183869. lajstromszámú szabadalom • Orvosi rögzítőkötés

1 183 869 2 A találmány tárgya új rögzítő- és sínkötés. A talál­mány célja olyan rögzítő- és sínkötésre alkalmas anyag előállítása, amely vízbe mártható, majd érintkezésbe hoz­ható és alakítható azon testrésszel, amelyet rögzíteni vagy alátámasztani kívánunk, majd ezt követően megszi­lárdul és rövid időn belül rögzít vagy alátámaszt. A leírás­ban a továbbiakban a megadott részeket és százalékokat súlyrészekként és súlyszázalékokként értjük, ha ezt kü­lön nem is jelölj ük. Egészen a legújabb időkig az ortopédia területén csak­nem kizárólag gipszkötéseket alkalmaztak rögzítés vagy alátámasztás céljára. Polimér gyantából álló rögzítő anyagokat írtak le a 3 373 741., 3 048 169., 3 630 194., 4 134 397., 4 214 578. és 4 231 356., számú Egyesült Államok-beli, továbbá a 2 357 931. és 2 651 089. számú NSZK-beli szabadalmi leírásokban. A szokásos gyakorlat­ban a hajlékony vívőanyagot vagy szubsztrátumot bevon­ják vagy impregnálják a keményedő vagy szilárduló anyaggal, így például gipsszel vagy egy polimér gyantával. A szubsztrátum általában szövött vagy kötött anyag, vagy nem-kötött háló, amely természetes vagy szinteti­kus, szerves vagy szervetlen, rostszerű anyagokból ké­szült. A testrészt puha kendővel fedik, és utána a bevont vagy impregnált szubsztrátumból készült csíkokat akti­válják, és elhelyezik azon a testrészen, amelyet rögzíteni vagy alátámasztani kívánnak. A 3 900 024. számú Egyesült Államok-beli szabada­lomban tökéletesített gipszkötést és ennek létesítésére szolgáló eljárást írnak le. E szabadalmi leírás szerint egy rögzítési formát létesítenek, úgy, hogy egy első, képlé­keny, vízszívó anyagból álló lemezt helyeznek egy alá­támasztó felületre. A fenti lemezre több rögzítősínt he­lyeznek egymás mellé. Ezután az első lemez fölé egy má­sodik, ugyanazon formálható, vízszívó anyagból készült lemezt helyeznek, majd a két lemez közötti rögzítősíne­ket közrefogják. Az első és második lemezek éleit össze­kapcsolják egymással, úgy, hogy ezek magukba zárják a rögzítősíneket. A gyakorlatban e szabadalmi leíárs sze­rinti rögzítőformát vízzel töltik, majd megformálják azon testrész szerint, melyet rögzíteni vagy alátámasz­tani kívánnak. Rögzítő eszközzel biztosítják, hogy a for­ma egy helyben maradjon a száradás során. Műanyag rögzítőkötést ír le a 3 373 741. számú Egye­sült Államok-beli szabadalmi leírás is. E szabadalmi leírás szerinti rögzítőkötés egy bélelt, zárt burokból áll, amely legalább két különálló és különböző anyagot tartalmaz, amelyet elkülönítetten tartanak egymástól. Amidőn eze­ket az anyagokat összekeverik, keményedő műanyag­gyanta képződik. E szabadalmi leírás szerinti rögzítő­kötés egyik megoldása abban áll, hogy a burok egy har­madik rekeszt is tartalmaz, amelyben szövött, kötött vagy font textília van, így például üvegrost, nylon, dak­­ron, gyapot vagy őrlőn. A burkolat alsó részében hajlé­kony bélés van a burkolathoz erősítve, abból a célból, hogy megvédje a beteget a kötés ingerlő hatásától, és el­szigetelje a beteget a keményedési folyamat során felsza­badult hőtől. Ez a hajlékony bélés elkészíthető negyed­hüvelykes poliuretán-habból, melyet a burokhoz ragasz­tanak. A burok számos, kereskedelemben kapható csomagolóanyagból elkészíthető, amelyek a nem-kemé­­nyített gyantaalkatrészekben oldhatatlanok, azokkal nem reagálnak, és azokkal szemben áthatlanok.E szaba­dalmi leírás szerinti rögzítőkötéshez poliészter, epoxi vagy poliuretán gyantarendszerek használhatók. A 3 373 741. számú Egyesült Államok-beli szabadal­mi leírás alkalmazása során a nem-keményített gyanta­­rendszer elkülönített alkatrészeit egymással összekeve­rik, aminek során ezek zárhatóan a burokban maradnak, majd az egymással összekevert alkatrészeket érintkezésbe hozzák az alátámasztó textíliával, annak impregnálása céljából. Ezt követően a rögzítőkötést elhelyezik azon a testrészen, melyet rögzíteni vagy alátámasztani kíván­nak, és a megfelelő formává alakítják. A rögzítőkötést szíjak, vagy ehhez hasonló rögzítőeszközök segítségével tartják egy helyben. A gyantarendszer általában tíz per­cen belül megkeményedik (megköt), bár a választott gyantarendszertől függően ehhez hosszabb időtartam is szükséges lehet. További rögzítő- és sínkötéseket írnak le a 3 656 475. és 3 674 021. számú Egyesült Államok-beli szabadalmak. Az ismert rögzítő- és sínkötések nem előnyösek, mert egyrészt elkészítésük és alkalmazásuk kényelmetlen, másrészt kényelmetlenek azon beteg számára, akinek vi­selnie kell a rögzítő- vagy sínkötést. A találmány elé kitűzött cél olyan rögzítő-kötés kiala­kítása, amelynek elkészítése egyszerű, viselése kényelme­sebb az eddig ismerteknél, gyógyulás után pedig köny­­nyebb az eltávolítása. A kitűzött feladatnak olyan rögzítő- vagy sínkötés kialakításával teszünk eleget, amely egy rugalmas, nem­­vízszívó anyagból álló első lemezből, egy víz hatására ke­ményedő gyantarendszerrel impregnált \..gy bevont textilszubsztrátumból álló második lemezből és adott esetben egy harmadik, hajlékony, nem-vízszívó anyagból készült, az első és második lemez fölé helyezett, a máso­dik lemezt nem zárt formában határoló harmadik lemez­ből, és egy porózus burokból áll, amelyet az első, máso­dik és adott esetben harmadik lemez köré helyezünk. A rögzítő- vagy sínkötés kiviteli alakjai szerint a poró­zus burok textília, az első lemez rugalmas, nem-vízszívó anyaga zártsejtes szerkezetű hab, a harmadik lemez hajlé­kony, nem-vízszívó anyaga műanyagfilm. A második le­mez textilszubsztrátuma szövött, kötött, vagy nem-szö­vött textília, mely természetes vagy szintetikus, szerves vagy szervetlen, rostszerű anyagokból készül. A második lemez víz hatására keményedő gyantarendszere poliure­­tán-gyantarendszer, poliészter-, epoxigyanta-, akrilgyanta­­vagy szilikon-gyantarendszer. További kiviteli alak szerint a második lemez víz hatá­sára keményedő gyantarendszere olyan, reakcióképes, egykomponensű rendszer, mely 20 °C hőmérsékleten 3000-90000 cP viszkozitású, izocianát- vagy SiOR-cso­­portokat tartalmazó anyagból áll, ahol Rjelentése fenil-, 1 — 18 szénatomos alkil- vagy 4—14 szénatomos ciklo-alkil­­csoport. A kötés több második lemezt tartalmaz. A találmány szerinti rögzítő- vagy sínkötésnek fő elő­nye alkalmazásának a könnyedsége. Csupán vízbe való egyszerű bemerítés, és enyhe összenyomás szükséges ahhoz, hogy az egész kötés érintkezésbe hozható legyen azon testrésszel amelyet rögzíteni kívánunk. A kötést ehhez a testrészhez megfelelő eszközökkel rögzítjük, így például 15 percen belül, az alkalmazott, víz hatására ke­ményedő gyantarendszer típusától függően, a kötés meg­szilárdul. Ennek következtében a találmány szerinti rög­zítő- vagy sínkötés különösen alkalmas elsősegély nyújtá­sára, hogy gyors rögzítést vagy alátámasztást érjünk el. így például azonnali kötést készíthet a baleset színhelyén olyan személy is, akinek minimális gyakorlata van ezek­ben az eljárásokban. Megjegyzendő, hogy a találmány szerinti rögzítő- vagy sínkötés a levegő nedvességének ha­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents