184067. lajstromszámú szabadalom • Szénhidrogén kutatási eljárás és berendezés szénhidrogén tárolók közvetett észlelésére

184 067 2. példa A tényleges adatokra egy másik példát a 9.-12. ábrák kapcsán ismertetünk és ezek az ábrák egy délkelet ok­­lahomai gázmezőről nyert tényleges adatok mintáit tük­rözik. Ezeken az ábrákon a berajzolt kontúrok egy ho­moktest hasznos vastagságát szemléltetik, ahol a homok­­test durván 1066,8 m mélységben helyezkedik el. Min­denütt két kontúrt rajzoltunk be, az egyik a nulla hasz­nos vastagsághoz tartozik, a másik pedig a 30,48 m-es vastagsághoz. A maximális hasznos vastagság körülbelül 98,77 m. A 9. ábra egy 190,5 m hosszúságú elrendezéshez tar­tozó adatokat szemlélteti. A csatolatlan fázisszöget min­den elrendezés középpontjába beírtuk. A mezőtől távoli tartományoknál az összes érték (± 2 milliradián) nagyon közel van a 4 milliradiános háttérszinthez, amelyet az adatokból levontunk. A mező fölött jól kiugró negatív rendellenesség látható, amelynek értéke -16 milliradiánt is elér. A csatolatlan fázisszögek tényleges értékeit az ábrá­kon a mérőhelyeket reprezentáló jelölések mellett adtuk meg. A 10. ábra egy 190,5 m-es elrendezésre vonatkozó hasonló térkép, amelyen a látszólagos ellenállás értéke­ket adtuk meg. A kiugró látszólagos ellenállás értékek jól egybeesnek az előző területtel. A 9. és 10. ábrák ilyen módon igazolják az ipari szénhidrogén tárolók helyzet­meghatározására vonatkozó ezen eljárás hasznosságát. All. ábra 762 m hosszúságú elrendezés esetében a csatolatlan fázisszöget és a 12. ábra ugyanezen 762 m hosszúságú elrendezésnél az ellenállást mutatja, ame­lyet az Ashland gázmezőn vettünk fel. Egyetlen térkép sem tükröz szoros kapcsolatot a kitermelő területtel. A 9. és 10. ábrákat a 11. és 12. ábrákkal egybevetve vi­lágosan láthatjuk, hogy milyen nagy jelentősége van an­nak az elképzelésnek, hogy az elrendezés távolságát a vil­lamos rendellenességre kell fókuszálni. A különböző távolságú elrendezésekkel szerkesztett adatokat ugyanerről a gázmezőről a 13. ábrán tüntettük fel. A 13. ábrán az adatpontokon keresztül szerkesztett folytonos vonal az elméleti talajmodellre készített szá­mítási eredményeket tükrözi. Ezt a modellt a 14. ábrán a ferdén vonalkázott terület jelöli. A rendellenesen pola­rizálható zóna 7,62 m-től 91,44 m-ig terjed, és a rendel­lenes ellenállás zónája körülbelül 7,62 m és 30,48 m kö­zött van. A fúrások segítségével végzett mérések ered­ményeit a 14. ábrán a vastag pontok jelölik, és ezek szo­ros egyezést mutatnak a számítógépes értelmezéssel. A lyuk fúrása 39,62 m-nél akadályba ütközött, és ezért a furatban végzett méréseket ezalatt a pont alatt nem le­hetett folytatni, összehasonlításul a 15. ábrán az ellen­állásra és a polarizációra vonatkozó számítógépes inter­pretációt és a fúratban végzett mérések eredményeit tün­tettük fel a termelő mezőtől távoli hely esetében, ahol területi rendellenességet nem tapasztaltunk. A furatban sehol sem találtunk nagy polarizáció vagy ellenállás értéket. 15 Következtetések A fentiekben az elektromágneses szénhidrogén kuta­tás egy sajátos egyedülálló eljárását írtuk le. Az eljárás és a hozzátartozó berendezés egy jól szemléltetett módszert ad a földalatti szénhidrogén készletek helyzetének meg­határozására. Ismertettük azt az eljárást is, amely az elektróda elrendezésnek az adott polarizációs réteg fölé való fókuszálására vonatkozik, ahol a polarizálható ré­teg a földalatti szénhidrogén készlet következtében ke­letkezett és ugyancsak leírtuk a földalatti polarizálható réü;g fúrásos vizsgálatának módszerét, amelyre abból a célból volt szükség, hogy eldönthessük vajon a polarizál­­hatóságot szénhidrogén készlet vagy egyéb geológiai fo­lyamat okozta. Az eljárás megbízhatóságát fokozta, hogy sikerült a polarizációs rétegek vizsgálata alapján elkülöní­teni azokat a rétegeket, amelyeket szénhidrogének okoz­tak. A fentiek alapján szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmányon többféle módosítást vagy változ­tatást végezhetünk és eközben mindvégig annak alapgon­dolatán és tárgykörén belül maradunk, és ezért a talál­mányt nem korlátozhatjuk a csak példaként bemutatott kiviteli alakok egyikére sem. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás szénhidrogén villamos utón történő kuta­tására a felület alatti polarizálható réteg felderítésével, amely a rétegnél mélyebben fekvő szénhidrogén készlet létezését jelzi, azzal jellemezve, hogy egymástól távol el­helyezett első elektródpárt 10a, 10b a réteggel villamos kapcsolatban álló módon telepítünk; az első elektrópár­­hoz áramgenerátort csatlakoztatunk egy sorosan kap­csolt áram jelleggörbe mérő műszer közbeiktatásával; egymástól távol elhelyezett második elektródpárt 15 a, 15b telepítünk, amelyet az első elektródpárhoz képest is eltávolítottan helyezünk el, és ezt is villamos kapcsolat­ba hozzuk a réteggel; a második elektródpárhoz feszült­ség jellegörbe mérő műszert csatlakoztatunk; az első és második összeköttetéseket egy előre meghatározott el­rendezés szerint irányítjuk, hogy kiszámítható elektro­mágneses csatolást keltsünk az első és a második ösz­­szeköttetések között az elektródpárok és az összekötte­tések bármely elhelyezésénél; az első elektródpáron áramot vezetünk keresztül és tároljuk a mért áram jel­leggörbét; a második elektródpáron vesszük a keltett áram által előidézett feszültség jelleggörbét és a mért feszültség jelleggörbét a tárolt áram jelleggörbével szinkron tároljuk; meghatározzuk a mért fázisszög különbséget a tárolt áram jelleggörbe és a tárolt fe­szültség jelleggörbe között; a tárolt áram és feszült­ség jelleggörbékből meghatározzuk a réteg látszólagos ellenállását; és a mért fázisszög különbségből és az el­lenállás értékből meghatározzuk a réteg rendellenessé­gét olymódon, hogy meghatározzuk azt a csatolatlan fázisszöget, amely a mért fázisszög és a megfelelő elektromágnes csatolás fázisszöge között van ugyan­olyan ellenállásérték esetén. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10

Next

/
Thumbnails
Contents