183824. lajstromszámú szabadalom • Önzáró nyitó-csukó pánt üvegajtóra
A találmány tárgya: önzáró nyitó-csukó pánt üvegajtókra, főleg szekrények és hasonló rendeltetésű bútorok üvegajtajára szerelve. Üvegajtós bútorok már régóta ismeretesek. Az ilyen bútorok ajtajának üvegezését hagyományosan úgy oldották meg, hogy az ajtószárnyakat részekre osztották és ezeket a részeket fakeretben rögzített üveglap betétekkel látták el (esetleg az egész ajtószárnyat) majd az így kialakított ajtószárnyakat a szekrényhez bútorpántokkal rögzítették. A mindjobban racionalizálódó hétköznapi életben a bútorokat — de általában az embert állandóan körülvevő tárgyak célszerűsítése és a felhasználás igényeihez történő hozzáalakítása végett — úgy tervezik, hogy az ajtószárnyak teljes egészében megfelelő vastagságú, keretnélküli üvegből készülnek és a szekrényhez olyan nyitó-csukó pánttal vannak hozzáerősítve, amely önzáró tulajdonságú, külön fakeretre szükség nincs. Ez idő szerint is sok nyitó-csukó pánttal működtetett üvegajtóval felszerelt bútor van a piacon. Az ilyen ajtópánttal felszerelt bútorok elegáns vonalúak, könnyen kezelhetők, rövidebb idő alatt gyárthatók. Az üveglapot a szekrényhez rögzítő pántszerkezet két darabból áll: az egyik félrészt a szekrény belső falára, a másikat pedig az üveglapra kell szerelni. Maga az üveglapra erősített félrész szintén két darabból készül: a keretnélküli , tehát a csupasz üveglapra szerelhető pántrész az üveglapnak a szekrény belseje felé néző oldalán műanyagtestből , az üveglap külső felületén pedig fémből van kialakítva. Mivel a bútor ajtószárnyaként alkalmazott üveglap általában négy milliméter vastag, ezért a pánt felerősítésének helyén az üveglapon olyan bevágást kell kimunkálni, amely félkör alakban végződik. Derékszögben megtört egyenesekkel határolt nyílást ugyanis az üveg készrehengerlése után törlés nélkül szinte lehetetlen kimunkálni. Az üveglap belső felületére van helyezve a célszerűen műanyagból készült pánt belső rész, míg az üveglap külső felületére kerül a fémből készült pánt külső rész. A két félrészt szorítócsavar rögzíti egymáshoz. A műanyagból készült pánt belső rész testén belül helyezkedik el az úgynevezett zárócsúszka. A zárócsúszka tengelyéhez nyomórugó fekszik fel, végül a pánt belsőrész másik végéhez csatlakozik a bútor belső fa felületéhez csavarokkal erősített csuklópánt. A csuklópántot az üveglapra erősített műanyag pánthoz a műanyag testében megfelelő helyeken kimunkált furatokba illeszkedő tengelyekhez erősített ún. göngyölt pántok kapcsolják hozzá. A zárócsúszka úgy van kialakítva, hogy a csuklóspánt elfordulása közben a pánt testének műanyagból készült belső részében rögzített tengelyek körül, a kitámasztó rugó erejével szemben fordul el, majd a csuklóspánt csatlakozó része a zárócsúszka felületén elcsúszva a csuklóspánton belül kialakított térbe „belepattan.” így jön létre az üvegajtó zárása . Nyitáskor hasonló, de ellenkező irányú mozgás jön létre. A hattyúnyak alakjában behajlított csuklóspánt a rászerelt két darab göngyölt pánt alsó végeit a műanyag pánt belső részéhez rögzítő tengelyek által megvezetve a zárt helyzetet elfoglalt derékszögű helyzetből egyenesszögű helyzetbe mozdul. Ez a mozgás úgy zajlik le, hogy a csuklóspántnak a zárócsúszka profil alakjában kiképzett felületén kell az alsó, göngyölt pánt felületén történő súrlódás útján elmozdulnia : ezt a mozgást segíti a most már nyomóirányban hatást kifej - tő rugó is. A zárócsúszka bütykös profiljának elhagyása után a csuklóspánt vízszintes helyzetbe „pattan” vissza, ezt a pattanó mozgást azonban az üveglap — ajtószárny — súlya fékezi, tehát az ajtó simán kinyílik. A fentiekben ismertetett kialakítású és működésű önzáró nyitó-csukó ajtópántot gyártja és hozza forgalomba ez idő szerint a STAMPO olasz cég. Ez a konstrukció fémjelzi a jelenlegi technikai színvonalat, annak ellenére, hogy számtalan egyéb ajtópánt is van forgalomban. Ennek az Önzáró nyitó-csukó pántnak azonban nagy hiányossága az, hogy működtetése ún. „kemény” csukással-nyitással jár. Ez alatt azt értjük, hogy a műanyagból készült belső pánt félrészbe szerelt zárócsúszka két rögzített tengely körül fordul el, miközben a zárócsúszka felülete körívet ír le mozgás közben. Szintén körívet ír le a belső felületére erősített, hattyúnyak alakjában behajlított csuklópánt erőtámadási pontja is: ez a két mozgás találkozik egymással a nyitócsukó pánt működtetése alkalmával, s a két alkatrész egymás felületén történő elmozdulásakor egy adott „beruházási szöget” írnak le. A beruházási szög, az alsó göngyölt pánt felső tengelyének mozgása alatt a lemezalakú göngyölt pánt által a vízszintessel bezárt szög ívét kell érteni. Ez a szög az olasz konstrukció esetében viszonylag kicsi. Ezt a hátrányt növeli az, hogy a pánt belső rész testében kimunkált rugóvezető üreg párhuzamos az üveglapra szerelt pánt belső rész síkjával. A zárócsúszka úgy van kialakítva, hogy két csap körül kell elmozdulnia akkor, amikor a csuklóspántra szerelt göngyölt pánt felülete a profilosra kialakított zárócsúszka-felülethez szorul és azt elmozdulásra kényszeríti. Tulajdonképpen ekkor jön létre a fentebb említett két, körívpályán lezajló mozgás találkozása: kézenfekvő, hogy a csuklóspántnak a zárócsúszka profilos felületén akkora erőt kell kifejtenie, hogy a zárócsúszkába szerelt csap, vagy tengely körül akkora erőhatás jöjjön létre, amely a rugóerő ellenében a csuklós pánt testének alsó síkjával párhuzamos s íkban tolja el a rugót és a bepattanás, vagyis az önzárás létrejöjjön. Ehhez a kényszerpályás mozgáshoz azonban olyan nagyságú és irányú erőre van szükség, hogy a körívpályát leíró mozgások és az ezek révén kialakuló viszonylag kis behúzási szög miatt olyan zárómozgás jön létre, amelynek következtében az üveg gyakran eltörik. A nyitócsukó pánt szerkezeti elemeinek ezen önzárást megvalósító mozgásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni még a padozat egyenletlenségeit is, amelyen a bútor áll. Tökéletes simaságé és teljesen vízszintes padló ugyanis csak kivételes esetben képzelhető el: több-kevesebb egyenetlenség mindenütt előfordul. Ezeknek az egyenetlenségeknek kikompenzálására van hivatva a csuklóspánt. A csuklóspánt önmagában ismert szerkezeti elem: préseléssel kialakított lemezből van készítve. Erőtámadási pontja az alsó göngyölt pánt felső csapjának kerületén van. A behajlított, hattyúnyak alakú rész után, a bútor belső falára szerelendő egyenes rész elején kimunkált furatba illeszkedő állítócsavar és a csuklóspánt egyenes szárának végén kialakított hasíték lehetővé teszi a szilárd rögzítést biztosító csavar helyének változtatási lehetőségét, illetve az optimális rögzítési hely kikeresését. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő önzáró nyitó-csukó pánt révén az ismert megoldású nyitó-csukó pántok hiányosságait kívántuk kiküszöbölni, vagyis olyan önzáró nyitó-csukó pántot kívántunk konstruálni, amely „lágy” zárást, nagyobb behúzási szög mellett lezajló nyitást, a zárócsúszkának egy forgáspont körül történő mozgását és az erőtámadási pont optimális megvalósítását képes biztosítani. Ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy egyrészt a műanyagból készült pánt félrészt a külső fémből készült szerkezeti elemmel együtt két rögzítőcsavarral szorítottuk egymáshoz. A műanyag pánt belső rész testén belül a víz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
