183869. lajstromszámú szabadalom • Orvosi rögzítőkötés
1 183 869 2 A találmány tárgya új rögzítő- és sínkötés. A találmány célja olyan rögzítő- és sínkötésre alkalmas anyag előállítása, amely vízbe mártható, majd érintkezésbe hozható és alakítható azon testrésszel, amelyet rögzíteni vagy alátámasztani kívánunk, majd ezt követően megszilárdul és rövid időn belül rögzít vagy alátámaszt. A leírásban a továbbiakban a megadott részeket és százalékokat súlyrészekként és súlyszázalékokként értjük, ha ezt külön nem is jelölj ük. Egészen a legújabb időkig az ortopédia területén csaknem kizárólag gipszkötéseket alkalmaztak rögzítés vagy alátámasztás céljára. Polimér gyantából álló rögzítő anyagokat írtak le a 3 373 741., 3 048 169., 3 630 194., 4 134 397., 4 214 578. és 4 231 356., számú Egyesült Államok-beli, továbbá a 2 357 931. és 2 651 089. számú NSZK-beli szabadalmi leírásokban. A szokásos gyakorlatban a hajlékony vívőanyagot vagy szubsztrátumot bevonják vagy impregnálják a keményedő vagy szilárduló anyaggal, így például gipsszel vagy egy polimér gyantával. A szubsztrátum általában szövött vagy kötött anyag, vagy nem-kötött háló, amely természetes vagy szintetikus, szerves vagy szervetlen, rostszerű anyagokból készült. A testrészt puha kendővel fedik, és utána a bevont vagy impregnált szubsztrátumból készült csíkokat aktiválják, és elhelyezik azon a testrészen, amelyet rögzíteni vagy alátámasztani kívánnak. A 3 900 024. számú Egyesült Államok-beli szabadalomban tökéletesített gipszkötést és ennek létesítésére szolgáló eljárást írnak le. E szabadalmi leírás szerint egy rögzítési formát létesítenek, úgy, hogy egy első, képlékeny, vízszívó anyagból álló lemezt helyeznek egy alátámasztó felületre. A fenti lemezre több rögzítősínt helyeznek egymás mellé. Ezután az első lemez fölé egy második, ugyanazon formálható, vízszívó anyagból készült lemezt helyeznek, majd a két lemez közötti rögzítősíneket közrefogják. Az első és második lemezek éleit összekapcsolják egymással, úgy, hogy ezek magukba zárják a rögzítősíneket. A gyakorlatban e szabadalmi leíárs szerinti rögzítőformát vízzel töltik, majd megformálják azon testrész szerint, melyet rögzíteni vagy alátámasztani kívánnak. Rögzítő eszközzel biztosítják, hogy a forma egy helyben maradjon a száradás során. Műanyag rögzítőkötést ír le a 3 373 741. számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás is. E szabadalmi leírás szerinti rögzítőkötés egy bélelt, zárt burokból áll, amely legalább két különálló és különböző anyagot tartalmaz, amelyet elkülönítetten tartanak egymástól. Amidőn ezeket az anyagokat összekeverik, keményedő műanyaggyanta képződik. E szabadalmi leírás szerinti rögzítőkötés egyik megoldása abban áll, hogy a burok egy harmadik rekeszt is tartalmaz, amelyben szövött, kötött vagy font textília van, így például üvegrost, nylon, dakron, gyapot vagy őrlőn. A burkolat alsó részében hajlékony bélés van a burkolathoz erősítve, abból a célból, hogy megvédje a beteget a kötés ingerlő hatásától, és elszigetelje a beteget a keményedési folyamat során felszabadult hőtől. Ez a hajlékony bélés elkészíthető negyedhüvelykes poliuretán-habból, melyet a burokhoz ragasztanak. A burok számos, kereskedelemben kapható csomagolóanyagból elkészíthető, amelyek a nem-keményített gyantaalkatrészekben oldhatatlanok, azokkal nem reagálnak, és azokkal szemben áthatlanok.E szabadalmi leírás szerinti rögzítőkötéshez poliészter, epoxi vagy poliuretán gyantarendszerek használhatók. A 3 373 741. számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás alkalmazása során a nem-keményített gyantarendszer elkülönített alkatrészeit egymással összekeverik, aminek során ezek zárhatóan a burokban maradnak, majd az egymással összekevert alkatrészeket érintkezésbe hozzák az alátámasztó textíliával, annak impregnálása céljából. Ezt követően a rögzítőkötést elhelyezik azon a testrészen, melyet rögzíteni vagy alátámasztani kívánnak, és a megfelelő formává alakítják. A rögzítőkötést szíjak, vagy ehhez hasonló rögzítőeszközök segítségével tartják egy helyben. A gyantarendszer általában tíz percen belül megkeményedik (megköt), bár a választott gyantarendszertől függően ehhez hosszabb időtartam is szükséges lehet. További rögzítő- és sínkötéseket írnak le a 3 656 475. és 3 674 021. számú Egyesült Államok-beli szabadalmak. Az ismert rögzítő- és sínkötések nem előnyösek, mert egyrészt elkészítésük és alkalmazásuk kényelmetlen, másrészt kényelmetlenek azon beteg számára, akinek viselnie kell a rögzítő- vagy sínkötést. A találmány elé kitűzött cél olyan rögzítő-kötés kialakítása, amelynek elkészítése egyszerű, viselése kényelmesebb az eddig ismerteknél, gyógyulás után pedig könynyebb az eltávolítása. A kitűzött feladatnak olyan rögzítő- vagy sínkötés kialakításával teszünk eleget, amely egy rugalmas, nemvízszívó anyagból álló első lemezből, egy víz hatására keményedő gyantarendszerrel impregnált \..gy bevont textilszubsztrátumból álló második lemezből és adott esetben egy harmadik, hajlékony, nem-vízszívó anyagból készült, az első és második lemez fölé helyezett, a második lemezt nem zárt formában határoló harmadik lemezből, és egy porózus burokból áll, amelyet az első, második és adott esetben harmadik lemez köré helyezünk. A rögzítő- vagy sínkötés kiviteli alakjai szerint a porózus burok textília, az első lemez rugalmas, nem-vízszívó anyaga zártsejtes szerkezetű hab, a harmadik lemez hajlékony, nem-vízszívó anyaga műanyagfilm. A második lemez textilszubsztrátuma szövött, kötött, vagy nem-szövött textília, mely természetes vagy szintetikus, szerves vagy szervetlen, rostszerű anyagokból készül. A második lemez víz hatására keményedő gyantarendszere poliuretán-gyantarendszer, poliészter-, epoxigyanta-, akrilgyantavagy szilikon-gyantarendszer. További kiviteli alak szerint a második lemez víz hatására keményedő gyantarendszere olyan, reakcióképes, egykomponensű rendszer, mely 20 °C hőmérsékleten 3000-90000 cP viszkozitású, izocianát- vagy SiOR-csoportokat tartalmazó anyagból áll, ahol Rjelentése fenil-, 1 — 18 szénatomos alkil- vagy 4—14 szénatomos ciklo-alkilcsoport. A kötés több második lemezt tartalmaz. A találmány szerinti rögzítő- vagy sínkötésnek fő előnye alkalmazásának a könnyedsége. Csupán vízbe való egyszerű bemerítés, és enyhe összenyomás szükséges ahhoz, hogy az egész kötés érintkezésbe hozható legyen azon testrésszel amelyet rögzíteni kívánunk. A kötést ehhez a testrészhez megfelelő eszközökkel rögzítjük, így például 15 percen belül, az alkalmazott, víz hatására keményedő gyantarendszer típusától függően, a kötés megszilárdul. Ennek következtében a találmány szerinti rögzítő- vagy sínkötés különösen alkalmas elsősegély nyújtására, hogy gyors rögzítést vagy alátámasztást érjünk el. így például azonnali kötést készíthet a baleset színhelyén olyan személy is, akinek minimális gyakorlata van ezekben az eljárásokban. Megjegyzendő, hogy a találmány szerinti rögzítő- vagy sínkötés a levegő nedvességének ha5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
