugyancsak használhatók savmegkötő szerekként. A találmány szerinti eljárás során a cianurkloridhoz, mivel folyékony formában van jelen, nem szükséges ugyan oldószert alkalmaznunk, de kedvező, ha a merkaptánt vagy mindenek előtt a merkaptidot oldott formában visszük be a fúvókába. Oldószerként az 1,670.585 számú NSZK-beli szabadalmi leírásban megnevezett oldószerek jönnek elsősorban számításba. Ezeknek az anyagoknak az elegyei is használhatók oldószerekként. A reakcióhőmérsékletek és a pH-értékek az 1,670.585 számú NSZK-beli szabadalmi leírásban megadott értékeknek felelnek meg. Egy, a 2-merkapto4,6-di-klór-s-triazinok előállításához alkalmas berendezést a következő módon üzemeltetünk (a berendezést részletesen a 180.717 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertettük). Az 1. ábra szerint a folyékony cianurkloridot az 1 vezeték segítségével egy 2 koaxiális fűtésen keresztül egy 3 egyanyagos-/vagy kétanyagos fúvókán át az 5 keverőtartályba, azaz a csőalakú 5 tartályba visszük. A beporlasztásra kerülő cianurkloriddal érintkezésbe hozandó komponensek 7 bevezető vezetékeken át egy elosztógyűrűbe, amely különböző 9 kamraszegmensekkel rendelkezik, jutnak, amelyet a 2. ábra szemléltet. A kamraszegmensekből a komponenseket kissé felfelé irányított porlasztószervek segítségével érintőlegesei? bepermetezzük az 5 keverőtartályba. Csak egyetlen bevezető vezeték és csak egy porlasztó - szerv, például nyílás alkalmazása esetén az 5 keverőtartályba a 7 vezeték közvetlenül a 8 nyílásba megy át és így a 9 kamraszegmensre nincs szükség. A folyadéksugár egy kerületi irányú sebességösszetevő mellett egy axiális irányú sebességösszetevővel is rendelkezik. A folyadék ezáltal az 5 keverőtartály falára kerül és ott egy 4 folyadékréteget alkot. Amennyiben a komponenseket a 7 vezetőken, a 8 nyíláson és a 9 kamraszegmensen át visszük be az 5 keverőtartályba, akkor itt ez a bevezetett folyadék, illetve folyadékok alaposan összekeverednek és ez a keverés még fokozható azzal, hogy valamely gázt, illetve oldószergőzt viszünk be a 8 porlasztószervek útján. A 4 folyadékrétegbe bepermetezzük a 3 fúvókából kilépő cianurkloridot. A permetezési szög a 3 fúvókából kipermetezett cianurkloridra 15° és 150°, előnyösen 15° és 120° között lehet. A permetforma az üregeskuptól a teljes kupon át a rendezetlen ködig változik a fúvóka-típustól függően. A cianurkloridnak a 6 permetrészecskéi a becsapódáskor reagálnak a folyadékrétegben. A bevitt energiájukat ezek a részecskék leadják a folyadékrétegnek függetlenül a csőalakú tartályban uralkodó nyomástól. A lefolyó keverék, amely az 5 csőalakú keverő tartályt a 12 kifolyónyíláson át hagyja el, a 14 tartályba kerül, amely közvetlenül vagy egy 13 vezeték közbeiktatásával csatlakozik az 5 keverő tartály 12 kifolyónyílásához és adott esetben szétkapcsolható. Ilymódon lehetővé válik tetszés szerinti nyomásnak, azaz tetszés szerinti csökkentett nyomásnak vagy túl-4 5 nyomásnak a beállítása az 5 csőalakú keverő tartályban és a 14 tartályban ismert eszközök segítségével, amelyek a 16 vezetéken keresztül vannak összekötve a 14 tartállyal, ahogy a 3. ábra szemlélteti. (A nyomás beállításához szükséges eszközök azonban nincsenek feltüntetve a 3. ábrán). A keveréket a 15 kiömlőnyíláson át távolítjuk el. A 14 tartály adott esetben reakcióedényként is szolgálhat további kezelések vagy reakciók céljára. Lehetőség van azonban arra is, hogy a 13 lefolyóvezetékre csökkentett nyomást vagy túlnyomást kapcsoljunk ismert eszközök segítségével és a távozó keveréket a 13 vezetékből ismert módon eltávolítsuk és a 14 tartály közbeiktatásáról lemondunk. Az 1. és 3. ábrán bemutatott 5 és 14 tartályokat, adott esetben a 13 vezetéket is, ismert módon fűthetjük vagy hűthetjük a kivánalmaknak megfelelően, ahogy ez a szakirodalomban, például Ullmann Enzyklopädie der technischen Chemie, Bd, 1,3. kiadás, 1951,743 és 769. oldal irodalmi helyen le van írva. Szerkezeti anyagokként ugyancsak az ilyen célokra szokásosan alkalmazott anyagok használhatók (idézett irodalom). Az 5 csőalakú keverőtartály térfogatát az alkalmazott folyadékok tulajdonságai határozzák meg, de a porlasztóit 6 részecskék útját a 4 folyadékrétegbe való becsapódásig lehetőleg a legrövidebbre kell választani. Ezzel lehetővé válik az, hogy viszonylag nagy áthaladási teljesítményt éljünk el nagyon kis csőalakú keverőtartályban, például mint az 1. példa esetében körülbelül 0,5 liter térfogatú tartályban. Meghatározott nyomás, például csökkentett nyomás, beállításával az 5 csőalakú keverőtartályban, a hőenergiát és a folyadékréteggel érintkező porlasztott cianurklorid reakcióhőjét, elvezethetjük. Az előállított termék a 12 kifolyónyíláson át távozik a keverőkamrából. A folyadékréteg jobb kialakítása céljából a 8 porlasztószerveket kissé felfelé irányítva érintőlegesen helyezzük el a keverőkamrafalhoz. A pontos hajlásszöget a folyadékok függvényében úgy állítjuk be, hogy a folyadékréteg éppen elérje a fúvókát, de ne érintse azt. Az iveit alakú elvékonyodással és az ezáltal létesített folyadékréteggel ezen a falrészen éljük el azt, hogy - a kifolyónyílás ellenére — a fennmaradó kamrafalakat mindig egyenletes, azaz megszakítatlan folyadékréteg fedi. Ezáltal nagy keveredési sebességet érünk el. A folyékony cianurklorid permetkupját 6-os hivatkozási számmal jelöljük. A 7 bevezető vezetékek száma a mindenkori esetektől függ. Egyetlen anyag bevezetésénél egy vezeték is elegendő, az anyag jobb eloszlatása érdekében azonban több bevezető vezeték is kedvezőnek bizonyult, amelyek elrendezését a 2. ábra mutatja. Több komponens alkalmazásánál, amelyeket egyidejűleg kívánunk keverékként bevezetni, alkalmas a 2. ábrán példaszerűen bemutatott elosztógyűrű, ebben az esetben további reakciószakaszok csatlakoztathatók. Folyékony cianurklorid ismert eljárásokkal, például a 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
