183869. lajstromszámú szabadalom • Orvosi rögzítőkötés
1 183 869 2 tására is megszilárdulhat, bár ez sokkal lassabban következik be, mint akkor, ha vízbe mártjuk. A találmány egy másik előnye, hogy a kötés csekély súlyú mind nem-keményített, mind keményített állapotában. A találmány szerinti kötésnek ez a sajátsága azért lényeges, mert ennek következtében a kötés kényelmesen szállítható, elsősegélynyújtás céljára. Továbbá a keményített rögzítő- vagy sínkötés nem kényelmetlen, és a beteg számára, a rögzített testrésztől eltekintve, mozgási szabadságot biztosít. A találmány egy másik előnye abban áll, hogy az ismert polimér gyantarendszerek előnyei, melyeket az alábbiakban írunk le, megmaradnak. Ennek következtében a találmány szerinti rögzítő- és sínkötések a következő előnyökkel rendelkeznek: 1. A keményített (megszilárdult) kötésen könnyen áthatolnak a röntgensugarak, tehát a kötésen át minden árnyékolás nélkül készíthetők röntgenfelvételek. 2. Egy adott alátámasztó hatás létrehozásához szükségeskötés sokkal könnyebb, mint az ugyanilyen hatást biztosító, gipszből készült kötés: a súlynak mintegy 80%-a megtakarítható. 3. A keményített (megszilárdult) kötések vízzel szemben ellenállóak, víztől nem károsodnak, tehát víz hatásának kitehetők. 4. A megszilárdult kötések tartóssága nagyobb, mint a hasonló gipszkötéseké. 5. A találmány szerinti kötések alkalmazásához nem szükséges berendezés. 6. A találmány szerinti kötések gyorsabban kötnek (szilárdulnak), mint a szokásos gipsz-sínkötések. A rajzokat röviden az alábbiakban ismertetjük. Az 1. ábra a találmány egyik kiviteli formájának persspektivikus rajza. A 2. ábra az 1. ábra kiviteli formájának felbontott rajza, az oldalsó összekötések nélkül. A 3. ábra a találmány egyik kiviteli formájának perspektivikus rajza, e kiviteli forma alkalmazható az alsókar és a csukló rögzítésére. A 4. ábra a találmány egy másik kiviteli formájának perspektivikus rajza, e kiviteli forma alkalmazható a láb és a boka rögzítésére. Az alábbiakban részletesen leírjuk a találmányt, s ennek során hivatkozunk a mellékelt rajzokra. A 2. ábrában a 1 1 lemez rugalmas, formálható, nem-vízszívó anyagból áll, előnyösen olyan habból, melynek sejtes szerkezete zárt, azaz a hab sejtes pórusai lényegében nem érintkeznek egymással. A sejtszerű pórusok a nyíltsejtes szerkezetű habokban egymással érintkezésben vannak. Találmányi eljárásunkban a sejtszerű pórusok 90 százaléka vagy ennél nagyobb hányada egymással nem áll kapcsolatban. A 11 lemezkészítésére olyan anyagok alkalmasak, melyek nem lépnek reakcióba a 12 lemez víz hatására keményedő gyantarendszerével. E célra alkalmas anyagok például a zártsejtes habok, így például a poliolefmek, amilyen a polietilén, továbbá a poliészterek, poliéterek, szilikonok, neoprének és polistirolok habjai. Zártsejtes poliuretánhabok is használhatók, azzal a feltétellel, hogy e habok sejtszerkezete 90 százaléknál nagyobb mértékben egymással nem érintkező üregeket tartalmaz. A 11 lemez (és a 10 kötés) méreteit általában úgy választjuk, hogy a kezelni kívánt testrész rögzítését vagy alátámasztását megvalósíthassuk: a 11 vastagsága általában 2—13 mm. így tehát egy típusos 11 lemez, mely a kar rögzítésére szolgál, például körülbelül 76 cm hosszú, 12 cm széles és 4 mm vastagságú .All lemeznek eléggé rugalmasnak és formálhatónak kell lennie ahhoz, hogy a 10 kötést a kezelni kívánt testrész formája szerint alakíthassuk. Továbbá, all lemeznek csak minimálisan szabad hőt árvinnie, hogy a polimér gyanta keményedése során felszabaduló hő ne okozzon égést vagy kellemetlen érzést a kezelni kívánt személynek. Ezen felül a 11 rugalmas lemez mintegy kipárnázza a sínkötéssel érintkezésben lévő testrészt, és megvédi a bőrt a polimér gyantától. A 12 lemezt a 11 lemez fölé fektetjük. E lemez víz hatására keményedő gyantarendszerrel impregnált vagy bevont textilszubsztrátum, mely aktiválása után a rögzítés vagy alátámasztás szerepét látja el, olyan időtartamon belül, mely összeegyeztethető azokkal a körülményekkel, amelyek között a 10 kötést használjuk. Az ilyen textillemezek (textillapok) önmagukban véve ismertek. Leírásunkban a „textilszubsztrátum fogalmát olyan, természetes vagy szintetikus eredetű, porózus lemezekre használjuk, milyenek a szőtt, vagy kötött anyagok, vagy a nem-szövött hálók, melyet természetes vagy szintetikus, szerves vagy szervetlen, rostszerű anyagokból készülnek. Ezekre példaként, azonban minden korlátozás nélkül, megemlítjük az olyan rostokat, melyek anyaga poliészter, üveg, cellulóz, akrilgyanta, poliamid, poliolefin, poliimid, gyapjú, gyapot, beleértve az ezekhez hasonló anyagokat, továbbá ezek keverékeit. Rostszerű vagy huzalszerű szövedékek vagy zsinórszerű anyagok is alkalmasak a 12 lemez szubsztrátumaként. A textilszubsztrátumokat víz hatására keményedő, polimér gyantarendszerrel impregnáljuk vagy bevonjuk. A fentebb említett textilszubsztrátumok bevonására vagy impregnálására számos, víz hatására keményedő gyantarendszer felhasználható. E gyantarendszer lényeges sajátsága, hogy víz hatására keményedőnek kell lennie, tehát aktiválódnia kell, és ezt követően meg kell szilárdulnia pusztán víz hozzáadására, akár úgy, hogy közvetlenül kerül érintkezésbe vízzel, akár közvetett formában, például vizet vagy nedvességet tartalmazó anyaggal, például levegővel kerül érintkezésbe. E gyantarendszer lényeges követelménye továbbá, hogy ne legyen t oxikus. Ilyen, víz hatására keményedő, a találmány szerint felhasználható gyantarendszerek például a poliuretín gyantarendszerek, továbbá a poliészterből, epoxigyantából, akrilgyantából, szilikongyantából álló gyantarmdszerek. A választott gyantarendszertől függően, e rendszer tartalmazhatja azon alapkomponenseket, amelyekből a keményített gyantarendszerek kialakulnak, vagy lehet egy prepolimér, vagy parciális prepolímér rendszer, amelyben lévő alapkomponenseket ellenőrzött körülmények között előzőleg reagálni hagyjuk. A hajlékony támasztó eszköz (textília) sűrűségét, területegységre eső súlyát, továbbá az alkalmazásra kerülő gyantarendszer mennyiségét előnyösen úgy választjuk meg, hogy csak a textília rostjai legyenek bevonva az impregnálószerrel, viszont a rostok közötti rések szabadon maradjanak, hogy ez biztosítsa a szükséges porozitist a levegővel szemben. Az impregnált vagy bevont textilszubsztrátumok szírezhetők például pigmenseknek vagy festékeknek az izocianát prepolimérekhez való hozzáadásával. Abból acélból, hogy a találmány szerinti rögzítő- vagy sínkötés szilárdságát (merevségét) növeljük, a textilszubsztrátumok impregnálásához használt gyantarendszerhez hozzáadhatunk olyan adalékanyagokat, amelyek kémiai szem5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
