183728. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éa berendezés két végén vonalelzáróval, hossza mentén pedig elágazásokkal ellátott adatátviteli vonalrendszeren széles frekvenciasávú adatforgalom megvalósítására
1 183728 2 7. ábra a találmány szerinti kiegészítő moduláció jeldiagramjait; a 8. ábra egy jelleíró függvény idődiagramját; a 9. ábra a találmány szerinti kiegészítő moduláció egy újabb jeldiagramjait; a 10. ábra a találmány szerinti berendezés kiviteli alakjának blokkvázlatát; a 11. ábra a találmány szerinti bemenő egység felépítésének blokkvázlatát; a 12. ábra a találmány szerinti szekvencia vezérlő függvénygenerátor felépítésének blokkvázlatát; a 13. ábra a találmány szerinti szekvencia vezérlő függvénygenerátor helyzetjelző jelcsoport generátorral felépített kiviteli alakjának blokkvázlatát mutatja. Az 1. ábrán látható ismert adatátviteli hálózat adatátviteli vonalrendszere 21 adatátviteli vonalból, első 22, második 23 vonallezáróból, első 24, második 25 és n-edik 26 elágazásból, első kommunikációs 27, második kommunikációs 28 és n-edik kommunikációs 29 állomásból van felépítve. A 27, 28, 29 állomások közötti információcsere egyetlen egy adatátviteli csatornán a 22, 23 vonallezáróval mindkét végén lezárt 21 adatátviteli vonalon bonyolódik. A 21 adatátviteli vonalként, például koaxiális kábel alkalmazható. Koaxiális kábel alkalmazása esetén a 22, 23 vonallezárók feladata, hogy a kábelt annak saját hullámimpedanciájával lezárják. Természetesen emellett tartalmazhatnak még más áramkört vagy áramköröket is, amelyek funkciója, például a kábel épsége, folyamatosságának jelzése lehet. A 2. ábrán látható ismert kommunikációs állomás a 21 adatátviteli vonalhoz csatlakozó, például n-edik 26 elágazásból és a hozzákapcsolt, például n-edik kommunikációs 29 állomásból van felépítve. Az nedik kommunikációs 29 állomás láncbakapcsolt 31 vonalátalakítóból kommunikációs 32 vezérlőből és belső 33 vezetékrendszerből áll. A 31 vonalátalakító és a 32 vezérlő teremti meg a kapcsolatot egyrészt a 21 adatátviteli vonal és a 33 vezetékrendszer, illetve a 21 adatátviteli vonalhoz csatlakozó tetszőleges, például a 29 állomás között, az illető kommunikáció különféle szintű szervezési szabályai szerint. A 33 vezetékrendszert az első kommunikációs 27, a második kommunikációs 28 és az n-edik kommunikációs 29 állomásokat és irányító magasabbrendű intelligens vezérlő valamely funkcionális busza. A 3. ábrán látható ismert vonalátalakító a 21 adatátviteli vonalhoz kapcsolt, például n-edik kommunikációs 26 elágazásból láncbakapcsolt csatoló 35 transzformátorból és belső 36 vezérlőből áll. A 31 vonalátalakító feladata a 21 adatátviteli vonal fogadása és meghajtása, valamint a 27, 28, 29 állomások elektromos illesztése a 24, 25, 26 elágazásokon keresztül a 21 adatátviteli vonalhoz. A 24, 25, 26 elágazások olyan speciálisan kialakított csatlakozások, amelyek biztosítják a 21 adatátviteli vonal folytonosságát és ugyanakkor a 27, 28, 29 állomások számára is hozzáférést tesznek lehetővé a 21 adatátviteli vonalhoz. A busz kialakítású kommunikációs hálózat felépítésének és működésének lényeges elemeit a fentiekben leírtak alapján a következőképpen foglalhatjuk össze: A hálózat egyetlenegy, folytonos 21 adatátviteli vonalból áll, amit egy koaxiális kábel valósít meg. A 27, 28, 29 állomások a 21 adatátviteli vonalhoz a 24, 25, 26 elágazásokkal kapcsolódnak. A 27, 28, 29 állomások kommunikációs tevékenysége tehát az információ — adat és szolgálati információ — átvitele és a 21 adatátviteli vonal birtoklásáért és vezérléséért folytatott verseny. Vizsgáljuk meg ezek után a moduláció/demoduláció szerepét. Leegyszerűsítve nézve a közvetlen kommunikációs soros adatátvitel, azaz adó oldali párhuzamos-soros átalakításból, a soros jelnek a 21 adatátviteli vonalon történő továbbításából és végül a vevő oldali soros-párhuzamos átalakításból áll. A vevőoldali konverzió elvégzéséhez pontosan ismerni kell az adó oldali átalakítási sebességet és vele kapcsolatos fázis információt, amelyhez a konverzió elvégzése szinkronizálható. Egy megoldási lehetőség, hogy az adónál a kimenő soros jelhez valamilyen kódolási eljárással, modulációval hozzákeverik a párhuzamossoros átalakító órajeleit, így a vevőben a soros információ- és az órajel szétválasztása után az órajel frekvenciájának, valamint a soros jelhez képesti fázisának ismeretében a soros-párhuzamos jelátalakítás elvégezhető. A fenti modulációk, demodulációk különféle fajtái közül példaként a „DI-PHASE” modulációs eljárást ismertetjük. A 4. ábra az ismert DI-PHASE modulációs eljárás jeldiagramjait mutatja. Az ábrán 41 órajelet, soros 42 jelet, modulált 43 jelet, modulált vonali 44 jelet, nyugalmi 45 vonalpotenciált és méretezési TI periódusidőt tüntettük fel. A 43 jel, a 41 órajel és a 42 jel eredője. A 44 jelet pedig a 21 adatátviteli vonalat meghajtó áramkörökkel, a 43 jelből a 45 vonalpotenciál figyelembevételével állítjuk elő. Ezek után rátérhetünk a transzformátoros csatolású, soros, busz típusú hálózat a találmány szempontjából lényeges tulajdonságainak vizsgálatára. Ilyen hálózat egyik központi kérdése a 21 adatátviteli vonal impedancia viszonyainak helyes kialakítása, azaz a kábel illesztettlenségének olyan határok közt tartása, amely megfelel a rendszer biztonságos működésének. A 21 adatátviteli vonal impedanciájának alakulására, az illesztettlenség mértékére például Dr. Simonyi Károly Elméleti Villamosságtan című szakirodalom megállapításai érvényesek. Ennek alapján az impedancia menetet és az azt befolyásoló tényezők közti összefüggéseket az 5. és 6. ábrán látható jelleggörbékkel ábrázoljuk. Az 5. ábrán az a 35 transzformátor L induktivitás értékének f frekvenciafüggését az első 51, második 52 és a harmadik 53 jelleggörbék mutatják. A 6. ábrán pedig a 35 transzformátor L induktivitásának és a 21 adatátviteli vonalra számítható T reflexiós tényező közti összefüggést a negyedik 55, ötödik 56 és a hatodik jelleggörbék írják le. Mint ismeretes, az impedancia menetet kialakító tényezők a 21 adatátviteli vonalra vonatkoztatva a 27, 28, 29 állomások, illetve a 24, 25, 26 elágazások száma, a 35 transzformátor L induktivitása és az adatátvitel sebességét jellemző f frekvencia. A felsorolt változásokról szemléletes képet kaphatunk, ha az L = L(f) = ahol T= konstans, az állomásszám pedig paraméter —, illetve az L = L(T) — ahol az állomásszám konstans és az f frekvencia a paraméter — függ vény kapcsolatokat viszgáljuk. A számítást és függvényanalízist az Elméleti Villamosságtan útmutatásai alapján elvégezve eredményeinek az 5—6. ábrán látható kvalitatív jellegű 51, 52, 53, 55, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
