184061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tioéter származékok előállítására
184 061 A találmány tárgya új eljárás I általános képletű tioéterszármazékok — ahol R1 jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomszámú egyenes, vagy elágazó láncú alkil-, benzil-, vagy 2—6 szénatomos alkenil-csoport, R2 jelentése hidrogén, vagy halogénatom, 1—4 szénatomos alkil-, vagy trifluormetil-csoport lehet, R3 jelentése hidrogén, amino-, acetamino-csoport R4 jelentése hidrogén, amino-, vagy nitrocsoport, illetve R3 és R4 együttesen a fenil-csoporttal kondenzált -N=CHNH-S02 -csoport lehet — előállítására. Ilyen vegyületeket ismertet a 4.002.640 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás. A szabadalmi leírás termelési adatok nélkül nagyfeleslegű lúg jelenlétében alkoholban végrehajtott, 10-12 órán át tartó eljárást közöl tioéterek előállítására. Ezen eljárás hátránya abból az ismert tényből következik, miszerint tiocianátok bázisok hatására több egymást követő lépésben diszulfidokká alakulnak, amelyek a bázikus közegben további átalakulást szenvednek (Houben- Weil IX. kötet, 69 és 77 oldalak, 1959 kiadás). Abban az esetben, ha a molekulában hidrolízisre érzékeny csoport is van — mely a későbbiekben még szükséges — úgy ezt újabb lépésben kell ismét kialakítani (4.002.642 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás 2. példa). A hidrolitikus folyamatok elkerülésére a széleskörűen használatos, dimetilformamidban végrehajtott nátriumtetrahidroborátos redukciós módszert javasolják, mely ipari körülmények között nem mindig gazdaságos. Mindenezen módszerek hiányosságát igyekszik kiküszöbölni a legújabb technikát képviselő 4.152.522 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, mely szerint a tioéter képzést metilénklorid-n-propanol-víz kétfázisú rendszerben alkalmazott metil-tributil-ammóniumklorid fázisátvivő katalizátor jelenlétében nagy feleslegű nátriumcianiddal, mint redukálószerrel oldják meg és az alkilezési lépéshez is nagy feleslegű alkilbromidot használnak. Tiocianátok és fölös nátriumszulfid erőteljes körülmények között végrehajtott reakciója régóta ismeretes (Liebigs Ann. Chem. 351, 400(1907); Houben-Weil IX. kötet, 17. oldal, 1959. kiadás), miszerint a tiocianáto vegyület lúgos oldatának fölös nátrium szulfídos redukciójával állítanak elő tiofenol származékokat, melyeket a redukcióban keletkező elemi kéntől a későbbiek folyamán meg kell tisztítani. Ismeretes továbbá a tiocianáto-csoport analitikai meghatározására kidolgozott azon módszer, amely ugyancsak nagy feleslegű nátriumpoliszulfid reagens alkalmazásával a tiocianáto-csoporttal ekvivalens mennyiségben keletkező rodanid ion argentometriás meghatározásán alapszik (R.Pohloudek-Fabini és mtsai., Microchimica Acta, 1967. 588 oldal). Meglepő módon azt találtuk, hogy az I általános képletű vegyületek — mely képletben R1, R2, R3 és R4 jelentése a fenti — igen nagy tisztaságban, szelektíven, gyorsan, közel elméleti termeléssel és igen enyhe 3 körülmények között állíthatók elő olyan módon, hogy a II általános képletű vegyületet, mely képletben R2, R3 és R4 jelentése a fenti — sztöchiometrikus mennyiségű alkáli-szulfiddal reagáltatunk, majd kívánt esetben 'a kapott, R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó I általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon sztöchiometrikus mennyiségű III általános képletű — mely képletben R1 jelentése a fenti kivéve a hidrogénatomot, és X jelentése hidrogénatom vagy 1/2 S04, csoport — alkilezőszerrel reagáltatunk. Eljárhatunk úgy is, hogy a II általános képletű vegyületeket a sztöchiometrikus mennyiségű alkáli-szulfiddal és az ugyancsak sztöchiometrikus mennyiségű ül általános képletű vegyületekkel egy reakcióedényben reagáltatjuk. A közel elméleti kitermelés elsősorban annak köszönhető, hogy mellékreakciók és így melléktermékek nincsenek. Eljárásunk az előzőekben említetteken túl azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy ipari méretekben is könynyen végrehajtható, olcsó nagyipari reagenseket alkalmaz és környezetvédelmi problémákat nem vet fel. A sztöchiometrikus alkalmazás miatt a szulfid (S2 "), illetve a nukleofil cserében keletkezett rodanid (SCN"), ionok zavaró hatása nem érvényesül, nem képződnek diszulfidok, továbbá a molekulában esetlegesen jelenlévő egyéb alkilezhető csoportok (például =NH csoport) érintetlenül maradnak e reakció során. A találmány szérinti eljárásban alkáli-szulfidként előnyösen nátriumszulfidot alkalmazunk. Alkilezőszerként valamely alkilhalogenid, így alkil-bromid vagy alkil-szulfát használata a legelőnyösebb. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja, ha reakcióközegként szerves oldószert vagy vizes szerves oldószert használunk. Szerves oldószerként vízzel elegyedő szerves oldószereket igen előnyösen 1—3 szénatomszámú alkoholokat (például metanol, etanol, izopropil-alkohol) alkalmazhatunk, de végrehajtható egyéb oldószerben is az eljárás, így acetonban, dioxánban, dimetil-formamidban. Eljárhatunk úgy is, hogy a reakciót víz és vízzel nem elegyedő szerves oldószerekben, fázistranszfer katalizátor így tetrabutil-ammóniumklorid, trietil-benzil-ammóniumtclorid jelenlétében hajtjuk végre. A reakciót az alkilező ágens sajátságaitól függően általában 0°C és az oldószer forrpontja által meghatározott hőmérséklet-tartományban hajtjuk végre, igen előnyösen 10°C és 40°C között. A termék kinyerését az általános laboratóriumi, illetve ipari gyakorlatban használatos módszerek alkalmazásával valósítjuk meg. Az I általános képletű vegyületek fontos gyógyszeripari, intermedierek, pl. 5/6/-alkiltio-benzimidazolok előállításánál. Eljárásunk különösen előnyösen foganatosítható 2-nitro-4-tiocianáto-anilinből kiindulva 2-nitro-4-propiltio-anilin vagy 3,4-diamino-tiocianáto-benzolból kiindulva 1,2-diamino4-propiltio-benzol előállítására. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
