184069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adott esetben szubsztituált 2-merkapto-4,6-diklór-s-triazinok előállítására
184 069 A találmány tárgya eljárás adott esetben szubsztituált 2-merkapto-4,6-diklór-s-triaszinok előállítására cianurkloridnak XSR általános képletű merkaptánokkal — a képletben X jelentése hidrogénatom, alkálifématom vagy ezüst-, higany-, cink- vagy ólomatom, R jelentése valamely cikloalkil-, alkenil-, aralkilvagy legfeljebb 18 szénatomos alkilcsoport, amely egy vagy több, 1—4 szénatomos alkoxivagy alkil-merkapto-csoporttal helyettesítve lehet — savakceptor jelenlétében végzett reagáltatásával. A 2-merkapto-4,6-di-klór-s-triazinok és helyettesített származékaik ismert közbenső vegyületek herbicidek előállításánál. E vegyületek előállításához az ismert eljárások szerint cianurkloridból indulnak ki, amelyet merkaptánokkal szerves bázisok vagy alkálifémvegyületek, így nátriumhidroxid, nátriumkarbonát vagy nátriumhidrogénkarbonát, vagy valamely megfelelő alkáliföldfémvegyület jelenlétében, amelyek savmegfelelő alkáliföldfémvegyület jelenlétében, amelyek savmegkötő szerként szolgálnak, reagáltatnak. (W.F. Beech, J. Chem. Soc., London, 1967 (C),470. oldal). Az 1,670.585 számú NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint az említett merkaptotriazinokat nagyon tisztán és nagy kitermeléssel közvetlenül állítják elő olymódon, hogy a reakciót heterogén rendszerben végzik, amely vízből és legalább egy vízzel nem elegyíthető, a cianurkloriddal szemben közömbös szerves oldószerből áll. Az előállításnál alkalmazott hőmérséklet a szerves oldószer forráspontja alatt van. Szükségesnek tűnt egy olyan eljárás kidolgozása, amelynek a segítségével szubsztituált 2-merkapto-4,6-di-klór-s-triazinokat nagy tisztaságban folyamatosan lehet előállítani a reaktorban. Azt találtuk, hogy folyamatosan állíthatjuk elő az említett 2-merkapto-4,6-di-klór-s-triazinokat, ha a reakciót úgy végezzük, hogy a folyékony cianurkloridot 1,5—6 bar nyomáson és 145—194°C hőmérsékleten zárt, lefelé ivelten kifolyónyílássá szűkülő keverőtartály felső részén fúvókán keresztül beporlasztjuk és a cianurklorid porlasztására szolgáló fúvóka irányára tangenciálisan elhelyezett csövecskéken bevezetett és a keverőtartály teljes fala mentén folyadékréteget képző merkaptánnal vagy merkaptiddal, valamint oldószerrel és a savakceptorral érintkeztetjük, emellett kívánt esetben a nyomást atmoszférikus és 0,01 bar közötti értékre szabályozzuk, a kifolyónyílásnak csökkentett vagy túlnyomás létesítésére ismert berendezések további tartályával való összeköttetésével. A folyékony cianurkloridot előnyösen fűtött vezetéken át visszük be a fúvókába. A leírt megoldással lehetővé válik, hogy a merkaptánokat vagy merkaptidokat, az oldószert és a savmegkötőszert úgy oszlassuk el a kamrafalon, hogy a folyadékréteg az iveit alakú elvékonyodásnál vastagabb, mint a kamrafal többi részén. 3 A reakcióban résztvevő anyagoknak a reaktorban való nagyon rövid tartózkodási ideje következtében a melléktermékképződés jelentősen lecsökken, a kitermelés és a tisztaság pedig megnövekszik. Az üvegtechnikában használatos „ivelten szűkülő” kifejezés olyan elszűkülést jelöl, amely nem meredek, hanem lapos S-görbe formában, a tartály csőfalából kiindulva a kifolyónyíláshoz hajlik. Hasonló elszűkülések vannak a vörösbort tároló palackoknál is, amelyek az átmenetet képezik a tulajdonképpeni palack és annak nyaka között. Az elszűkülés a csőalakú keverő tartályban előnyösen mindig ott kezdődhet, ahol a porlasztóit részecskék körülbelül 50 %-a találkozik a falon képződött folyadékréteggel. Előnyösen ez a rész a csőalakú tartály alsó harmadában van. A kifolyónyílás átmérőjének a nagysága nem döntő tényező, de természetesen függ a kifolyó közegek viszkozitásától és legalább olyan nagynak kell lennie, hogy a levegő bejusson oda. A kifolyónyílás előnyösen egy kifolyócsőben folytatódik, amely tetszés szerinti átmérővel rendelkezhet, előnyös azonban az, ha a cső átmérője hasonló nagyságú vagy nagyobb, mint a kifolyónyílásé. A merkaptánok vagy merkaptidek, oldószerek és a savmegkötő szerek beporlasztására szolgáló fúvókát vagy fúvókákat a csőalakú keverő tartály tetszés szerinti részén elhelyezhetjük az elvékonyodás felett, előnyösen azonban közvetlenül az ívelt alakú elszűkülés feletti tartományba építjük be ezeket a fúvókákat. Az érintőlegesen elrendezett porlasztószervek csövecskék vagy fúvókák lehetnek, de nyílások is számításba jöhetnek a kamrafalban, amennyiben egy adagológyűrű van beépítve a kamrafalba. Előnyösen csövecskéket alkalmazunk. A leírt csőalakú keverő tartálynak az a nagy előnye, hogy nem csupán légköri nyomáson, hanem csökkentett nyomáson is üzemeltethetjük. így légköri nyomástól kezdve minden további nélkül beállíthatunk egészen 0,01 bar-ig terjedő csökkentett nyomásokat. Csökkentett nyomáson az oldószer egy része elpárolog, ezáltal a keletkező oldat vagy szuszpenzió lehűl. A reakcióhőmérsékletet ílymódon alacsonyabb szinten tarthatjuk, amely az eljárás folyamatos kivitelezésénél nagyon lényeges. A találmány szerinti eljárásnál a cianurkloriddal reakcióba hozható merkaptánok a technika állásához tartozó eljárásoknál alkalmazott merkaptánok lehetnek, így például az említett 1,670.585 számú NSZK-beli szabadalmi leírásban megnevezett H—S—R általános képletű merkaptánok vagy az M—S—R általános képletű merkaptidok, ahol a fenti képletekben R cikloalkil-, alkenil-, aralküvagy 1—18 szénatomos, előnyösen 1 szénatomos alkücsoportot jelent, amely egy vagy több 1—4 szénatomos alkoxi- vagy alkilmerkapto-csoporttal helyettesítve lehet, és M alkálifém- vagy ezüstatomot képvisel vagy a higany-, cink- vagy ólomatom egy vegyértékét jelenti. Savmegkötő szerekként ugyancsak a technika állása szerinti anyagokat alkalmazunk, így például az 1,670.585 és az 1,964.619 számú NSZK-beli szabadalmi 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
