183783. lajstromszámú szabadalom • Fékező ütközőbak
1 183 78? 2 A találmány tárgya fékező ütközőbak vasúti és nehéz közúti, vagy lánctalpas járművekhez, valamint járműközlekedés elől elzárt tartományok biztosítására. A találmány szerinti fékező ütközőbak vágányoknál, közlekedési utakon, vagy más egyéb, közlekedésre szolgáló területeken alkalmazható. A 67.465 számú NDK-beli szabadalmi leírásban betonból készült szilárd ütközőbak van ismertetve, amely az eddig ismert betonból készült szilárd ütközőbakokkal ellentétben rugózott mellvassal van ellátva. A rugózást gumiból készített ütközőrugókkal biztosítják. Noha a rugózó mellvas az ütközési erő egy részét lágyan veszi fel, mégis bizonyos ütközési határerők túllépése esetén károsodás keletkezik az ütköző járművekben, vagy pedig magában az ütközőbakban. Az ütközőbakban és a járműben ebből kifolyólag jelentkezőjavítási ráfordítás tetemes mértéket ölthet. A betonból készített szilárd ütközőbak kialakítása miatt nem alkalmas a forgalom elől időszakosan a pálya elzárására, mivel a le- és az újból felszerelés nem ésszerű. Az ütközőbaknak túlterhelésből adódó elferdülése nem korrigálható a földdel történt merev összekapcsolása miatt. A 840.258 számú német szabadalmi leírás elcsúsztatható fékező ütközőbakot ismertet. Az ütközőbak a lábazatánál fogva a sínpálya alatt elrendezett, talpfák képezte csúszó elemekhez van kapcsolva csuklókkal, láncokkal, hossztartókkal, vagy ezekhez hasonlókkal. A csúszó elemek egymástól meghatározott távolságra vannak elrendezve. A járműnek az ütközőbakba történő ütközésekor ez a menetirányban eltolódik és eközben egymásután nagyobb számban viszi magával a vonótalpfákat. A vonótalpfák önsúlya, valamint súrlódásuk alapján a felfutott jármű lefékeződik. Az ilyen fékező ütközőbak viszonylag hosszú csúszómozgása alapján nagy helyet igényel, tehát nehéz közúti, vagy lánctalpas járművekhez teljesen alkalmatlan. A nem rendeltetésszerű erőhatással szemben ez a fékező ütközőbak nem ellenálló. Mivel a fékező ütközőbak szilárdan van a vágányhoz kapcsolva és fel-, illetve leszereléséhez komoly ráfordításra van szükség, így a közlekedés elől a sínpálya ideiglenes lezárására nem alkalmas. Jelentős helyigénye miatt a fékező ütközőbak alig alkalmas olyan vágányvégekhez, amelyek például csarnokokban vannak elhelyezve. A gyakorlatból ismeretesek továbbá olyan szilárd ütközőbakok, amelyek ütközőháromszögek alakjában vannak elrendezve a vágányokon és össze vannak ezekkel kapcsolva. Ezek az ütközőbakok viszonylag csak csekély fékezőerőt képesek kifejteni. A vágánnyal történő összecsavarozás miatt a keresztmetszetükben található furatokkal legyöngítik a vágányt. Az ütközőbak túlterhelése esetén a sín tönkremegy, vagy pedig károsodik. Ezek az ütközőbakok nem ellenállóak a nem rendeltetésszerű erőbehatásokkal szemben. A találmánnyal célunk a járművek, ütközőbakok és a vágány létesítmények javítási ráfordításainak a lecsökkentése károsodásuk elkerülésével, illetve lecsökkentésével, továbbá az ütközőbakok szabványos leírási költségeinek a megtakarítása, valamint a találmány szerinti fékező ütközőbak időszakos alkalmazásánál a fel- és leszerelési költségek lecsökkentése. Cél továbbá a munkafeltételek javítása és a munkabiztonság növelése. A találmánnyal feladatunk még olyan fékező ütközőbak kialakítása, amely nagy ütközési erőket veszélyeztetés nélkül vesz fel, vágányokhoz és más egyéb közlekedési pályákhoz alkalmazható, vágányzárként, vagy útzárként folyamatosan, vagy ideiglenesen felhasználható, valamint rövid idő alatt fel- illetve leszerelhető, valamint a fékező ütközőbak helyszükséglete kicsi legyen. A nem rendeltetésszerű erőbehatásokra például daruüzemnél a fékező ütközőbak ne 'egyen érzékeny. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg a bevezetőben leírt fékező ütközőbaknál, hogy legalább kettő hosszúkás és tömör csúszóblokkelem van a fékszerkezethez képest hosszában, vagy kúposán elrendezve. A csúszó blokkelemek talpa a felfutási oldallal szemben ferdére van lemunkálva, így meg van akadályozva az ütközőbaknak a menetirányban történő elcsúszásakor a széleknek az alapba történő beakadása. Felső oldalukon a fékszerkezethez képest keresztben elrendezett legalább egy összekötő blokkelemmel vannak összekapcsolva a csúszó blokkelemek. A csúszó blokkelemeken az összekötő blokkelemeknek a rögzítése erőzáró és merev. A csúszó blokkelemek még legalább egy kapcsolóretesszel vannak egymáshoz kapcsolva, ahol a kapcsolóretesz erőzáróan és mereven van a csúszó blokkelelmekhez rögzítve. Ezzel még inkább elősegítjük a fékező ütközőbak stabilizálását, valamint a terhelés alakulását. Különleges kialakítása alapján a csúszó blokkelemek felső oldalán a felfutási oldalával szemben kapcsolóretesz van elrendezve és a csúszó blokkelemek felfutási oldalán pedig kapcsolóretesz van elrendezve. Az utóbbiakba szükség esetén később ismertetett felfutóelemek akaszthatok be alakzáróan. A fékező ütközőbak legegyszerűbben olyan ágyazatra van elhelyezve lazán, amely vágányok esetén legalább a vágány magasságig lett feltöltve. Ugyanilyen egyszerűen rendezhető el kiegészítő ágyazattal, vagy anélkül a fékező ütközőbak úttesten, vagy más egyéb közlekedésre szolgáló területen. A fékező hatás növelése céljából a fékező ütközőbak felfutási oldalára legalább egy felfutóelemet helyezünk el alak- és erőzáróan párhuzamosan a fékszerkezettel. A felfutóelemek legalább egy részesen vannak kialakítva és a felfutási tartományukkal a vágányon, illetve a közlekedési pályán helyezkednek el. A felfutóelemek következő, egészen a csúszó blokkelemig tartó tartományukban emelkedőén vannak kiképezve. A felfutóelem felfutási tartományának legalább olyan nagyságúnak kell lennie, hogy a felfutó jármű legalább egy kereke, illete egy tengelye részére helyet biztosítson. Az alaktartó, vagy rugalmas felfutóelemeket a felfutó jármű súlyának legalább egy része terheli, ami elősegíti a felfutóelem és az alap közötti súrlódás növelését, amiből viszont a fékező erő megnövelése származik. Megfelelő alap rendelkezésre állása esetén, illetve az alapra megfelelő ágyazat felhordása esetén azáltal kell a fékező hatást megnövelni, hogy a csúszó blokkelemek talpa a fékező irányra keresztben, vagy ferdén bordákkal, hornyokkal, vagy fogazattal van ellátva. Ezátal a csúszó blokkelemek talpa és az alap, illetve az ágyazat közötti súrlódás megnövekszik, így ez a fékező erő megnövekedését eredményezi. Ha nekiütköznek a járművek a fékező ütközőbaknak, akkor a fékező ütközőbak megfelelő nagyságú ütközési erő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
