183908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elszennyeződés tendenciájának meghatározására áramló közegek csővezetékeiben
1 183 908 2 A találmány tárgyát az alábbiakban példák és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra: egy vízműtelep vázlata függőleges metszetben a nyomásviszonyok feltüntetésével: A 2a. ábra: egy T-idomnak a 2b. ábra 2—2 vonala mentén vett metszete; a 2b. ábra: a T-idomnak a 2a. ábra 1—1 vonala mentén vett metszete; a 3. ábra: a találmány szerinti készülék egy részét képező állócsöves nyomásmérő vázlata; a 4. ábra: a találmány szerinti készülék vázlata az állócsővel sorbakapcsolt két U-csöves nyomásmérővel; az 5. ábra: a készülék vázlata egy másik kapcsolásban. A találmány szerinti eljárást az 1. ábrán látható vízműteleppel kapcsolatban ismertetjük. A vízműtelep egy alsó 1 szívómedencét, egy 2 szivattyút, egy 3 csővezetéket és egy felső 4 nyomómedencét tartalmaz. A méréseket a 3 csővezeték egy, vagy több adott hosszúságú és szintkülönbségű L, L,, L2 szakaszán végezhetjük. Ha az L, Lt, L2 szakaszok kezdő- és végpontja között a szintkülönbséget nem ismerjük, akkor ezt a vízzel feltöltött rendszerben statikus nyomásméréssel meghatározzuk. Az eljárást először a 3 csővezeték teljes L szakaszára írjuk le. Ebben az esetben, mivel az L szakasz végpontjában az előnyösen túlfolyó szintre állított 4 nyomómedence helyezkedik el, elegendő az M2 mérőhelyen méréseket végezni. Ennek során mérjük a 3 csővezetékben időegység alatt átáramló közeg Q mennyiségét, valamint az L szakasz kezdő- és végpontja közötti H, nyomáskülönbséget. A H2 nyomáskülönbségből levonjuk a szintkülönbségnek megfelelő H„ nyomásértéket, és így megkapjuk az áramlásból adódó hv nyomásveszteséget. A fenti adatokból önmagában ismert módon a Colebrook-White formula, ill. táblázat felhasználásával meghatározzuk a 3 csővezeték L szakaszának szennyezettségét jellemző k abszolút érdességet. Ha külön kell vizsgálni a 3 csővezeték L2 és L2 szakaszát, akkor az M2 mérőhelyen is mérünk. Az egész L szakaszon fennálló — az M, mérőhelyen mért — Hí nyomáskülönbségből és az L2 szakaszon fennálló — az M2 mérőhelyen mért — H2 nyomáskülönbségből meghatározzuk az Li szakaszon fennálló H,—H2 nyomáskülönbséget. amelyből az M, és M, mérőhelyek közötti szintkülönbségnek megfelelő Ho2 nyomásérték levonásával megkapjuk az L, szakaszon az áramlásból adódó hvl nyomásveszteséget. A második M2 és a túlfolyószintre állított 4 nyomómedence közötti L2 szakaszon a H2 nyomáskülönbségből és a szintkülönbségnek megfelelő Ho2 nyomásértékből ugyanilyen módon meghatározható az áramlásból adódó Hv2 nyomásveszteség és a k abszolút érdesség. Ellenőrző mérések céljából, ill. a helyi szenynyeződések és szűkületek pontosabb behatárolása érdekében a 3 csővezetéket tetszőleges számú jellemző L,, L2, .... szakaszra oszthatjuk fel, amelyek végpontjaiban M,, M2, .... mérőhelyeket alakítunk ki. A fenti méréseket egy későbbi időpontban, pl. fél év múlva megismételjük és az eredményként kapott k abszolút érdességeket összehasonlítjuk a korábban kapott értékekkel és ebből meghatározzuk az elszennyeződés tendenciáját. Ennek alapján meghatározható a beavatkozás ideje, módja és mértéke. A beavatkozás végrehajtása után a mérések ismétlésével értékelhető a beavatkozás hatékonysága. A csőhálózatban levő törmeléket a találmány szerint előnyösen a 2a. és 2b. ábrán látható TT-idom, vagy elágazó T-idom beépítésével fogjuk fel. A 2a. ábrán a 2b. ábra 2—2 vonala mentén vett metszet, a 2b. ábrán pedig a 2a. ábra 1—1 vonala mentén vett metszet látható. A hengeres TT-idom alsó része 11 iszapfogóként, ill. törmelékfogóként van kialakítva, amelyben összegyűlik — és ezáltal lokalizálódik — a hálózatban levő törmelék, és így a rendszer végül teljesen kitisztul. A TT-idom a 12 fedéllel van ellátva, amely előnyösen a 13 légtelenítő csappal rendelkezik, amelyre ellenőrző műszer is csatlakoztatható. A 12 fedél eltávolítása után észlelhető, ill. megállapítható a cső belső felületének állapota, pl. mechanikus tisztítószerkezetet vagy ipari tv kamerát lehet a vezetékbe helyezni, vagy mérőműszert lehet csatlakoztatni. A 12 fedél levételével a törmeléket (iszapot) el lehet távolítani; másrészt megállapítható a szennyeződés jellege. Ugyancsak a 12 fedél levételével válik lehetővé a hálózat öblítésének intenzifikálása, mivel a teljes csőkeresztmetszeten áramlik ki a víz. (Tűzcsapnál 080-as nyílás van.) Egyúttal lehetővé válik a csőhálózat öblítése (a kettős nyilak érzékeltetik, hogy mindkét irányból), amelynek során a 1 T-idom belső falán kialakított 14 bordákhoz az áramlási irányokat szétválasztó osztólemez (felező betétlap) is csatlakoztatható, ami nyomásfokozási lehetőséget ad az intenzív öblítéshez. A szokványos elágazó T-idom, vagy a TT-idom, és a 2a. ábrán látható találmány szerinti idom között költségekben nincs számottevő különbség, ugyanakkor az utóbbi a csőhálózat üzemviteli-, vizsgálati- és tisztítási problémáit teljesen megoldja. A 3. ábrán a találmány szerinti készülék egy részének, egy állócsöves higanyos nyomásmérőnek a vázlata látható. A mérendő közeg 21 nyomásvételi csonkja egy 22 higanytartó edényen át kapcsolódik a 20 állócsőhöz. A 22 higany tartó edényben a mérendő közeg közvetlenül érintkezik a higannyal, ezért súrlódó szerkezet nincs. A higany felületén egy 23 gumilap van elhelyezve, így a higany még helytelen kezelés esetén is az edényben marad, mivel a 23 gumilap szelepszerűen zár a 22 higanytató edény felső részén. A 20 állócső másrészt egy 24 dugatytyús áttételt tartalmazó második 25 nyomásvételi csonkkal is el van látva. A 24 dugattyús áttétellel a méréshatár lényegesen növelhető. A 20 állócső alsó részéhez egy állítható 26 dugattyúval ellátott 27 higanytartány csatlakoz k. A 20 állócső tetején a 28 higanyfogó van kialakítva, amely egy 29 úszóházba lazán illeszkedő 30 úszót tartalmaz. A 30 úszó fajsúlya nagyobb, mint a vízé, de kisebb, mint a higanyé. A 30 úszó felső részén a 29 úszóház tetejének nyílásába lazán illeszkedő 31 vezetőcsap van kialakítva, amely körül a 32 tömítőgyűrű van elhelyezve. A 28 higanyfogó felett a 33 légtelenítő csap és a készülék többi részével való összekapcsolásra alkalmas 34 csatlak)zó van kialakítva. A 20 állócső alsó részével a 35, 36 csapokon át egymással sorbakapcsolva két 37, 38 U-csöves nyomásmérő van összekötve. A 37, 38 U-csövek felső vége előnyösen ugyanúgy van kialakítva, mint a 20 állócsőé, így a 37, 38 L -csövek egymáshoz, a 20 állócsőhöz, valamint nyomásmérő helyhez is csatlakoztathatók. A 3. ábra szerinti 20 állócsöves nyomásmérő a 35 csap e’zárása után önállóan is használható abszolút nyomás mérésére. Ennek során először a 27 higanytartányból az állítható 26 dugattyú segítségével a 20 állócsövet és a 22 higany tartó edényt az alaphelyzetnek megfelelően feltöltjük. A hatónyomásnak a 21 nyomásvételi csonkra történő rákapcsolása után az elmozdulásnak megfelelően a 22 hig.inytartó edényben levő higanyoszlopot az állítható 26 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
